Zsomborral először a kecskeméti önkéntesünk, Zsombori Erzsébet találkozott, hogy megismerje a kisfiút, felmérje a kívánságát. A jól sikerült délután alatt kiderült, hogy a fiúcska legnagyobb vágya, hogy nyaralhasson a családjával. Egyszer már jártak együtt szállodában, és ez örök emlék maradt a számára…

Mivel az ismerősöktől sok szépet hallottak „Bobóországról”, a család az alsópáhoki Kolping Hotelt vette célba, ahol csodálatos napokat töltöttek

Zsombor mindent kipróbált, amit csak lehetett, úszógumival még a nagymedencébe is bevitték szülei.

A képek magukért beszélnek, a mosolygós arc mindent elárul!!!




Köszönjük a Kolping Hotelnak a kiemelkedő szintű vendéglátást, az ismételt
támogatást, melynek segítségével újabb gyermekünknek szereztek örömet!

/ 3

Marika kicsi lányként nagyon szereti a meséket, a kórházban töltött hosszú napok alatt egy hordozható DVD lejátszó tudná leginkább lekötni a figyelmét.

Sikerül gyorsan beszereznünk az ajándékot, egy csütörtök este mentem be a kórházba a kicsi lányhoz.

Sajnos már aludt, így a mamára maradt a készülék beüzemelése.

Remélem, sikerül örömet szereznünk Marikának a mesékkel.

A kis Zsanett vágya egy LCD TV volt, s a Csodalámpa –mint mindig- most is meghallotta, és teljesítette a kívánságot.

Esős hétfőre ébredtünk, de jóleső izgalommal vágtam hónom alá a kartondobozt, mely reményeink szerint olyasmit rejtett, aminek a kis Zsanett örülni fog. Kis keresgélés és esernyővel való hadakozás után sikerült megtalálni a rendelőt, ahol leendő kis TV tulajdonosunk addigra már túl volt az aznapi vizsgálatokon.

Amikor beléptem a váróba, Zsanett anyukáját könnyű volt megtalálni, de Zsanit, már nem annyira. Mint minden rendes gyerek, ő is éppen önfeledten játszott. Nem is egyedül, hanem másik gyerekek és Teri néni társaságában kedvenc táblajátéka körül csoportosulva mélyedtek bele a “fondorlatos stratégiák” világába.

Nem csoda hát, hogy elsőre a csukott barna doboz még anyukája felhívására sem keltette fel érdeklődését, inkább szaladt volna vissza társasozni. De azért amikor kinyitottuk, és elkezdtük elővenni belőle a kisebb darabokat, távirányítót, talpat, ezt-azt, s megkérdeztük, hogy vajon tudja-e, kié ez a TV, már semmi kétsége sem volt, s határozottan vágta rá: az övé!

Kicsit még mindig megilletődve köszönte meg, s már szaladt is vissza kis barátaihoz. A mi szerencsénkre is, hiszen mi is épp oly megilletődöttek voltunk, mint ő!


Arra azért még volt időnk, hogy Teri néni ölében egy fényképet készítsünk Zsaniról, s kis beszélgetés után, abban a reményben búcsúztam el a kislánytól s anyukától, no meg Teri nénitől, hogy sokáig fog menni a MiniMax a TV-készüléken!

Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását!

A kis Zíyad sokáig gondolkodott mit is kérjen a dzsinntől. Sokat beszélgettünk és elárulta, hogy nagyon szeretné egyszer helikopterről megnézni Budapestet, de nem tud dönteni, mert igazából nagyon szereti a csokit és igencsak izgatja, vajon hogy is készül az a finom édesség, amiből szerinte sosem lehet eleget enni. Végül győzött az édesség iránti vágya és megsúgta a csodalámpa dzsinnjének, hogy szeretne egyszer a nővérével együtt "besurranni" egy igazi csokigyárba és megnézni hogyan is készül a finom kakaóból az a sokféle nyalánkság.

Hát egy ilyen kívánságra a dzsinn is megnyalta a száját és a sok érdekes látvány reményében azonnal hozzálátott a kívánság megszervezéséhez- gondolta, hátha majd ő is titokban beosonhat a kapun.
A dzsinn szorgos munkája eredményeként kerültünk a Bonbonetti Csokoládégyárba, amely Magyarország első számú édességgyártója - itt készül a híres Tibi csoki, a Cherry Queen konyakmeggy, a Franciadrazsé, Dunakavics, a Bonbonetti ostyák, pralinék és a sok-sok ízben gyártott finom Bonbonetti szaloncukor is.

