Katalin hatalmas mosollyal fogadta a Csodalámpát - kétszer is kellett fordulni, mire sikerült mindent felvinni a második emeletre.

Katalin most már egy számitógép boldog tulajdonosa, a képen kedvenc háziállatával látható.

A számítógép a adománya.
Katalin nevében is köszönjük!

Eljött végre a várva-várt nap, mikor Bence kívánsága teljesülhetett.

Bence gyönyörű szemei szinte beszéltek az izgalomtól, mikor kinyílt előtte a Vidám Park kapuja. Azt sem tudta hova szaladjon, mire üljön fel először. Végül az első "áldozat" a dodzsem volt, ahol apukájával együtt 3 menetben folyamatosan kergették a mamát és Bence nővérét, Vivient.

Persze ez csak bemelegítés volt, sorban ki kellett próbálni mindent (volt amit többször is) és bizony késő délután volt már mire a szülők rá tudták beszélni Bencét, hogy átmenjenek az Állatkertbe, ahol a sok új élménytől estére úgy elfáradt Bence, hogy már csak apa nyakában, "apagolásban" tudott búcsút inteni az Állatkert lakóitól.

Külön szeretnénk köszönetet mondani a Fővárosi Vidám Parknak a belépőkért, valamint a Nestlé Hungária Kft-nek az állatkerti gyermekbelépőkért.

/ 3

Peti nagyon várta már az LCD-monitort, de hogy ilyen hamar megkapja, arra nem számított. Nagy meglepetés volt, amikor felhívtam telefonon, hogy keressenek fel. Nem mondtam meg milyen ügyben, így nem is számított rá, hogy megkapja a várva várt "csodát".

A meglepetéstől szóhoz sem jutott, csak a szemeiben láttam a csillogást, az örömöt. Úgy gondolom, az ilyen szemekért érdemes a Csodalámpa Alapítványnál önkéntesként dolgozni.

Kora reggel Sopronban Varga Csabával (testvéremmel) indultunk, felvettünk Mórocz Pétert, a GySEV képviselőjét. Innen a fertőszentmiklósi vasútállomásra mentünk, ahol találkoztunk Bencével és nővérével Krisztivel.
Borongós esős reggelen együtt, autóval mentünk tovább, át a határon Pomogyra, ahol az állomásfőnök úrral beszélgetve, és a forgalomirányító "műszerfalat" megcsodálva vártuk a vonat indulását.

A vonat a Fertő tó "aljáról" indult észak felé, a tó tetejére, majd onnan vissza. Bence végig bent volt a vezetőfülkében, ahol a mozdonyvezető segédletével a vonatvezetés élményébe is belekóstolhatott, miközben minden felmerülő kérdést megbeszélhettek a vonatokkal kapcsolatban.
Pomogyra való visszaérkezéskor elbúcsúztunk az állomásfőnöktől, majd autóba ülve a soproni mozdonyszerelő műhelyben tettünk egy sétát, ahol Mórocz Péter úr vezetett körbe, mindent megmutatva, és válaszolva Bence kérdéseire.

Innen hárman folytattuk utunkat(Bence, Kriszti, és én) Ausztria hegyei felé. A cél Puchberg volt.
Egyre emelkedő utakon közeledve a cél felé, egyre több autó tetején volt 10 cm-es hó, ami nagyon meglepett minket. Majd kb. 20 km-ra Puchbergtől, hirtelen beléptünk a télbe.

Az egész nap enyhén szemerkélő esőt felváltotta a havas táj, és a szakadó hóesés. Puchbergbe érve egy rövid sétát tettünk, megnéztük a "szalamandra" vasutat, mely egy fogaskerekű, fel Schneebergre. Innen még egy kicsit a hegy felé haladva egy nagyon szép vízesést is megnéztünk, mely a térdig érő hóval borított erdőben volt.
Kezdtünk fázni, mivel őszi öltözetben voltunk, így autónkat visszafelé fordítottuk. Magyarországot elérve kerestünk egy éttermet, ahol felmelegedhetünk, és a kirándulást megkoronázhatjuk egy vacsorával. Végül Sopron és Kóny között egy faluban találtuk meg számításunkat, ahol egy nagyon finom vacsorában részesítettek minket.

Este 9-re sikerült Bencét és nővérét az élményekben gazdag nap után "átadni" az őket már nagyon váró szüleinek.

Eszter édesanyja kiválóan konspirált és 14 éves leánya abban a tudatban érkezett október 16-án délután a kórházba, hogy újabb kezelése lesz.

Annál nagyobb volt Eszter meglepetése, amikor a Csodalámpa Alapítvány képviseletében vártam őt és átadtam az általa hőn áhított laptopot.

Öröme olyan mélyen érintette, hogy bizony eltörött nála a mécses, és csak nehezen tudtam megnyugtatni.
Örömében osztozott öccse is, aki elkísérte Esztert a kórházba, és nagyon reménykedett abban, hogy alkalmasint ő is játszhat majd a laptopon. Erre igéretet is kapott testvérétől.

Martin nevében is köszönjük a segítséget Gönci Tibornak (Travel 2000 Utazási iroda), Nagy Róbertnek és Tihanyi Sándornak a hibátlan szervezésért, az Európai Utazási Biztosító Rt.-nek, a TUI Magyarország Kft-nek, és nem utolsósorban a Messonghi Beach Hotelnek a fantasztikus szállásért.

