Az édesanya beszámolója a kívánság teljesítéséről:

Tisztelt Alapítvány! Kedves Kívánságteljesítők!

Dénes (13) kívánsága teljesült. December 20-án a kórházban voltunk, mikor megérkezett kívánsága tárgya, egy LEGO turbo tank. Várta,bár a pontos időpontot nem tudta. Elég zárkózott a fiam, ezért a "postással" úgy beszéltük meg, hogy csak hárman legyünk jelen, mikor megkapja a várva várt ajándékot. Nem tudom érzékeltetni megfelelően az örömét, de higgyék el, nem láttam így örülni az elmúlt 5 évben, mióta beteg.
Fülig ért a szája, a tekintete cikázott, a lélegzete elakadt, magához ölelte a dobozt. Felhőtlenül boldog volt, megszűnt a külvilág.
Még 3 napig voltunk a kórházban, a doboz kibontatlanul az ágyban pihent vele, éjjel-nappal. A nővéreknek, orvosaknak elmesélte mi is ez, honnan kapta. A terve az volt, hogy a Karácsonyfa alá kerül az ajándék. Így is történt. Egy kedves ismerősünk megörökítette itthon Dinit és a tankot, így most mellékelten küldöm a képet. A tank még kapott karácsonyi csomagolást is és Szenteste ott állt a fa alatt. 25-én eljött a nagy nap és kibontotta a dobozt. Bátyja segítségével összerakták a gépet, és azóta megy a játék.
Leírhatatlan örömöt okoztak neki és ezzel nekem és testvérének is. Remélem egyszer személyesen is megköszönheti önöknek, de addig én teszem ezt mindannyiunk nevében.
Nagyon szép napokat szereztek Dininek!!

Köszönöm!!!!
Klári, Dénes anyukája

Az Oroszlányban élő 4 éves Vince kívánsága hajók, főleg nagy hajók megnézése volt. Szeptember első hétfőjét ő is nagyon várta. Igaz, nem iskolába, sőt még csak nem is óvodába ment, hanem Budapestre, ahol ezen a délutánon teljesült a kívánsága. Már a Duna-parton sétálgatva is megcsodálta a jövő-menő hajókat, aztán odaértünk a Hunyadi motoroshoz, ahol a hajó kapitánya üdvözölte Vincét, és vezette körbe: megmutatta a fedélzetet, a kapitányi kabint, a kormányfülkét... Aztán elindult vele a hajó: tett egy nagy kört, Vince tiszteletére dudált mélyen és magas hangon, majd kikötött a Vigadó téren, ahol komoly urak fogadták a kisfiút. És a csoda csak most jött! A kívánsága igazából most teljesült. A Németországból érkezett DonauPrinzessin személyszállító hajót nézhette meg. Itt is a kapitány (magyar!) vezette körbe. A háromszintes hajón aztán volt minden! Még úszómedence is! Sajnos, ezt nem próbálhatta ki Vincus, pedig a kapitány megengedte.

Az eseménydús délután, a sok élmény bizony kicsit elfárasztotta, és alig várta, hogy otthon legyen, hogy elmesélhesse mindezt anyának és apának, és megmutathassa a sok-sok ajándékot, amit a "hajós bácsiktól" kapott.

Köszönjük a felejthetetlen élményt a Mahart PassNave Személyhajózási Kft-nek, Kovács Zoltán igazgatónak, aki lehetővé tette, Kautz Istvánnak, aki megszervezte, a Hunyadi kapitányának és legénységének, a német személyszállító hajó kapitányának, és mindenkinek, aki ezt a délutánt egy beteg kisfiú kívánságának teljesítésére fordította.

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2005.09.05.

A kívánság utóélete

Date: Thu, 8 Sep 2005 16:01:27 +0200 (CEST)

From: ****@axelero.hu

To: joo.gabriella@csodalampa.hu

Tisztelt Gabriella, és Csodalámpa alapítvány,

Nagyon szépen köszönjük a Vincének nyújtott lehetőséget. Vince igazán élvezte, azóta egyfolytába a hajómodellel hajókázik és a kapitány sapka a mindene. Köszönet a fényképekért, nagyon jó képek. Külön szeretnénk köszönetet mondani a MAHART dolgozóinak, az izgalmas kalandért. Ma voltunk kontroll vizsgálaton , és úgy tűnik, hogy minden rendben. További jó munkát kívánunk az alapítványnak,

Üdvözlettel egy kis hajóskapitány, és nagymamája.

Köszönjük a MAHART segítségét!

A kívánság utóélete

Anna tavasszal sokat járt kezelésre, és ilyenkor mindig elvezetett útjuk egy játékbolt előtt. A játékbolt kirakata előtt meg mindig megálltak, és Anna sokáig, vágyakozva nézett egy babaházat, "amiben kemence is van".

Anna állapota javul, ritkábban jár kórházba, de a babaházat nem feledte. A "Katica Játékbolt" kis segítségével most már nem is kell a kirakathoz menni - kívánsága teljesült, bármikor játszhat vele.

Az első délután élményeiről így számolt be Anna édesanyja:

From: ****@euroweb.hu

Sent: Thursday, December 15, 2005 9:40 PM

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Köszönet

Kedves Anikó, István!