A gyár kapujában két kedves hölgy, Marika és Krisztina fogadott bennünket, és míg felértünk a fogadószobába, az orrunk máris megtelt a csokoládé kellemes illatával. Krisztina röviden elmesélte a gyár történetét, ami bizony 1868-ra nyúlik vissza, amikor egy német cukrászmester, Stühmer Frigyes megalapította Magyarország első csokigyárát, amely ma már több mint 30 ezer tonna édességet gyárt évente.

Az érdekes bevezető után kedves kísérőnk, Szenczi Ferenc üzemvezető vezette végig kis csapatunkat a Csokoládé, Táblázó, Desszert és Drazsé üzemeken. Sok érdekeset mesélt Szenczi úr a gyártási folyamatokról, láthattuk a csoki massza előkészítését a hatalmas tartályokban, megtudhattuk mi a különbség a csoki massza és bevonó massza alapanyaga között, láthattuk az 1941 óta folyamatosan gyártási programban szereplő Tibi csoki táblázási folyamatát, a desszertek gyártását és csomagolását, sőt megnézhettük a "mennyei ízű" franciadrazsé fényesítésének érdekes mozzanatát is. Szenczi úr jóvoltából természetesen időközönként "ellenőrizhettük" az elkészült finomságok minőségét is és mire vége volt a látogatásnak, a kis Zíyad pocakjában intenzíven keveredtek a sima és az eperrel töltött tejcsoki, a franciadrazsé és az "isteni" kókuszos szaloncukor ízei.

Az izgalom és a sok élmény hatására Zíyad kicsit elfáradt a gyárlátogatás végére.
Elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól és kiérve a kapun, elárultuk neki, hogy a csodalámpa dzsinnje még egy meglepetéssel várja a csokigyár közelében lévő Bonbonetti Édességboltban. Miután a csokigyártás ifjú kis tudorának pocija már megtelt az apró kóstolgatásokkal, az Édességboltban szeretettel válogatott ajándék csokikat a kis Zíyad „szűkösebb” napokra tartogatja - hisz a nassolás mindig nagy élvezetet jelent számára.

Jó étvágyat kívánunk a nassoláshoz!




Köszönjük a Bonbonetti Csokoládégyár vezetőségének, munkatársainak, hogy lehetővé tették számunkra

a gyárlátogatást, hiszen segítségükkel egy újabb gyermek kívánságát tudtuk valóra váltani.

Marci kívánsága egy XBox játékkonzol volt.
Támogatóinkkal és persze Marci édesanyjával nagy titokban szerveztük a kívánság teljesítését.

Ahogy Marci édesanyjától hallottuk, fia igen „nyitott” mindenféle új dologra, így szeme sem rezdült, amikor péntek délután főzőtanfolyamra indultak. Azon kicsit meglepődött, hogy a Budapest Marriott szállodában kell találkoznia velünk, de a csel sikerült, Marci gyanútlanul érkezett a szállodába.

Megérkezéskor finom üdítőkkel és sütivel, gyümölccsel fogadtuk, majd átmentünk a szálloda cukrászati üzemébe.
Itt Marci kötényt, szakácssapkát kapott - és még mindig nem gynakodott. A cukrászüzemben sok, sok kedves ismeretlen - kötényes, szákácssapkás - barát várt rá, akikkel együtt málnás vaníliakrémes rétest készített.

Ezután a szálloda teraszán - ki-ki egye meg, amit főzött felkiáltással - a vacsora elfogyasztására került sor.

A nagyfiú még mindig nem sejtett semmit, kedvesen beszélgetett a Fundamentás kollegákkal.

A délután fénypontjaként Bock Márton úr a Fundamenta-Lakáskassza képviseletében és Tamás József úr, a szálloda vezető chéfje átnyújtotta az XBoxot tartalmazó jókora csomagot Marcinak.

Nagyon meghatódott, mondta, hogy meg sem fordult a fejében, hogy még ajándékot is kap. A bontogatás után jóízűen látott a vacsorának, a sok finom falat elfogyasztása után megtudtuk, hogy betegsge előtt távfutónak készült - igazi közösségben.
Edzőtársai ugyanis futás közben "vettek egy kanyart" és rendszersen meglátogatták őt a kórházban. A kezelések ideje alatt persze nem szabad edzésre járnia, de remélhetőleg ősztől ismét részt vehet a versenyeken.

/ 8

Búcsúzóul Tamás József úr felajánlotta, hogy bármikor benézhet hozzá – talán egy-két finomság is leesik…
Marci meg is ígérte, hogy benéz, nekünk pedig azt, hogy Csodalámpás színekben fog futni. Ez ugyan még odébb van egy kicsit, de ez a hétvége amúgy is az XBox-é lesz.

Köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. és a Budapest Marriott Hotel támogatását, mellyel hozzájárultak Marci álmának valóra váltásához.

