A Csodalámpa tevékenysége közelről érint, hiszen több különleges kívánság teljesítésében vállaltam már szerepet, illetve a műsoraimban is igyekeztem sokakkal megismertetni az alapítvány munkáját, eredményeit.

Sportolóként folyamatosan akadályokat kell leküzdeni, közben néha a kudarcokat is meg kell élni, de olyankor a negatív érzéseket igyekszem mindig pozitív energiává átalakítani és az élet derűsebb oldalát látni. Számomra igazi hősök azok a gyerekek, akik a súlyos betegségükkel küzdve képesek álmodni és ebben nekünk felnőtteknek kötelességünk segíteni őket. Támogatnunk kell a küzdelmükben és bátorítani a nehéz úton, amin végig mennek, örömet szerezni nekik, hiszen az ad erőt számukra.
Amikor megismertem a Csodalámpa Alapítvány tevékenységét, azt láttam, hogy ők épp ezt teszik, amikor teljesítik a beteg gyerekek kívánságát: bátorítanak, örömet adnak és segítséget nyújtanak a küzdelemhez.

Azt tudjuk mindannyian, hogy csodák márpedig vannak, igen, hétköznapiak és mindenki által megvalósíthatóak. Apróságok, melyek vidámmá, boldoggá tehetik egy kisgyermek mindennapjait. Valahányszor találkozom a csodalámpás beteg gyerekekkel, azt érzem, hihetetlen energiával akarnak gyógyulni. Persze ebben mi is segíthetjük őket, hát hogyne! Nem szomorú, kisírt szemekre van szükségük, hanem örömre, nevetésre és arra, hogy lássák, mellettük vagyunk, fontosak nekünk. Amikor elmehetnek az állatkertbe, vagy együtt nyaralhat végre a család, netán találkozhatnak a lappföldi mikulással…ez számukra a valódi csoda.
Mi felnőttek pedig tegyünk azért, hogy még sok-sok kívánságuk válhasson valóra!!
Lia: Egy perc a Csodalámpáról

Különböző sorsú, foglalkozású és világnézetű emberekkel beszélgettem már a műsoraimban, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a szeretet és az öröm valóban gyógyíthat. Jómagam is ezért támogatom a Csodalámpa Alapítvány tevékenységét, hiszen azt látom, hogy a sokszor elérhetetlennek tűnő álmok megvalósulásával újra kinyílik a világ a kórházban kezelt gyerekek előtt. Az élmények segítik őket a küzdelemben, reményt kapnak, hogy a gyógyulásuk után ismét visszatérhetnek a megszokott gyermeki hétköznapjaikhoz.
Ehhez pedig minél több jó szándékú ember összefogását kérjük, hogy a Csodalámpa minél több gyermekálmot válthasson valóra.

Amikor a kórházban olvasok a gyerekeknek, és a tekintetem megakad némelyikükön, szinte érzem a küzdelmüket, és hogy egyre nehezebben viselik a fájdalmas kezeléseket. De amikor a csodalámpa önkéntesei átadják a megálmodott játékot, a régóta vágyott kisautót vagy éppen egy kerékpárt, ezek a kisfiúk és kislányok az örömtől megfeledkeznek a betegségükről, mert érzik, hogy figyelnek rájuk, gondoskodnak róluk…és az így megvalósult kívánságok által olyan csodálatos pillanatokat élhetnek át, melyek átsegítik őket ezen a többször hónapokig, évekig tartó, nehéz időszakon.
Ezért segítsük együtt a Csodalámpa Alapítvány munkáját!
Zoltán: Egy perc a Csodalámpáról