Amikor Sziszivel először találkoztam a kórházban, nagy fájdalma volt, így csak rövid ideig maradtam nála. Tudtam azonban, hogy a következő kezelésekkel az orvosok szeretnék a fájdalmát is csillapítani. Újabb találkozás alkalmával már sokkal jobban érezte magát és örömmel újságolta, hogy "megvan", mi a kívánsága: távirányítós versenyautót, mégpedig Ferrarit szeretne, "piros legyen de nem baj, ha kék"- monda nevetve, hiszen akkor már ő is tudta, hogy a kezelésekben egy hosszabb szünet következik. A 4 hét alatt, míg Sziszi otthon volt, azon dolgoztunk Miklóssal, hogy az autót beszerezzük. Sikerrel jártunk, szeptember 21-én hazavittem az autót, feltöltöttük az akkumulátort, hogy Sziszi ki tudja próbálni a kórházban.

Szeptember 25-én délután nagy titokban érkeztünk meg az osztályra, arra kértem az anyukát, hogy el ne árulja, legyen meglepetés - és sikerült is Sziszinek nagy-nagy örömet szerezni... Együtt örültünk Sziszivel, aki nem tudott az ágyból felkelni, de irányította az autót és az már a folyóson száguldott, mi pedig mondtunk, hogy merre kell irányítania, hogy újra a szobában legyen a Ferrari.

Köszönjük a Játékdiszkont bolt (Szombathely, Kinizsi P. u.) tulajdonosának segítségét, hogy örömet tudtunk szerezni és elfelejttettük a fájdalmát egy beteg kisfiúnak.

/ 4