Fanni szép, frissen festett szobájába szeretett volna egy odaillő íróasztalt, valami lányos színben.

Kacérkodott a narancssárgával, de miután apukája elvitte egy bútorboltba, a szeme megakadt egy asztalon, ami illett a már meglévő szekrényéhez és ágyához.

Előtte egy Helló Kitty-s forgószék állt, ami különösem megtetszett a kislánynak.

A Csodalámpa dzsinnje akcióba lépett, az ajándékok egy héten belül már Fanni szobáját ékesítették.




Köszönjük a június 15-i Penna Klub résztvevőinek a támogatását!!

Viktor még fél-steril körülmények között várja, hogy hosszú hónapok után végre elhagyhassa a kórházat. Kívánsága egy X-Box volt, melyet a támogató hozott el a kórházba.

Viktor értetlenül nézett, mikor meglátta a szoba ajtajában az „idegent”. A szigorú előírásnak megfelelően beöltözve léptünk be a szobába. A kívánságtulajdonos azonnal kapcsolt, hogy mi ez a sürgés-forgás körülötte, hiszen már nagyon várta a Csodalámpától az ajándékot. Boldogan mosolygott, mikor támogatónk átadta, s alig várta, hogy a játék működésbe lépjen. Az összeszerelésben - amely nem volt egyszerű - részt vettek a nővérek is.

Végül minden sikerült, és indulhatott a játék!!

Azóta mindennapi edzésévé vált Viktornak a játék. A gyógyulásához nagymértékben hozzájárul, mivel a Kinect játékgép aktív mozgást igényel a játékostól, s vidám órákat hoz az unalmas hétköznapokba.




Köszönjük támogatónknak, a Földgázszállító Zrt-nek, hogy ismételt
segítségükkel megvalósult Viktor álma is!

Dominika ősszel azzal a kéréssel jelentkezett az alapítványunknál, hogy szeretne eljutni a Nyíregyházi Állatparkba.

A jó időre vártunk, a szervezkedés elején kiderült, mivel a családnak nincs autója, meg kell oldanunk a közlekedést is a két helyiség közötti 420 km-es távolságon.

A Főtaxi az utaztatást vállalta, illetve a kislányt vendégül látta a budapesti családi napjukon június 10-én annak apropójából, hogy a cég 1913-ban alakult és ez az 1913-as sorszámú kívánságunk.

A Nyíregyházán élő támogatóink és önkénteseink is munkához láttak, a Fundamenta kollektívája teremtette meg az anyagi fedezetét a nyíregyházi látogatásnak. A kislány június 9-én reggel kilenckor lépett be az állatparkba, bár igazán meleg, nyári napunk volt, nagyon sokat sétáltunk, gyönyörködtünk a hatalmas park nyújtotta látnivalókban. Lenyűgöztek a hatalmas méretek, a kalandos hidak, utak, mintha dzsungelben lettünk volna…

Na és az állatok! Dominika szívesen időzött mindegyiknél, de természetesen lettek kedvencei Kora délután találkoztunk a Fundamenta képviselőjével, Vacsi István úrral, aki bemutatta egy kicsit a várost is vendégeinknek.


A mama és a kislány így emlékezik erre a hosszú hétvégére:






A kérés a Fundamenta kollektívája támogatásával és a Főtaxi segítségével valósult meg.
Köszönjük mind a két cég támogatását!!







Köszönjük a Airport Hotel Stációnak, hogy vendégül látta Budapesten Dominikát!

/ 6

Egy esős, borús napon vidám kis csapat gyűlt össze a Szt. László Kórház udvarán. Család, szponzor, kívánság- koordinátor találkozott.

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a Déméter ház felé vettük az irányt. Barni fáradhatatlanul futkározott a felnőttek között, érezte, hogy itt valami történni fog. Nem értette, miért kell hétfőn bejönnie a kórházba, hiszen a doktor bácsi csak keddre rendelte vissza.

A házban végre minden kiderült! A három ismeretlen felnőtt - az Eötvös Kórus tagjai -, átadta a kisfiúnak a várva várt laptopot. Igazi meglepődés látszott az arcán. Barni azonnal kibontotta a csomagot. Az üzembehelyezés kicsit bonyolultnak bizonyult. A kisfiú egyedül elveszett volna a kódok és jelszavak tengerében, de szerencsére Árpád ott ült mellette, és együtt indították be az új gépet. Míg ők ketten a számítógép rejtelmeibe belefeledkezve konzultáltak, addig Barni szülei, Gyöngyi és Szabolcs élénk beszélgetésbe kezdtek. Biciklizés, karének, régi emlékek… elkerülhetetlen témák voltak.

