Beszámolók
Benedek kórházi ágyához igazi meglepetésként érkeztünk, a kisfiú éppen pihent, egy kellemetlen vizsgálatra várt bágyadtan.
Amikor átadtuk a Csodalámpától kért laptopot, felült és érdeklődve nézegette. Támogatóink segítségével beindította, és már csak a jelszó kitalálása maradt hátra.
Kérdésünkre, hogy mi mindenre fogja használni a „csodamasinát”, meglepő választ adott: "Recepteket fogok keresni, a Stahl Judit receptjeit."
Édesanyja elmondta, Benedek tervei szerint szakácsnak készül, édesapjával rendszeresen szokott főzni, és egyszer lesz egy étterme is.
Benedek, kívánjuk, hogy a transzplantáció után gyorsan megerősödj, és minden terved megvalósuljon.
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2012. 10.26.
Petrával még nem találkoztunk a kívánsága teljesítése előtt, mivel a Szegedi Klinikán kezelték.
Azt hallottam csak róla, hogy nagyon visszahúzódó, és nem szeretné, ha fényképeznénk. Kívánságát természetesen tiszteletben tartottuk.
Először a lovastanyára mentünk, hogy megvegyük a jegyeket, mivel Petra kívánsága az volt, lovagolni járhasson.
Nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk a lovasudvarban. Kata, a tulajdonos, megmutatott mindent, és még kedvezményt is kaptunk a bérlet megvásárlásakor.
Innen indultunk a nagylány kívánságát teljesíteni.
Petra megilletődötten nézett ránk, amikor megérkeztünk. Azt hiszem, a mi meglepettségünk sem maradt el az övétől, mert mindenre számítottunk, csak arra nem, hogy egy gyönyörű, mosolygós kamaszlány áll majd velünk szemben.
Nagyon örült a lovagolási lehetőségnek. Reméljük, ez majd jó hatással lesz az önértékelésére, és bízom benne, hogy Kata, az oktató, pozitív kisugárzása, az állatok iránti végtelen szeretete elfeledteti Petrával is a betegségét egy időre.
Jó lovaglást, kellemes időtöltést kívánunk Neked a pacik hátán!!
kívánság-koordinátorok
Dombóvár, 2012. 07.06.
Julianna, egy rózsaszín netbookot kért a Csodalámpa Alapítványtól, hogy a kórházban eltöltött napok alatt színesebbé tudja tenni az idejét. Fiatal kora és a betegsége ellenére, igen pozitívan viszonyul az élet minden nehézségével szemben. Tudja, hogy nem egyszerű dolog történt vele, és hosszú a gyógyulási idõ, de õ tudja és bízik abban, hogy legyõzve a betegséget, egészséges életet tud élni.
T. Attila támogatónk, látva az õ kívánságát, úgy érezte, hogy a legjobb helyre fog kerülni az ajándék.
A gondolatokat tettek követték, és 2012. július 19-én, a déli órákban megérkeztünk a lakásukra. Õ természetesen nem is sejtette, hogy aznap egyik régi álma fog teljesülni, és eleinte még bátortalanul nézte, hogy mi történik, de aztán felocsudva a kezdeti meglepetésbõl, örömmel és boldogan vette birtokba a gyönyörű kis masinát.
Rövid beszélgetés és a képek elkészítése után elköszöntünk tõle, jobbulást kívántunk neki, majd hagytuk, hogy megismerkedjen a netbookkal.
Csodálatos, tiszta lelkű lányt ismerhettünk meg személyében.
Biztosak vagyunk abban, hogy ez az ajándék jó helyre került, és segíti õt a gyógyulásban.
kívánság-koordinátor
Hajdúszovát, 2012.07.19.
A Tchibo kedves munkatársainak és a Csodalámpa Alapítványnak köszönhetően Bencének teljesült a kívánsága, és egy gyönyörű gitár és a hozzá tartozó erősítő boldog tulajdonosa lett.
Az ajándékozásnál Fodor Ágnes képviselte a céget, a nagyfiú külön ajándékként pengetőt és gitár kottafüzetet is kapott tőle.
Így már minden adva van, hogy megtanuljon gitározni, és megalapítsák a családi zenekart, hiszen Bence testvére és anyukája is játszik egy-egy hangszeren.
