Nehéz az élete annak, aki egy tolószékhez láncolva csendes falucska szélén tölti mindennapjait. s még sincs egy panasz szava sem. Büszkék vagyunk Rád, Andris!
Reméljük, hogy nagy örömet okoztunk Neked a számítógéppel!

A Csodalámpa csapata
2006.04.13.

Nikolett kívánsága az volt, hogy barátnőjével, Barbarával bringóhintózhasson egy jót a Margitszigeten.
Nekünk, Csodalámpásoknak nagyon tetszett ez az ötlet, azért is, mert tudtuk, hogy 2006. június 10-én, az immár hagyománnyá vált "Csodalámpás Bringónapon" egy szokatlan nevű és külsejű bringó átadására is sor kerül a Margitszigeten. Miért is ne aznap teljesítsük Niki vágyát...

Bár délelőtt az idő enyhén szólva borzalmas volt, hol jég esett, hol már majdnem hó, bíztunk abban, hogy délutánra minden rendben lesz. Addig is sütit készítettünk és egyéb finomságokat, hogy legyen mivel várnunk Nikit és családját. Délután 3-kor kisütött a nap, így vadonatúj bringóhintónk gyönyörű fényben tündökölt.
Mire Niki és Barbara megérkeztek ott állt egy feldíszített hintó a Halastó melletti Bringóvár udvarán.
Messziről látszott, hogy a sok lufi nélkül is más, mint a többi, már csak azért is, mert a neve Csodalámpa...

Természetesen ők ültek először fel a "Csodalámpa" hintóra, mely a Bringohintó KKt. és tuljadonosa, Szabó László úr szívességéből egész évben hirdeti az alapítvány tevékenységét a Margitszigeten.
Persze nemcsak hintózás a világ, a Bringónapon lufihajtogatástól a kézműves játszóházig és pólófestésig még sok más szórakozás várta a gyerekekekt és felnőtteket.

A reméljük, hogy nemcsak Barbarának és Nikolettnek, hanem sok-sok más gyermeknek fog még örömet okozni a Csodalámpa hintó.

Újfalusi Ildikó
kívánságkoordinátor
2006.06.10.

Jennyfer nagyon sokat volt az utóbbi időben kórházban, és közösségbe sem mehet egy darabig még.
Ezért döntött úgy, hogy egy Playstation2 játékot kér a Csodalámpától, mert ezen nemcsak játszhat majd az öccsével, hanem DVD filmeket is megnézhetnek majd együtt a családdal.
Amikor beléptünk a dobozzal, eg kicsit megilletődve vette át, és bontotta ki a kincset.
Természetesen azonnal ki kellett próbálni, szerencsére volt is otthon egy játék - stílusosan épp egy focis játék - hiszen csak néhány napja fejeződött be a világbajnokság. Amikor a játékot a TV-vel összekötötte a család, előszőr öccse próbálta ki - láthatóan profi játékos, aztán merte Jennífer is elkezdeni a játékot.
Egy kis testvéri segítség, és instrukció még elkélt, de drukkolunk Jennifernek, hogy hamarosan profi használója legyen a játéknak, és ezúton is köszönjük a Sony cégnek, hogy lehetővé tette, hogy egy újabb gyerek megkaphassa "álmai játékát". Hajrá, Jenny..! Sok sikert!

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.07.12.

Viktória az unalmas kórházi kezelések idejére kölcsönkapott egyszer barátaitól egy X-Box játékot. Sajnos azt vissza kellett adni, de a kórház továbbra is unalmas maradt. Így álma egy ilyen játék lett.

Amikor meglátogattuk a kórházban, épp a magas lázával küzdöttek a nővérek, orvosok. Távolról figyelte csak az ajándékot is. De amikor kiléptünk a szobából, hallani lehetett az izgalmat, ahogy édesapjával kicsomagolták a játékot...

Mielőbbi gyógyulást!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.07.10.

Dóri egy igazi, szép biciklit szeretne volna, mert a régi már tönkrement, (és bizony egy 3 évesnek kicsi is már) amivel otthon, Siófokon nagyokat lehet majd bicajozni apával.
Természetesen a Csodalámpa azonnal rátalált arra a biciklire, ami Dóri titkos vágya volt - sajnos az átadásra egy kicsit várni kellett, mert Dóri állapota nem tette lehetővé az átadást.. de csak eljött a nagy nap végre!
Titokban, a mamával és Enikő főnővérrel szövetkeztünk az átadáshoz. Begurult a gyönyörű, piros bicikli, színes lufikkal díszítve az elkülönítő előterébe.
A nővérkék az ajtónál leskelődtek.
Dóritól megkérdeztük, jól tudjuk-e, hogy egy gyönyörű bicikli az álma..?
Mivel ő épp háttal állt, nem vette észre, hogy a bicikli már ott volt a teremben.
Amikor (egyelőre még szégyenlősen) bólintott, megkértük, nézzen hátra, mert ott van a bicikli, amire vágyott..
Dóri hirtelen felugrott, és már futott is a biciklihez, felpattant rá, és megcsodálta rajta a "gyerekszállító" kosarat, amit a maci azonnal elfoglalt, sőt! még biztonsági öv is volt rajta, hogy a macika biztonságban utazhasson akkor is, ha a bicaj esetleg száguldozik.
Nagy sikere volt a dudának, és a lufiknak is, Dóri a szűkös térben, le-fel bicajozott délelőtt, az infúziós álvány, és a bútorok egy picit útban voltak a manővernél, de a felnőttek segítettek.
Szerencsére aznap már hazamehetnek, és otthon lehet már majd szabadon használni a kerékpárt.
Azt még feltétlenül észre kellett venni, hogy Dóri "biciklis ruhája" tökéletesen illet a járgányhoz: épp azok a színek (piros, narancs, sárga) voltak rajta, amivel a biciklit díszítették.
Gyönyörűek voltak, Dórika és a maci is egyfolytában moslygott kis ülésében.
Nagyon boldog volt az a reggel..