A vidám társalgásnak sajnos egyszer vége szakad… gyors telefonszám- és e-mail cím csere után még egy meglepetés várt a kisfiúra! Szabolcs, Gyöngyi, Árpád nem felejtkezett meg Barni névnapjáról sem! Hatalmas csomag csokoládéval, és gyümölccsel köszöntötték fel.

Barni több hónapot töltött már a Szt. László Kórházban. Jelenleg őssejt-transzplantációra vár. Június 18-án fekszik be a steril boxba. A kórházban mindig szorgalmasan tanult, hogy szeptemberben osztálytársaival kezdhesse a második osztályt. Tudja, hogy még hosszú időt kell eltöltenie a kórházban, ezért kért a Csodalámpától laptopot.




Köszönet az Eötvös kóristáknak, Kálnai Szabolcsnak, Végh Jánosné Gyöngyinek, Pintér Árpád Zoltánnak,
hogy egy kisfiú álmát a kórustagokkal együtt valóra váltották!



Köszönjük a Jubileumi Eötvös „Öregdiák” Vegyes Kar támogatását!

/ 3

Balázs kívánsága az volt, hogy kedvenc játékát, a „Ninjago”-t gyártó LEGO gyárat Nyíregyházán meglátogathassa. Hála a LEGO Manufacturing Kft-nek, ez a kívánság is teljesült. A 7 éves Balázs betegsége állandó odafigyelést igényel, de ennek ellenére szüleivel teljes életet él. Találkozásunkkor egy közvetlen, vidám és talpraesett fiút ismerhettünk meg személyében.

Izgalmas és minden kíváncsiságot kielégítő látogatás volt ez. Felsorolni is nehéz mennyi élmény várt Balázsra. Kedves kísérőnk, Székelyföldi Zoltán úr megismertetett bennünket a LEGO történelmével és a nyíregyházi gyár történetével. Lehetőség nyílt az itt gyártott megannyi játék kipróbálására, és a titokzatos gépek működésének alapos megfigyelésére is.

Balázs, viszonozva vendéglátóink figyelmességét, elárulta, hogy milyen sokféle játékát ismeri a LEGO-nak, és szakértőként össze is rakva, mindig győztes csatákat vív. Nos, azt nem tudnám felsorolni, hogy ki kivel csatázik, ebben Balázs a tudós, a lényeg az, hogy ezek mindig győztes csaták.

Balázs öröme akkor ért a tetőfokára, amikor a LEGO gyönyörű ajándékait Tóth Csaba úrtól megkapta. Nehezen adható vissza az a gyermeki öröm és rácsodálkozás, amikor az ismert játéka, most már mi is tudjuk, a „Ninjago” hatalmas dobozát kézbe vehette.

Balázs egy olyan látogatáson vehetett részt a LEGO és a Csodalámpa jóvoltából, amely egy életen át elkíséri majd.

Kívánjuk, hogy Balázs egészségi állapota továbbra is stabil maradjon, és a LEGO játékok segítségével fantáziája határtalan legyen, olyan élményekben legyen része, amelyet csak ezek a játékok adhatnak számára.




Köszönjük a LEGO Manufacturing Kft-nek, hogy lehetővé tették ezt a különleges
látogatást, és ismét megajándékozták egyik gyermekünket.

/ 3

Ákos kívánságát kaptuk meg kétezredikként.
Olyan különlegességet kért tőlünk, hogy először azt sem tudtuk, hogy kezdjünk neki...
... de szerencsére eszünkbe jutott az Internet.
Amit ott találtunk, annak alapján elkezdtünk levelezni.
A Los Angeles Lakers-szel. Azután Amerikában élő ismerősökkel. Azután...

Ákos ugyanis nagy kosárlabda rajongó és mindössze annyit kért, hogy Kobe Bryant, a Lakers és az NBA sztárja által aláírt mezt szerezzünk neki.

Megszereztük.
Egyik régi segítőtársunk Amerikában élő testvére beszerezte az NBA boltjából a gyönyörű trikót, eredeti aláírással, eredetiséget igazoló kártyákkal, hologrammal, és villámsebesen eljuttatta Budapestre.

Ákossal a Szent László kórház egyik steril boxában, pontosabban annak "határán" találkoztam - mert oda belépnem sajnos a Csodalámpa dzsinnjének képviseletében sem volt szabad.
Bár a fiú szemmel láthatóan nem érezte jól magát, a kedvemért - dehogy is az én kedvemért, azért, hogy közelebbről láthassa a trikót - kiszállt az ágyából és még egy halvány mosolyra is tellett tőle.