Reméljük, szorgalmasan végzed majd a gitárleckéket és sok örömed telik a zenélésben!
kívánság-koordinátorok
Szeged, 2012.07.19.
Ismét felragyogott a csodalámpa fénye!
Gábor csillogó szemekkel nézett rám, mikor beléptem az ajtón! A kezemben lévő laptop elárulta, hogy hozzá jöttem! Óvatosan kicsomagolta ajándékát, majd megkérdezte:
"Ez most tényleg az enyém?"
Percekig csak szótlanul nézett hol rám, hol a laptopra! Elmondta, hogy sok mindenre szeretné használni majd a laptopot! Filmet nézni, játszani rajta! Miután alaposan végignézte, elcsomagolta, és széles mosollyal az arcán megköszönte, és elváltunk egymástól!
Köszönjük Csodalámpa, hogy ismét boldog órákat szerezhettünk!
Köszönjük a Dianetika csoportnak a támogatást!
kívánság-koordinátor
2012.06.21.
A Csodalámpában bízva a 7 éves csupa mosoly kislány, Sarolta, egy új biciklit kért a dzsinntől.
Nagykállóban édesanyja és Sárika testvére várt minket.
Jöttünket sikerült titokban tartani, így nagy volt a meglepetés, és határtalan az öröm. Sarolta izgatottan és némi segítséggel csomagolta ki az ajándékát. Mivel a kívánság teljesítésére verőfényes nyári napon került sor, így rögtön kitűnő alkalom adódott a kerékpár kipróbálására. Nagyon ügyesen és bátran biciklizett édesanyja aggódó és féltő tekintetétől kisérve.
Bízunk benne, hogy az ajándék okozta boldogság segít a kezelések elviselésében és a mielőbbi gyógyulásban.
Köszönjük az E.ON támogatását!!
kívánság-koordinátor
Nagykálló, 2012.07.15.
Péter rajong a futballért, kedvenc csapata a Valencia. Hosszú ideje tervezi barátaival, hogy torkuk szakadtából szurkolnak egyszer kedvenceiknek az "Óhazában".
Úgy tűnik, jövő tavaszra már minden feltétel adott lesz a nagy valenciai utazáshoz, annak elengedhetetlen feltételeként már Peti álma is valóra válhatott a Csodalámpa segítségével.
Peti egy Valencia pólót kért a dzsinntől, de nem ám akármilyet ! Beszélgetésünk során a lelkes kamaszfiútól megtudhattam ( mindíg tanul az ember ill. a "dzsinn"), hogy a csapat hazai pályán mindíg fehér mezben játszik- ez a szín az eredeti Valencia mez színe. Ezek után természetesen fel sem merülhet, hogy esetleg piros,kék vagy netán sárga Valencia pólóban drukkoljon majd Peti a kedvenceknek. Nem,nem, a hazai lelátón csakis fehér mezben illik jó hangosan lelkesíteni a csapatot, ha pedig a legnagyobb drukker, azaz Péter pólójának hátoldalán még a saját neve és szerencseszáma is fel van tüntetve - akkor a meccs végeredménye nem is lehet kétséges!
Kedves Peti, a Csodalámpa teljes csapata kíván Neked mielőbbi teljes gyógyulást, kívánjuk, hogy jövő tavasszal már Valenciában, szikrázó napsütésben egy izgalmas meccsen viseld a pólót és lelkesítsd az aranylábúakat.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.július 18.
Egy kívánság utóélete...
Peti már Csodalámpás gyerek, egy saját nevével feliratozott eredeti Valencia mezt kért ajándékba és ezt az igazán sportos kérést boldogan teljesítette a Csodalámpa dzsinnje. Néha azonban előfordul, hogy az a huncut dzsinn nem fér a bőrébe, amíg a már megkapott ajándék mellé egy újabb csodát nem varázsol.
Ilyen csoda történt ma, mikor Petit a budapesti Szt. László kórházban meglátogatta Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, akik természetesen nem üres kézzel érkeztek.
Péter nagy futballrajongó és mikor meghallotta, hogy Peti milyen ajándékot kapott tőlünk, "huncut dzsinnként" azonnal szervezkedni kezdett mondván, hogy egy mez csak akkor igazi érték, ha a játékosok saját kezűleg dedikálták. Rudolf Péter nem ismer lehetetlent, így aztán a barátai segítségével meg is lett az eredménye a szorgos munkának, a csapat tagjai pedig boldogan vállalkoztak az aláírásra, hogy Petinek örömet szerezzenek.