Szeretnék köszönetet mondani kislányom, Anna nevében is, a tegnapi látogatásuk alkalmával átadott babaházért.

Miután tőlünk elmentek, Anna a család minden tagját berendelte a gyerekszobába "babázni", beleértve a kissé fáradtan hazaérkezett apukáját is. Először megtaláltuk a nem kicsi babaház számára a legmegfelelőbb helyet, ami természetesen az Anna ágya mellett volt, utána a testvérével közösen berendezték a szobákat.  Anna mindenkinek kiosztott egy-egy babát (a méret nem számított) és mindenki a babaház köré ült és játszott. Aztán amikor már lefekvéshez készülődtek, Anna megállt a babaház előtt és egy "jó éjt" puszit  nyomott a háztetőre... Azt hiszem ez önmagáért beszél.

Szeretném még egyszer megköszönni, hogy ilyen hamar teljesítették Anna kívánságát és kívánok Önöknek és minden "Csodalámpásnak" nagyon Boldog, Békés Új Esztendőt!

Köszönettel
Hajnalka

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2005.12.14.

A közelgő húsvétra levelet kapunk Annáéktól:

From: ****@euroweb.hu

Sent: 2006. április 12. 15:38

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: anna

Kedves Anikó, István!

A közelgő Húsvét alakalmából szeretnék Önöknek és minden "Csodalámpásnak" kellemes Ünnepet kívánni.

Megragadnám az alkalmat és küldenék két képet Annáról, akinél változatlanul a babaház az első számú kedvenc. Eredményei javulgatnak, kedélyállapota viszont továbbra is kiváló, már csak 3-4 hetente járunk kontrollvizsgálatra.

Kívánom, hogy a jövőben is nagyon sok gyereknek tudjanak hasonló Örömet szerezni mint Nekünk.

Üdvözlettel
Hajnalka

Kívánságtulajdonosunk, a 9 éves János mobiltelefont kért tőlünk. János sajnos gyakran van kórházban, ahol a világ egy kicsit "bezárul" előtte. Bízunk abban azonban, hogy a mobiltelefonnal felvidul, hiszen általa picit közelebb kerül mindazokhoz, akik szeretik, hiszen a nap bármely szakában felhívhatja őket.

Gyakori, de nem túl "drága" telefonálást kívánunk!

Csodalámpások

2005.12.13.

Lacika nem igazán értette miért kell neki mindenáron megnézni kedvenc
- mivel egyetlen - kórházpedagógusa új szobáját. De szerényen belement
az épületen belüli kirándulásra. Tetszett neki a szoba, főleg a számítógép, ami még csak a földre volt lerakva. Boldogan lépett oda, s nézegette, de boldogsága akkor kapcsolt igazán turbó fokozatra, mikor megtudta, hogy ezt ő kapta a Csodalámpától!

Reméljük, hogy lelkesedése azóta sem lankadt!

Csinádi Rita,
kívánságkoordinátor
2005.11.24.

A közelmúltban levelet kaptunk Dávidtól, akit hamarosan transzplantálnak. Számítógépet kért tőlünk, hogy legyen mivel "játszania", amíg nem mehet barátai közé. Mivel a műtét a kérés beérkeztét követő pár napon belülre volt kitűzve, siettünk, hogy mielőbb "társra" találjon a lábadozási időszakban. Bár sajnos akkora csodát nem tudtunk tenni, hogy a gép bekerülhessen a steril boxba, reméljük, hogy a tudat, hogy otthon a szobájában türelmesen várakozik legújabb barátja, elrepíti azt az időt, amit a kórházban kell töltenie.

Dávidnak mielőbbi gyógyulást és sikeres számítógépezést kívánunk!

"Csodalámpások"
2005.11.24.

Dávidnak minden vágya volt egy laptop. Sokat várt rá, hisz kívánságának teljesítése nem volt egyszerű még nekünk, csodatevőnek sem. Azt hiszem a legjobbkor érkezett meg számára az ajándék, hiszen most hosszú ideig nagyon egyedül van a steril boxban. Mi csodatévők azonban bízunk abban, hogy a laptop meggyorsítja számára a gyógyulást és nem csak szórakoztatni fogja az itt eltöltendő magányos óráiban, hanem társa lesz a jövőben is.

Csinádi Rita,
kívánságkoordinátor
2005.11.22.

Végre eljutott Szilvihez a várva-várt Babyborn baba- cumival, pelenkával, etetővel. A szűkös körülmények között élő, 4 gyermekes család kisebbik-középső gyermeke Szilvi. Vannak állatai is: kismadarak, kiscicát is láttam. Hogy Szilvi valóban örült a babának, s már nagyon várta - azt a képek tanúsítják a legjobban. Jobbulást, gyógyulást kívánunk!

Márkus Mónika

2OO5. november 21.

Amikor Gergőhöz, kórházi szobájába megérkezett a számítógép, hinni sem akart a szemének. Nem is volt túl sok ideje mással foglalkozni, szüleivel egyből összeszerelték a gépet, hogy minél előbb kipróbálhassa. Azóta remekül működik, reméljük tanulásra is tudja Gergő használni a gépet!

Márkus Mónika
2005/10/17