A trikó nem lévén steril, "csak úgy" nem lehetett Ákos kezébe adni. Benyó doktor kitalálta a megoldást: más, nem sterilizálható tárgyakhoz hasonlóan becsomagolják a trikót, a csomagolást fertőtlenítik és egy fogason mégis csak ott fog lógni a trikó Ákos szobájában.

Mielőbbi javulást és gyors gyógyulást kívánok Ákosnak a sok-sok csodalámpás nevében, akik kívánsága teljesítésén dolgoztak.

Tamás kívánsága egy legolandi látogatás volt. Mivel a németországi Legoland Ulm közelében helyezkedik el, a legjobb választásnak az autós odautazás tűnt. De miután gyerekeimnek beszámoltam arról, hogy hová megyek kísérőként Tamással, a gyerekeim is úgy döntöttek, hogy ők is jönnének, így végül 2 autóval 3 felnőtt és 6 gyerek indult útnak.

Tamást rendkívül felizgatta a német autópályákról hallott sebességkorlátozás-mentes autózás lehetősége, de azért óvatosan haladva késő délutánra foglaltuk el a szállodát.

A következő két napon nyitástól zárásig megállás nélkül Legolandot élveztük, gyakorlatilag csak ebédre és fagyizásra álltunk meg. Mindkét nap együtt vacsoráztunk, Tamás az elfogyasztott kalóriákat kivétel nélkül pótolta és bizonyította az olasz konyha iránti vonzódását.

A második nap a zárás előtt jutottunk el a legolandi modellekig: Berlin, Frankfurt, az alpesi falvak élete, az Allianz Aréna, a Csillagok háborúja szereplői és eszközei; mind- mind elképesztették a gyerekeket: ilyenre még a legelvetemültebb Lego játékosok sem számítottak!

Tamás számára egy kis segítség lehet majd a Lego Factory-ban kiválogatott néhány speciális elem: ezekkel bővítheti a saját otthoni gyűjteményét.

Hazafelé még fel-felszisszentek a fiúk az autópályán látható, a hazaihoz képest jelentős Porsche, Ferrari és Lamborghini forgalomra (és ők nem tartották a javasolt 130-as sebességet!), majd a valódi Allianz Arénát megpillantva lassan elhagytuk Németországot.

Fáradtan, de élményekben gazdagon, feltöltődve értünk haza: minden jól sikerült, még az időjárás is kegyes volt hozzánk.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!

Roland 5 éves kisfiú lévén, nagyon szeret játszani, kedveli a játszótereket, így nem volt meglepő, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől egy kerti hintát, csúszdát kért a saját udvarukra.

Szerencsére hamar találtunk támogatót, így a kisfiú szombaton megkaphatta a kért ajándékát.

A fa játékok megépítése gyorsan haladt, Rolandnak hihetetlen örömet szereztünk, testvéreivel azonnal birtokba vette ajándékát.




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását,
mellyel egy újabb kisgyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!!

Sikerült egy újabb kívánságot teljesíteni, a 9 éves Lacika kívánságát, ami egy asztali számítógép volt.

Szerettük volna pár héttel ezelőtt elvinni neki, de éppen akkor esett át egy sikeres vese-transzplantáción, melyhez édesapja volt a donor. Minket már egy mosolygós, életvidám kisrác fogadott, így át tudtuk adni ajándékát 2012.05.31-én otthonában.

Csak egy hónapot maradt ki a suliból és így is szorgalmasan tanult segítőkész tanáraitól otthonról. Reméljük, a gép segítségére lesz a tanulásban is. Sok sikert, kitartást és még több jókedvet kívánunk neki álmai megvalósításához!




Köszönjük a Marko Dental Fogászatnak, hogy
mosolyt csalt Lacika arcára ezzel az ajándékkal!

Brenda még csak 4 éves, mégis hatalmas küzdelmet kell vívnia a betegségével, pedig ő ugyanúgy, mint a többi kislány, csak játszani szeretne, békésen. Határozott elképzeléssel kereste meg az alapítványt, lila színű hintát és sárga csúszdát kért kis házzal a Kecskemét melletti hetényegyházi otthonuk kertjébe.

A Tchibo Kft. munkatársaival érkeztünk egy pénteki napon a házhoz, ahol már többen is várták, vajon tetszik-e majd Brendának a kis játszóház. Szilágyi Norbert úr már több hasonló kerti játszót gyártott a csodalámpás gyerekek kérésére, így biztosak lehettünk abban, hogy minőségi játékot kap Brenda.

Az összeszerelésben a Tchibo Kft. 4 fős kollektívája Szijjártó Ági kommunikációs menedzser vezetésével szorgoskodott, s igazán rövid idő alatt készen is állt a játszóház.