Miközben a sok-sok csupaszív ember a meglepetésre készült, Peti csontvelő átültetés miatt elég hosszú időre steril szobába kényszerült, így a meglepetést csak üvegfalon keresztül tudtuk megmutatni, de a színészi zsenialitás nem ismer határokat… Péter az üvegfal előtt azonnal térdre borult és a falon keresztül " ráadta" a mezt a boldogságtól sugárzó kamaszfiúra.
Bár a meccseken mindig a játékosoknak drukkolnak a rajongók, most megfordul a kocka: sterilizálás után a kincs bekerülhet a kórházi szobába, és a Peti ágyával szemben lévő falról a Valencia teljes csapata fog szurkolni Petinek, hogy mielőbb felgyógyuljon.
Természetesen nem maradt el a szakmai eszmecsere sem a két Péter között, de azt már nem tudtam követni, mikor a bal-lábas, jobb- lábas ,két-lábas szakmai kifejezések röpködtek a levegőben - az üvegfalon keresztül. Hát igen, ilyen amikor egy színészóriás találkozik egy "profi" futball játékossal!
Hajrá Peti!
Gyógyulj meg gyorsan, hiszen Péter komolyan gondolja a meghívást a Színész Válogatott meccsre és biztos vagyok benne, hogy Te leszel a leggyorsabb lábú játékos… én pedig megígérem, hogy a Csodalámpa teljes csapata nevében torkom szakadtából fogom Neked kiabálni: hajrá Peti, te vagy a legjobb!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy Peti arcára boldog mosolyt tudtunk varázsolni.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012. 10. 24.
2012 áprilisában a Fundamenta Személyi Bankár Kecskemét-Szeged struktúra vezetői egységesen úgy határoztak, hogy összefognak és megajándékoznak egy olyan kisgyermeket, aki itt él a munka- illetve lakóhelyünk környékén.
Így kaptuk meg a Csodalámpa Alapítványtól a magyarcsanádi Luca óhaját, mely szerint egy laptopot szeretne. A kislány többféle betegséggel, rendellenességgel éli az életét. Többszörös műtétekre, kezelésekre van szüksége, így nagyon sok időt tölt kórházi körülmények között. Gyönyörűen fest, rajzol és meséket ír.
A meseírás mindig megszakadt, vagy szünetelt kórházi kezeléseinek ideje alatt. Ehhez kapcsolódott a vágya, hogy egy laptoppal mindig legyen lehetősége a meseírásra.
A vezetőink felajánlásából megvett adomány átadására 2012. június 29-én került sor a kislány otthonában. Előzetes megbeszélés szerint érkeztünk, ahol már nagyon vártak bennünket Luca, a szülei és két testvére is.
Már az odavezető út is izgalommal és szeretettel töltött el bennünket. Rövid bemutatkozás után át is adtuk az ajándékot a kislánynak, aki nővérével együtt rögtön birtokba vette a számítógépet. Nehéz leírni, visszaadni azt az érzést, amit átéltünk. Látni a csillogó szemeket, a meghatottság örömkönnyeit, együtt érezni az emberekkel, megélni velük a pillanatot, hogy vannak még CSODÁK!
Kicsit játszottunk velük mi is, azután már nemcsak két idegen néni voltunk Lucának, akik ajándékot hoztak, hanem mosolyogva mesélt nekünk a meseírásról, és arról, hogy nem kell ezen túl félbehagynia történeteit akkor sem, ha kezelésre kell mennie.
Kimondhatatlanul jó érzés jót tenni, különösen akkor, ha egy gyermek szemében láthatod az örömöt.
Ezt át kellene élnie mindenkinek, ezért a szegedi vezetői kör úgy döntött, hogy hagyományt teremt a Csodalámpás gyermekek megajándékozásából.
Folytatás néhány hónap múlva…
Fundamenta személyi bankárok
Magyarcsanád, 2012.06.29.
Karolina 18 éves nagylány, akinek a kívánsága egy piros kerékpár volt.
Egy kedves adományozónk jelezte, hogy teljesiti Karola kívánságát, így egy szép napon a Tüzoltó utcai Klinikára begurult a piros kerékpár.