Titkos Rita és Flandera Tünde
kívánságkoordinátorok
2006.07.03.

"Pedig egy perc, egy parányi vígasz,
ha csak megnyugszik egy kicsit,
mély álomba ringatta volna
teste és lelke kínjait."

(Szabó Lőrinc)

Nikit régóra kezeljük klinikánkon és közben átesett Miskolcon egy csontvelő transzplantáción is.
Az életéért küzdünk nap mint nap. Egyre elesettebb és apatikusabb. Felfigyeltünk arra, hogy amikor Miskolc neve szóba kerül, felcsillan a kis szeme. Mint megtudtuk az anyukájától, ilyenkor azt hiszi, hogy megint oda utazhat. Volt ott a kórházban egy csúszda amit nagyon szeretett és vágyott rá. A Csodalámpához fordultunk segítségért. Még azon a napon megérkezett a csúszda. Gyönyörű piros, sárga létrával. Sajnos még nem próbálhatta ki, de ahogy felébredt, bágyadt kis arcán a csodálkozás, öröm és egy kis érdeklődés látszott. Felült az ágyában, ami mostanában egyre ritkább volt. Nézegette és nagyon elégedett volt. A babái sorra ki is próbálták. Hogy jól láthassa, feltettük a vele szemben lévő ágyra vagy éppen ahova kérte. A nagyon gyenge állapotú kislány, szinte már nem is beszélt, de amikor rákérdeztünk: - Kié a csúszda? - kicsit felélénkült, büszkén nézegette és azt mondta: - Az enyém!
Kicsi Nikike azt kívánjuk neked, hogy gyógyulj meg és tudjál nagyon sokat csúszdázni!
Anyukájának csak hulltak a könnyei és csak azt mondogatta: - Köszönöm, ez egy csoda!

Bezdánné Végh Tünde

2006.07.07.

Képriport

/ 5

A 14 éves Gergő azt kívánta, hogy részt vehessen iskolája (Mozgásjavító Általános Iskola, Sály) tanévzáró ünnepélyén. A második félévben már nem tudott iskolába járni, Bp-en kezelik a Bethesda kórházban.

Ez ám a pompás kívánság, gondoltuk!
Hétfőn még úgy tudtuk, bő másfél hét van az évzáróig, nyugodtan megszervezhetünk mindent. Kedden viszont kiderült, hogy tévedtünk, már csak 3 napunk van péntekig...

Gergő állapota miatt mentőre volt szükség az utazáshoz, hálás köszönet érte a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat vezetőinek és munkatársainak, akik habozás nélkül siettek a segítségünkre.

Az iskola igazgatója és tanárai Gergő kedvéért egy napra sűrítették össze az évvége szokásos eseményeit.
Még arra is sort kerítettek, hogy Gergő vizsgázhasson a második félév tananyagából, amit sikeresen teljesített és méltó jutalomként a bizonyítvány mellé könyvet és egy repülőgépmodellt is kapott ajándékba e szép nap emlékére.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, sikerült-e "jól" teljesítenünk ezt a különleges kívánságot és örömet okoznunk Gergőnek. Végtelenül boldog volt, bár számára ez a nap meglehetősen fárasztónak bizonyult.

Jóllehet a Csodalámpa volt ezen a napon a kívánságteljesítő, ám végig úgy éreztem, hogy mi és a mentősök, tanárok, gyerekek is jócskán kaptunk ajándékot - Gergőtől.

Czakóné Bálint Judit
önkéntes
2006.06.09.

Attila izgatottan várt, hogy háromórai autózás után végre az Állatkertben legyen.
Mikor meglátták a pénztárnál kanyargó hosszú sort, nagyon megijedtek. Ők még nem tudták, hogy az Állatkert Alapítvány segítségével pillanatok alatt benn leszünk. Attila izgatottan nézte sorra az állatokat. Különösen a fókák és a majmok tetszettek. Sajnos a zsiráffal nem sikerült találkoznunk, annyira elbújt. Délután, mikor mi már teljesen elfáradtunk, Attila még mindig tele volt energiával.
Így talán a hazafelé vezető út már nem is tűnt olyan hosszúnak.

Újfalusi Ildikó
koordinátor
2006.06.11.

Pénteken délután Adrienn éppen ballagására készült amikor megérkeztünk hozzájuk a kívánság laptoppal. Nagy volt a meglepetés, és az öröm, mert nem tudott érkezésünkről. Elöször nem is akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan teljesült a kívánsága.
Aztán édesapjával közösen üzembehelyezték a készüléket és Adrienn számára megszünt a külvilág.

Köszönjük United Way Alapítványnak a közreműködést és a GE-nek, hogy e kívánság teljesítését adományával lehetővé tette.

Köszegi Judit
2006.06.15.