Brenda először félénken nézegette, majd az édesapával közösen elindult felfedezni a csodajátékot. Nem kellett hosszú idő, s az előtte kissé szégyenlős kislány már nevetve csúszott le a sárga csúszdán.

Kívánjuk neked mindannyian Brenda, gyógyulj meg mielőbb, hogy az ovis társaiddal együtt játszhassatok a kis házikóban.




Köszönjük a Tchibo Budapest Kft. vezetőinek és munkatársainak,
hogy támogatásukkal Brenda álma valóra válhatott.

Peti egy tündéri kisfiú, a Bőrosztály kedvence. Súlyos beteg, de most szerencsére csak kontrollra járnak be.

Az ajándék átadására is egy kontroll napot választottunk, mert a Bőrosztály főorvosnője és munkatársai azt kérték, hogy ők is lehessenek jelen az öröm pillanataiban, osztozva Peti boldogságában.

Teljesen meg volt hatódva, hogy az áhított LEGO Erdei kapitányság mostantól csak az övé, és már este építheti az édesapjával.

Azt hiszem, a képek magukért beszélnek.




Köszönjük a LEGO Manufacturing Kft. ismételt támogatását!

Korán indult a nap Norbi számára, aki felkelés után még csak azt tudta, hogy aznap később megy iskolába, de hogy miért, az nem volt számára egyértelmű.

Amikor beléptem a ház ajtaján a támogató cég képviselőjével, Trézsi Miklós úrral, egy kicsit gyanakvó tekintetű kisfiúval találtam szemben magam. Édesanya és édesapa nagyon jól tudott titkot tartani, így csak a Csodalámpa nevének említésére csillant fel Norbi szeme, és kérdésemre hogy emlékszik-e mit kért a dzsinntől, már bátran vágta rá: „Laptopot!”

S íme, csodák csodájára Mikós bácsi már nyújtotta is a kisfiú felé a várva várt ajándékot, hogy új tulajdonosa minél hamarabb birtokba vehesse.

Nem telt bele néhány perc, és már mindannyian a képernyőt néztük, ahol elindult a varázslatos folyamat, a telepítés.
Erre mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy Norbi kedvenc játékait megismerhessük, azokat, amelyeket a legnagyobb kedvvel és a leggyakrabban játszik az interneten.

Még egy kicsit élveztük a „közös” játékot, de hamarosan búcsút kellett vennünk a családtól, hiszen minket vártak a munkahelyek, Norbit pedig az iskola.

Kívánjuk, hogy nagyon sok hasznos tudást és egyben örömet és szórakozást is nyújtson Norbinak a laptop.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!

A hosszú pünkösdi hétvége után a lehető legjobban indult a hét. Édesanyával szövetkezve, Csabi a kórházi vizsgálatra egy kis kitérővel indult otthonról, és tökéletesen megbízva a szülőkben, egy ideig ugyan kérdezősködve, de utána már némán várta, hogy kiderüljön, hova is vezet az ismeretlen út?

Egészen addig sikerült titokba tartani, hogy a régen várt laptopot végre a kezében tarthatja, amíg az irodaház recepcióján a portás bácsi fel nem tette a szülőknek a kérdést:
- A Csodalámpához mennek?

Itt lehullt a lepel a titokról, és mikor a liftből kilépett a család, már egy fülig érő szájjal mosolygó kisfiúval találtam szemben magam.

Még egy pár percet várnunk kellett ahhoz, hogy a támogató úr is megjöjjön, és végre teljesülhessen Csabi kívánsága.
Néhány fantasztikus kép készítése után, már szakavatott kézbe került a technikai eszköz, és telepítés, jelszavazás, töltés után már készen is állt a munkára.
Erre azonban még egy kicsit várnia kellett a fiatalembernek, hiszen a vizsgálatok sajnos még előtte álltak, azonban remélhetőleg ez az ajándék egy kicsit meggyorsította a kellemetlen percek múlását.

Kívánjuk, hogy nagyon sok örömet és szórakozást is nyújtson Csabinak a laptop.




Köszönjük a Mikuláskocogás résztvevőinek, hogy hozzájárultak Csaba öröméhez!

Köszönjük az American International School of Budapest támogatását,
így Balázs álma is valóra válhatott!!

Mi lehetne nagyobb öröm annak a kisfiúnak, aki a debreceni kórházba menet mindig megcsodálja az útszéli kereskedésben látható udvari játékot, minthogy egyszer csak az udvarán talál egy hasonlót!

Na de, míg eddig jutott a Csodalámpa, sok "ármánykodásban" vettünk részt a szülőkkel karöltve. A helyszínen a Tchibo munkatársai: Káré Róbert és Soós István segítettek a nagy készülődésben!

Ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha a földből nőtt volna ki - a képen is jól látható – udvari tornyos játék, a pár km-re lakó nagymamákat is be kellett vonni. Ők vigyáztak Balázskára, míg a mű készült az udvaron. Majd amikor már birtokba vehető állapotba került, jelent meg a kis Tulajdonos! És mint aki nem akar hinni a szemének, de azért rajta tartva a "tornyos csodán"- félve, hogy talán eltűnik, ha leveszi róla a tekintetét, majd egy "Szeretlek apa!" - kiáltással bújt édesapja ölelő karjaiba.

Erről a nyugalmas helyről aztán alaposan megszemlélte, majd birtokba vette és rövidesen a csúszda tetejéről,a „Mindenki idefigyeljen!” kiáltással lecsúszott... és újra csúszott... és újra csúszott...

Felszabadultan játszó, mosolygós, vidám kisfiú képével távoztunk…




Köszönjük a Tchibo Budapest Kft. vezetőinek és munkatársainak,
hogy támogatásukkal megvalósulhatott Balázs álma.

Márk közlekedési szakközépiskolában tanul és egy vasúttörténeti egyesület aktív tagja. Semmi különös nincs tehát abban, hogy kívánsága is a vasúttal kapcsolatos volt, mégpedig az, hogy utazhasson Európa leggyorsabb vonatán, a francia TGV-n.

Párizsból induló járatokat kerestünk, praktikus okokból úticélként a tőle nagyjából 300 kilométerre fekvő Brüsszelt ajánlottam, amelyet Márk örömmel el is fogadott.

Egy nyáriasan meleg szombat reggelen indultunk útnak Budapestről. A repülés két órája alatt viszont mintha egy teljes évszakot haladtunk volna vissza az időben: a francia fővárosban éppen esett és meglehetősen hűvös volt. De számítottunk a rossz időre, volt bőven meleg holmink és jókedvünk is, így egy kissé későre tolódott ebéd után elkezdtük felderíteni Párizst.

Tizennégy metróvonal és három RER (gyorsmetró, kicsit hasonlít a HÉV-hez) hálózza be a várost, ami a turistáknak nagy segítség. Elég megkeresni a térképen, hogy a soron következő műemlék melyik megállóhoz esik közel – mit közel, legközelebb, mivel általában két vagy három megálló is található ötpercnyi sétára kíváncsiságunk tárgyától. Egyre kell figyelnünk csupán: ne tévedjünk el az aluljárók kiterjedt labirintusában.

Hiába töltöttünk alig négy napot – a brüsszeli kiruccanást leszámítva hármat – a fény városában, sok mindenre futotta az időnkből. Szombaton a fő attrakció a Diadalív megmászása és egy komolyabb túra volt a Champs- Élisée-n. Itt a nívós üzletek helyett persze az igazi vonzerőt Márknak egy Mercedes kiállítás jelentette.

Vasárnap a Montmartre lábánál épült szállodánkhoz közeli Sacré-Coeur székesegyháznál kezdtük a kalandozást egy frissítő záporral, a hirtelen támadt napsütésben sétahajóztunk a Szajnán, majd megcsodáltuk az Invalidusok Dómját, aranyszín kupolája alatt Napóleon díszes nyughelyével. Végül elzarándokoltunk a Musée Louvre-ba, ahol másik háromszáz látogató gyűrűjében próbáltuk lefotózni Mona Lisa híres mosolyát. A terem persze méltó körítésként tele volt itáliai reneszánsz festők remekműveivel, amelyeket szinte csak mi vettünk alaposabban szemügyre. A Louvre gazdag egyiptomi gyűjteményére maradt még időnk, ahonnan a záróra közeledte miatt stílszerűen a kijárat üvegpiramisa felé vehettük csak az irányt. Három óra helyett akár három napot is elnézelődhettünk volna e falak között.



Hétfőn jött el Márk nagy napja: egy korai reggeli után indultunk a közeli Gare du Nord pályaudvarra. Vonatunk már ott várt bennünket, amely a TGV Thalys névre hallgató, továbbfejlesztett nemzetközi változata volt, a francia vasúti hálózat mellett képes belga, holland és német sínpályán is haladni.

Ugyan még itthonról megkíséreltem felvenni a kapcsolatot az állomásfőnökkel, hogy Márk vethessen legalább egy pillantást a vezetőfülkére, próbálkozásomat azonban nem koronázta siker, ott helyben kellett tehát intézkednünk. Az első kocsi kísérője azt tanácsolta, hogy forduljunk közvetlenül a mozdonyvezetőhöz. Be is kopogtam hozzá gyorsan.