Július 18-án Karola édesanyjával vizsgálatra jött a klinikára, és örömmel fedezte fel, hogy a „csodalámpás nénivel” találkozhatott.
Nem tudta, hogy miért kell a nappali osztályra felmennie édesanyjával együtt, és mikor az egyik helyiségből Rényi doktor úr előgurította a piros kerékpárt, örömében nem tudott megszólalni.
Kétszer is megkérdezte:”Ez tényleg az enyém?”
Miután megnyugtattam, hogy ez az övé, segítség nélkül tolta el a liftig, nem engedte meg,hogy hozzányúljunk.
Köszönjük az adományozónak, Trembácz Évának, hogy ilyen nagy örömet szerzett Karolinának.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.július 18.
Újabb kívánság teljesült Balmazújvároson július 7-én. Gergő kapta meg a várva várt kerti játszóteret.
Nagy volt a meglepetés, amikor anyuval hazaértek és meglátta mi került az udvarra. A mosoly az arcán, és az, hogy a csúszdán többször lecsúszott egymás után, minden örömét megmutatta a félénk kisfiúnak.
Nagyon jó játékot kívánunk Gergőnek, és sok sikert, hiszen most fogja majd kezdeni az iskolát is.
Köszönjük az E.ON Hungária Zrt. ismételt támogatását!!
kívánság-koordinátor
Balmazújváros, 2012.07.07.
2012. június 19-én Pap községbe látogatott a Csodalámpa dzsinnje a Fundamenta négy képviselőjével, Kozák Borbálával, dr. Pápai Lászlóval, Geda Istvánnéval, Pongor Magdolnával, hogy valóra váltsa Dominika álmát.
A már jól bevált trükkhöz folyamodtunk ismét: Dominika mit sem sejtve, a közelben lakó Nagymamánál töltötte az időt. Nem is sejtette, hogy otthonában szorgos emberek dolgoznak azért, hogy elkészüljön a vágyott KERTI MEDENCE!
Az időjárás is” besegített” a maga 35 fokos csúcshőmérsékletével...
A kislány meglepetése óriási volt, és talán csak a jelenlévő felnőtt csapat látványa akadályozta meg Dominikát és testvérét, hogy fejest ugorjanak a gyönyörű medencébe. Kánikulában ennél praktikusabb ajándékot nem is adtattak volna támogatóink!
Köszönjük a Fundamenta Személyi Bankároknak, Kozák Borbála ügyfélkapcsolati menedzser csoportjának a támogatást!
kívánság-koordinátor
Pap, 2012.06.19.
Tímea ötéves kicsi lányként nagyon vágyott egy saját kerti játszótérre.
Szülei egyszer már megvásárolták a műanyag csúszdát, de állványzat hiányában nem tudta használni.
A Csodalámpa segítségét kérték, mi pedig megtaláltuk Gulyás urat, aki maga ajánlotta, hogy cégével támogatásként elkészíti a játszóteret.
A család titokban tartotta a szervezkedést, így a kislánynak sikerült igazi meglepetést szereznünk!
Mikor hazaérkezett a nyaralásból, megpillantotta az udvaron a sokszor megálmodott „csodát”: csúszdát, hintát, mászókát és tornyot, s mindezt virágokkal díszítve, egyedivé téve.
A kislány öröme határtalan volt!!
Ezúton is köszönjük a fóti Gulyás Team Bt. segítségét!
kívánság-koordinátor
2012.07.06.
Kevint hosszú ideig kezelték Miskolcon.
Sokáig nem mehet még közösségbe, de nagyon szeret játszani kint a szabadban. Az volt a kívánsága, hogy ha kikerül a kórházból, legyen otthon egy saját csúszdája meg hinta, meg mászóka.
A hosszú hetek alatt, amit a kórházban töltött mindig erről álmodozott. Játszóteret rajzolgattunk hintával, amiben Ő ül, meg csúszdát, amin szintén Ő csúszik le.
S mire a doktor néni hazaengedte a kórházból a kicsi fiút, ,a Csodalámpa Dzsinnje odavarázsolta Kevinék kertjébe a megálmodott játszóteret mászókával, csúszdával és hintával, pontosan úgy, ahogy Kevin álmodozott róla a kórházban töltött hosszú hónapok alatt.