/ 5

Épp az intenzív osztály magányában leptük meg Jánost, aki már nagyon várta új DVD lejátszóját.

Így már nincs egyedül, csendességét megtörte Dobó István és bátor, oroszlánszívű katonái csatakiáltása.

A lejátszó mellé ugyanis járt az Egri csillagok filmváltozata is.

Molnár Krisztián nagyon szeret fényképezni , nagyon szeret zenét hallgatni és kezelésének sajátossága miatt azonnal elérhetőnek kell lennie.
A modern technológiának köszönhetően mindezek már megvalósíthatóak egy készülékkel - ezért volt Krisztián kívánsága a mindent tudó mobil telefon.
Az október 8-i átadáson Krisztián nagy örömmel és köszönettel fogadta vágyának gyors teljesülését.

Amikor Sziszivel először találkoztam a kórházban, nagy fájdalma volt, így csak rövid ideig maradtam nála. Tudtam azonban, hogy a következő kezelésekkel az orvosok szeretnék a fájdalmát is csillapítani. Újabb találkozás alkalmával már sokkal jobban érezte magát és örömmel újságolta, hogy "megvan", mi a kívánsága: távirányítós versenyautót, mégpedig Ferrarit szeretne, "piros legyen de nem baj, ha kék"- monda nevetve, hiszen akkor már ő is tudta, hogy a kezelésekben egy hosszabb szünet következik. A 4 hét alatt, míg Sziszi otthon volt, azon dolgoztunk Miklóssal, hogy az autót beszerezzük. Sikerrel jártunk, szeptember 21-én hazavittem az autót, feltöltöttük az akkumulátort, hogy Sziszi ki tudja próbálni a kórházban.

Szeptember 25-én délután nagy titokban érkeztünk meg az osztályra, arra kértem az anyukát, hogy el ne árulja, legyen meglepetés - és sikerült is Sziszinek nagy-nagy örömet szerezni... Együtt örültünk Sziszivel, aki nem tudott az ágyból felkelni, de irányította az autót és az már a folyóson száguldott, mi pedig mondtunk, hogy merre kell irányítania, hogy újra a szobában legyen a Ferrari.

Köszönjük a Játékdiszkont bolt (Szombathely, Kinizsi P. u.) tulajdonosának segítségét, hogy örömet tudtunk szerezni és elfelejttettük a fájdalmát egy beteg kisfiúnak.

/ 4

Átadtam a villanyvonatot Vilinek. Nagyon helyes, kedves, mosolygós kisfiú. Kiderült, hogy a bátyjának volt valaha vonata, de akkor egy kisebb lakásban laktak és nem fért el, folyton ráléptek és tönkrement.
De most az ő vonatának már kitüntetett helye lesz a lakásban. Szerintem a képeken is látszik, hogy mennyire örült... :-)

Talán soha nem kezdődött olyan fényesen október első napja, mint az idén. A lehullott őszi falevelek csak úgy táncoltak a napsütésben az országúton, amint a kilométereket szeltem egy Győr közeli falucska felé. Itt lakik ugyanis Patrik, akivel aznapra volt találkozóm. Az is igaz, hogy az útnak nem egyedül vágtam neki, az anyósülésen mellettem ült "Sanyi" akiről akkor még csak én tudtam, hogy ki is valójában.

Pérre érve nem kellett sokáig keresgélnem a házat: a kilenc éves kisfiú már a kerítésénél toporgott és várt rám. Hiába, az első randevúján az ember izgatott. Hogy számított-e akkor Patrik "Sanyira" is? Nos, nem hiszem: legalábbis nem tudta, hogy így hívják.

Kikászálódva az autómból magamhoz vettem egy nagy fekete táskát. Patrikkal hamar barátságot kötöttünk, de volt egy kis bökkenő: a fiúcska még sohasem hallotta a csodalámpa történetét. Ő eddig a boszorkákban hitt, persze a bűbájos fajtákban. Így aztán gyorsan elmeséltem neki a lámpás meséjét, majd megkértem, hogy ugyan dörzsölgesse meg a hasát annak a lapos fekete táskának, amivel érkeztem: talán vele is történik valami varázslat. És lássatok csodát! A táskából először egy fekete egér farkincája bújt elő, - na persze csak olyan számítógépes fajta - majd egy csillogó villogó laptop is előkerült. Erre vágyott tavasz óta ez a kilenc éves kisfiú. Volt is nagy öröm! Az biztos, hogy ezentúl nem lesz hosszú az utazás a kórházig, és gyorsabban röpül majd az ott töltött idő is.

A gépet Patrik egyből bekapcsolta és nagyon ügyesen kezelte. Remélem, hogy a gép még sok meglepetést tartogat és a játékon túl olykor segít majd a tanulásban is.

Bűbájos boszorkák, jóságos szellemek, kívánságot teljesítő csodalámpa és még ki tudja ki mindenkinek köszönhető, hogy Patrik kívánsága teljesült. Biztos vagyok azonban abban, hogy az ezeregy éjszakának tűnő hosszú téli napok egyikén Aladdinról is fog szólni az esti mese a péri kisházban.

Ja és, hogy ki is volt Sanyi? Azt a jószívű fiatalembert hívják így, aki három barátjával felajánlotta a laptopot Patriknak. Én pedig róla neveztem el az ajándékba vitt számítógépet.