Egy joviális külsejű, középkorú férfi nézett ki kíváncsian az ablakon, akivel hamar szót értettem. Ugyan nem beszéltünk egy nyelvet, mert ő franciául válaszolt az angolul feltett kérdéseimre, de némi ráérzéssel remekül megértettük egymást. Szívélyesen beljebb tessékelt bennünket, ő érezte megtisztelve magát, hogy érdekel bennünket a munkája. Elmagyarázta, hogy milyen kezelőszervek találhatóak a műszerfalon, hogyan állítja be a kívánt utazási sebességet, hogyan fékez, milyen biztonsági berendezések vannak a fedélzeten. Mutatott például egy eszközt, amely a pilóta egészségi állapotát figyeli: 30-60 másodpercenként meg kell nyomnia egy kart, különben a szerelvény vészfékezve megáll. Autóvezetőként azt is gondoltam, hogy a három lábpedál közül a jobboldalt található a motor teljesítményét szabályozza, ami teljes tévedés volt: az a kürt. Felkavartuk vele párszor a pályaudvar reggeli álmos csendjét…

Márk természetesen kipróbálta, milyen ülés esik a vezető helyén, megnéztük még kívülről az egyébként rejtett ütközőket és a masszív fékeket a motorvonat elején, majd elbúcsúztunk figyelmes házigazdánktól és nyakunkba szedtük a lábunkat, hogy megkeressük a helyünket a vonaton – indulnia kell a szerelvénynek, nehogy miattunk késsen szégyenszemre.

A TGV-nek ritkán lehetnek magyar utasai, úgy érezhettük az utazás alatt, hogy különleges élmény részesei lehetünk. A mintegy háromszáz kilométert Párizstól Brüsszelig egy óra húsz perc alatt tettük meg, ami ugyan átlagban csak 220km/h, de a két pályaudvar közelében természetesen lassabb a tempó. A nyílt pályán viszont háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldottunk, játszi könnyedséggel hagyva le a mellettünk futó autópályán haladókat.

Brüsszelben besétáltunk a város főterére, a Grand Place-re, útba ejtve a kicsinysége ellenére kihagyhatatlan Maneken Pis-t. Felmásztunk a Saint-Michel katedrálishoz, bejártuk a belváros kis utcácskáit. Természetesen végignéztünk és kóstoltuk jónéhány csokoládébolt kínálatát, majd újra vonatra ülve visszarobogtunk Párizsba.

Utazásunk utolsó napján nemzeti ünnep miatt zárva voltak a párizsi múzeumok, de a monumentális Notre Dame székesegyházba így is bemehettünk. Sétánkat a Latin negyedben folytattuk, a híres Sorbonne egyetem, a Pantheon, a Luxembourg Palota és népszerű parkja útba ejtésével.

Lassanként indulnunk kellett a reptérre, de előtte még volt időnk Márk utolsó párizsi vágyát teljesíteni. A Diadalív kilátóteraszáról látott ugyanis korábban egy óriási, kockaforma épületet egy méretes áttöréssel a közepén. Elkaptam egy gyanútlanul arra őgyelgő rendőrt, aki elmondta, hogy az érdekes épület a Grande Arche, azaz Nagy Diadalív, és a La Défense negyed közepén található. Kimetróztunk oda, megcsodáltuk a 100 méteres oldalhosszúságú terjedelmes „bűvös kockát”, ettünk egy búcsú sütit egy kávézóban, majd hazaindultunk.

Mozgalmas napokat töltöttem együtt veled, Márk, láttam, hogy legalább annyira élvezted a párizsi kalandozást, mint a régóta vágyott utazást a TGV-vel. Örömmel gondolok vissza a közös élményekre. Ha kísérőt keresel, rám máskor is számíthatsz! Addig is jó egészséget!




Köszönjük az E.ON ZRt. és az FGSZ Zrt. támogatását!

/ 13

Bíborka kívánsága egy Barbie kastély és egy Barbie baba volt.

A Tűzoltó utcai Klinikán találkoztunk, ahol Bíborka épp egy kezelésen volt túl. Az áhított játékot meglátva a kislány gyönyörű barna szeme felragyogott.

Egy kicsit tartózkodva vette át ajándékát, de ez a visszafogottság nem tartott sokáig, nagyon izgatott lett, hol leült az óriási játékdoboz mellé, hol felpattant, és közben folyamatosan kérdezgetett anyukájától és apukájától.

Most már alig várta, hogy mielőbb hazamehessen és élvezhesse új játékát.

Bíborka, kívánjuk, hogy sok örömed legyen a mesés kastéllyal és lakójával történő játékban.

Bíborka kívánságát az Expat-Center kft. és a Bobojka Csokoládémanufaktúra támogatásával teljesítettük.
Bíborka nevében is köszönjük!