Nagy volt ám az öröm, amikor a kisfiú meglátta a kertjükbe felállított fa játszóteret.
El sem hitte, hogy az övé.
Csak attól tartott, hogy el fogják vinni!
Igazából csak akkor merte birtokba venni a játszóteret, amikor elmondtuk Neki, hogy a játékok az övéi, s nem viszi el a kertjükből többé senki, mert a Csodalámpa meghallgatta és teljesítette a kívánságát.
Kevin kívánságát a KPMG támogatásával teljesítettük. Ezúton is köszönjük!!
kívánság-koordinátor
Taktaszada, 2012. május 17.
Egy kellemes nyári napon az Fundamenta Személyi Bankár Áprili struktúrájának vezetősége úgy határozott, hogy a Csodalámpa Alapítvány segítségével teljesíti egy gyermek kívánságát.
A választás a 7 éves Elizára esett, aki egy kék színű Scott típusú kerékpárt kért Pindúr pandúrok matricákkal díszítve.
A kislány súlyos beteg, éppen egy 45 napos gyógyszeres kezelés előtt áll. Orvosai szerint eredményei egyre jobbak, és nagyon jók az esélyei a teljes gyógyulásra.
Az ajándék átadására két kollégámmal, Áprili Zsuzsával és Somogyi Lászlóval indultunk a budapesti Szent László Kórházba, ahol Elizát jelenleg is kezelik.
Elmondása alapján azért vágyott erre a biciklire, mert nagyon szereti a természetet, a közös családi kerékpártúrákat.
Nehéz leírni azt az örömet, amit a kislány arcán láttunk.
Nagy meglepetés érte, hisz legmerészebb álmaiban sem hitte, hogy kívánsága ilyen gyorsan teljesül majd.
Mi is kaptunk valamit. Tőle.
Utánozhatatlan az az érzés ugyanis, amit számunkra adott ez a néhány perc, Eliza szemének csillogása, a szülei meghatottsága, és a tudat, hogy mindezt mi okoztuk…
Ezt az érzést mindenkinek át kell élnie! Az Áprili struktúra vezetői körével elhatároztuk, hogy mostantól rendszeres támogatóként számíthat ránk a Csodalámpa Alapítvány egy-egy kívánság megvalósításában.
Fundamenta személyi bankárok
Bendgúz kívánságát egy csütörtöki napon teljesítettük.Támogatónk, Kőnig László úr vállalta, hogy munka után még autóba ülünk és elmegyünk a személyi számítógépért Sopronba, hogy még aznap át tudjuk adni az ajándékot.
Késő délután érkeztünk meg a családhoz, akik már vártak bennünket. Bendegúz csillogó szemei mindent elárultak, nagy volt az öröme, hiszen a gépet nem csak játékra, hanem tanuláshoz is használhatja. A szobájában nyomban elkezdte összeállítani a gépet.
Bendegúz súlyos betegsége alatt is kitűnő tanuló maradt, amihez külön gratulálunk!
Mielőbbi gyógyulást kívánunk Neked és azt, hogy sokáig tudd használni a számítógépet.
Ezúton is köszönjük Kőnig Lászlónak a szállításhoz nyújtott önzetlen segítségét és köszönjük a KPMG támogatását, amelynek révén egy újabb állmot tudtunk megvalósítani.
kívánság-koordinátor
Szombathely, 2012.06.28.
Tina ötéves kicsi lány, csapongó fantáziával, így önkéntesünk ahányszor csak találkozott vele a Tűzoltó utcai Klinikán, mindig újabb és újabb kívánságot hallott tőle.
Hagytunk időt a gondolkodásra, végül a kislány egy játszótér mellett döntött, mivel szívesen játszana házuk kertjében egy csúszdával és egy hintával.
A játék kiszállítására egy csütörtöki napon került sor. Tina szeme tágra nyílt, arcán a mosoly mindent elárult.
kívánság-koordinátor
2012.06.14.
Lucát Miskolcon kezelik, a GYEK-ben.
Csendes, szerény nagylány, akit nehéz dolog volt szóra bírni. Nagyon keveset kommunikált még a kórházi dolgozókkal is. De a szó, hogy Csodalámpa, és lehet egy kívánsága, az elgondolkodóvá tette.
