Augusztus 12-e nagy nap volt egy pici lány életében.
Valóra vált ugyanis Cintia kívánsága: saját, csodaszép, piros trambulint kapott a Csodalámpától, amin annyit ugrálhat, amennyit csak akar. Anyukájától, Dolorestől megtudtam, hogy a fertőzésveszély miatt Cintia egyelőre nem mehet közösségbe, így csak az otthoni játékok körét tudják bővíteni. A trambulin pedig igen hasznos eszköz, használata a kislány esetében orvosi szempontból is javallt, az ugrálás ugyanis elősegíti a kezelések miatt megrövidült bokaszalagok nyújtását.

Az új játék átadását igazi csapatmunka előzte meg, melyben a kislány családja, valamint egy kedves kolléganőm és a párja voltak a segítségemre. A nagymama átvitte Cintiát és bátyját a nagynénihez, mi pedig, Dolores, Anikó, Isti és jómagam, nekiláttunk a trambulin darabjait rejtő nehéz doboz felbontásának, majd a derűs hangulatú szerelésnek - a szlovák nyelvű útmutató segítségével. Később a nagypapa is csatlakozott hozzánk, és bizony, el is kélt a négy erős férfikéz a hat női mellett. Már kezdett sötétedni, amikor elkészültünk, és kíváncsian vártuk, mit szól majd Cintia a meglepetéshez.

/ 3

Kicsit megilletődve, óvatosan lépkedett felénk a kislány, s beletelt egy kis időbe, mire elhitte, hogy ezt a szép, új játékot, amely a játszóvár mellett kapott helyet, valóban neki állítottuk fel. Eleinte rálépni sem nagyon mert a kifeszített vászonra, de miután anyukája is bemászott mellé, megjött a bátorsága. Végül, ahogyan az a fotókon is látszik, egészen sötétedésig ugrándozott, bukfencezett, egyre felszabadultabban, boldogan kacarászva. Kívánom neked, kicsi lány, hogy leld sok örömed az új kerti játékban!