Kora reggel Sopronban Varga Csabával (testvéremmel) indultunk, felvettünk Mórocz Pétert, a GySEV képviselőjét. Innen a fertőszentmiklósi vasútállomásra mentünk, ahol találkoztunk Bencével és nővérével Krisztivel.
Borongós esős reggelen együtt, autóval mentünk tovább, át a határon Pomogyra, ahol az állomásfőnök úrral beszélgetve, és a forgalomirányító "műszerfalat" megcsodálva vártuk a vonat indulását.

A vonat a Fertő tó "aljáról" indult észak felé, a tó tetejére, majd onnan vissza. Bence végig bent volt a vezetőfülkében, ahol a mozdonyvezető segédletével a vonatvezetés élményébe is belekóstolhatott, miközben minden felmerülő kérdést megbeszélhettek a vonatokkal kapcsolatban.
Pomogyra való visszaérkezéskor elbúcsúztunk az állomásfőnöktől, majd autóba ülve a soproni mozdonyszerelő műhelyben tettünk egy sétát, ahol Mórocz Péter úr vezetett körbe, mindent megmutatva, és válaszolva Bence kérdéseire.

Innen hárman folytattuk utunkat(Bence, Kriszti, és én) Ausztria hegyei felé. A cél Puchberg volt.
Egyre emelkedő utakon közeledve a cél felé, egyre több autó tetején volt 10 cm-es hó, ami nagyon meglepett minket. Majd kb. 20 km-ra Puchbergtől, hirtelen beléptünk a télbe.

Az egész nap enyhén szemerkélő esőt felváltotta a havas táj, és a szakadó hóesés. Puchbergbe érve egy rövid sétát tettünk, megnéztük a "szalamandra" vasutat, mely egy fogaskerekű, fel Schneebergre. Innen még egy kicsit a hegy felé haladva egy nagyon szép vízesést is megnéztünk, mely a térdig érő hóval borított erdőben volt.
Kezdtünk fázni, mivel őszi öltözetben voltunk, így autónkat visszafelé fordítottuk. Magyarországot elérve kerestünk egy éttermet, ahol felmelegedhetünk, és a kirándulást megkoronázhatjuk egy vacsorával. Végül Sopron és Kóny között egy faluban találtuk meg számításunkat, ahol egy nagyon finom vacsorában részesítettek minket.

Este 9-re sikerült Bencét és nővérét az élményekben gazdag nap után "átadni" az őket már nagyon váró szüleinek.