Kevés idő elteltével csak elmondta, hogy szeretne egy laptopot kapni, de szerinte ez biztosan nehezen fog menni. Amikor látta, hogy másik kis betegtársához is ellátogat a Csodalámpa, és teljesíti a kívánságát, már bizakodóbb lett.
Eljött a várva-várt nap, amikor a Földgázszállító Zrt. képviseletében Dani Zoltán úr elhozta, és átadta Lucának a laptopot, amire már hosszú ideje vágyott. Luca szeme ragyogott az örömtől, s mikor kis időre levette a szájkendőt, az arcán is jobban látszott az öröm, s szája szegletében a mosoly.
Jó volt látni, mennyire örül.
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2012. július 06.
A 3 éves Kristóf kérésére beülős "Verdás" autót kapott, melyet kiszállítottak a címükre, és a szülei eldugták a kocsit. Ugyanezen a napon mentem el hozzájuk, hogy az ünnepélyes átadást követően már használhassa a járművét.
Mint a fotók is tanúsítják, meg nem állt egy pillanatra sem, Kristóf szüntelen mozgásban megmutatkozó örömét a kissé elmosódott képek érzékeltetik. Csak az akkumulátor lemerülése vethetett véget az autózásnak még a szobában is.
Remélem, még sokáig fog ilyen jól menni ez a Verda, és a játékos közlekedésben segíteni Kristófnak.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012/6/27
Mi csodalámpások akkor vagyunk a legboldogabbak, ha valódi örömet tudunk szerezni a gyerekeknek. Ez sikerült is, amikor egy igazán forró júliusi napon – aznap a hőmérő 39 fokot mutatott - Nemcsák Károly igazgató úr meghívására a József Attila Színházban találkozhattunk a mosolygós Boglárkával és az édesanyjával.
A vendégek nem tudták, miért is hívták őket a nyár kellős közepén a színházba, de mivel Boglárka néptáncos, nemrégiben épp itt a színpadon lépett fel az osztálytársaival, így szinte ismerősként mutogatta nekünk a folyosón az öltözőket, bár a látogatás célját még mindig nem ismerte.
Majd nem sokkal később Nemcsák Károly igazgató úrnál az irodában egy kis felnőtt társaság várta, újságírók, fotósok, operatőrök és a színház külön kedves ajándéka, egy hatalmas finom torta, ugyanis Boglárka épp aznap lett 13 éves. Ott adtuk át közösen neki azt a nagy teljesítményű laptopot, melyet az alapítványtól kért. A kívánságát a József Attila Színház művészeivel együtt teljesítettük, ugyanis Gesztesi Károly vezetésével - aki már korábban teljesített egy csodalámpás kívánságot - a színészek pár hónappal korábban egy jótékonysági koncert bevételéből ajánlottak fel adományt az alapítvány számára. Boglárka láthatóan nagyon örült az ajándéknak, s mint elmesélte, nagy terve van, szépirodalmat szeretne írni, és ehhez van szüksége egy saját gépre.
Kívánjuk neked Boglárka, hogy még nagyon sok örömed legyen a táncban. Ha elkészült egy-egy írásod, küldd el nekünk, ígérjük, elolvassuk, még az is lehet, hogy színházi előadás lesz belőle.
Budapest, 2012. július 10.
/ 4
Zsófi 12 éves kislány a Csodalámpától Nikon fényképezőgépet kért és szerette volna, hogy lila színben kaphassa meg. A „Haver vagy” közösségi portál adományozóként jelentkezett, és június 28-án támogatóinkkal együtt elvittük Zsófiának a lila fényképezőgépet.
A kislány nagyon boldog volt, fülig ért a szája örömében, és azonnal a támogatók segítségével üzembe helyezte a fényképezőgépet, amellyel már képeket is készített.
Reméljük, Zsófinak segítségére lesz a fényképezőgép a gyógyulásában.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012. június 28.
Egy szép nyári estén egy masnival feldíszített Hello Kitty-s bicikli tartott egy szürke panelház bejárata felé, és a kapuban kíváncsian vizsgálgatta a névtáblákat. Kormányán egy hátizsákban sisakot, kulacsot és kesztyűt is hozott, hogy új kis ismerőse biztonságosan kezdhesse meg a kerekezést vele. Egyszer csak hirtelen felvillant a hátsó lámpája, mert észrevette a keresett nevet. Megvan! És már szólt a csengő.
Édesanya mosolyogva nyitotta ki az kaput a régen várt vendég előtt, aki lassan begurulva megállt az ajtó mellett, amely mögül izgatott kislányhang szűrődött ki.
Amint kitárult az ajtó, egy rózsaszín ruhába öltözött kislány nézett ki rajta:
–A bicikli!!- kiáltott fel.
És egy szempillantás alatt már nyeregbe ugorva, megindult a barátkozás Viki és „Kitty” között.
A parkba leérve ugyan akadt egy kis összezördülés a két fél között, mert a bicikli úgy gondolta, hogy szusszanna egy kicsit, és levetette magáról a kislányt, persze mindezt finoman, hogy ne okozzon neki sérülést, de azért jelezve, hogy egyelőre még ő az úr a háznál!
A kitartó Viki azonban szó nélkül ült fel újra rá, és evvel bebizonyította, hogy bizony jó lesz, ha új kis barátja kicsit észbe kap, és rájön hol is a helye.
Az elkövetkezendő fél órában teljesen összeforrt a kiscsapat, és néha már csak rózsaszín elmosódott foltot láttunk, ahogy elszáguldottak előttünk.
Kívánjuk, hogy nagyon sok boldog órát töltsön együtt Viki és „Kitty”!
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012/6/27
Nagy örömmel töltött el, hogy Nikolett ajándékát én adhattam át, mivel a kislány a szülőfalumban, Jászjákóhalmán lakik. A nagyapjával együtt jártunk az általános iskolába.
A nagy eseményen ott volt az édesapa, a kislány öccse és a nagyszülők is. Nikolett alig akarta elhinni, hogy a számítógép most már örökre náluk marad, és nem csak mutatóba vittem.
Rögtön megkérte az édesapját, hogy okvetlenül még aznap állítsa össze. A gyerekek megmutatták a kertet, a kismalacokat, tyúkokat és a cicákat.
Megbeszéltük, ha ismét benn lesz a kórházban, meglátogatom. Sokáig és megilletődve integettek utánunk.
kívánság-koordinátor
Jászjákóhalma, 2012. 06.21.
Június 28-án ismét mosolyt csaltunk egy nagyfiú arcára. A 13 éves Máté egy laptopot kért a Csodalámpa dzsinnjétől, aminek az átadására a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán került sor.
Máténak fülig ért a szája, amikor megpillantott bennünket és a laptop táskát. Amikor kibontotta a csomagból a laptopot, csak annyit mondott először: „Azt a mindenit!” Kérésünkre elmondta, hogy pont ilyen színűt szeretetett volna.
A használatbavétel percek alatt megtörtént, és boldog mosollyal szorította magához a gépet ezzel a felkiáltással: „Ez most már az enyém!!”
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2012.06.28.
Dominik a júliusi szombat délelőttön már nagyon várta az előre beharangozott vendéget, aki egy hatalmas dobozzal érkezett meg. A doboz a kisfiú ajándékát rejtette, amely egy akkumulátoros, váltós kisautó volt.
Az ajándék kicsomagolása, összeszerelése és kipróbálása a kisfiúnak nagy izgalmat és nagy boldogságot jelentett. Dominik, mint egy igazi autóvezető rótta a köröket a játszótéren, amelyet fényképek is megörökítettek.
Dominiknak kívánjuk, hogy egészségben, boldogságban használja a kisautót!
kívánságkoordinátor
Tatabánya, 2012/7/7
Krisztián 14 éves nagyfiú, nagyon szereti a játékot, a korának megfelelő X BOX-ot kért a Csodalámpa Alapítványtól. Az ajándékozásra a Tűzoltó utcai Klinikán került sor, egy esedékes kontrollvizsgálat alkalmával.
A nagyfiú arcán öröm tükröződött, a kamaszok „szégyenlős” öröme…
Alig várta, hogy hazaérve beüzemelje a készüléket, amit azóta is boldogan használ.
kívánság-koorinátor
Budapest,2012.03.23.
Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.
Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.
Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.
Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.
Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.
A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.
Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.
Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.
Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.
Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.
Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.
/ 5
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.
Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.
Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.
Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.
Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.
Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.
A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.
Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.
Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.
Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.
Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.
Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.
/ 5
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.
Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.
Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.
Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.
Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.
Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.
A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.
Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.
Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.
Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.
Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.
Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.
/ 5
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.
Korábbi bejegyzések
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004