Beszámolók
12.Június
Nevem ..... Balázs, 17 éves vagyok és 2011. május 27-én kaptam vesét. Alig telt el 1 év és a kezemben van a jogosítványom, amit a budapesti Amerikai Iskolának és a Csodalámpa Alapítványnak köszönhetek.
Szép napot mindenkinek! Legalább olyan szépet, mint amilyen nekem volt, amikor megtudtam, hogy támogatnak a jogosítvány megszerzésében.
Azzal kezdődött minden, hogy ősszel meghívtak az iskola egyik ünnepségére, ahol jelképesen megkaptam a jogosítványom, mármint a lehetőségét, hogy tanulhassak!
Nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy is nézhet ki egy ilyen iskola belülről, hát a látvány ledöbbentett.
Az, hogy semmi nem volt megrongálva, ragyogó szép volt minden… Viszont nagyon furcsa volt, hogy az ebédlőben a diákok fizetnek, és igazából azt esznek, amit szeretnének, nem csak kétféle étel közül választhattak.
Ahogy körbesétáltuk az iskolát, ha jó idő lett volna, első dolgom lett volna, hogy megkérdezem, ki lehet-e menni a pályára focizni!! Az uszoda nagyon szép volt és a tornaterem is. Ilyenről mi csak álmodunk.
A fogadtatás, még így is, hogy nyelvi nehézségek voltak, csodálatos volt. A tanárok nem maradtak szó nélkül, próbáltak beszélgetni mindannyiunkkal.
Az látszott a produkcióknál, hogy nagyon közvetlenek a diákok és nem jöttek zavarba, ha színpadra kellett állni.
Az előadások is nagyon tetszettek.
Köszönöm a vendéglátást, és a fekete pulóvert is, amit kaptam, nagyon szeretem. De az iskoláról ennyit.
A jogosítvány!!
Hát nagyon vártam, mikor kezdhetem el, milyen lesz. A KRESZ órákkal kezdtük, ahogy szokták, hát elég unalmas volt (mert egyedül voltam egy csoport), de túl kellett élnem, hogy vezethessek, és azt már nagyon vártam.
A KRESZ-re visszatérve, lement a 30 óra oktatás, irány a vizsga, bejelentett az oktató, oda is értünk… nagyon izgultam. Behívtak, leültem és elkezdtem… Jónak éreztem, de az utolsó kérdés után megláttam a pontszámot, és nagyon ideges lettem!! Csak egy 63 pontos vizsgát csináltam...
Kimentem, mondtam anyunak, hogy én nem csinálom tovább. Nagyon ideges voltam, anyu visszament befizetni a pótvizsga díját, és következő hétfőre kaptam is időpontot.
Nagy meglepetés ért, másodszorra 68 pontos vizsgát csináltam, nagyon megörültem!! Hát felhívtam az oktatóm, hogy mikor kezdhetek... Már a következő hétre meg is beszéltünk egy időpontot.
Amikor találkoztunk, nagy meglepetésemre egyből a volán mögé ültetett... Na, az izgulás a tetőpontjára hágott bennem!!
Levezettem az első órát, aztán vártam a következőt, és így tovább… A vezetés jól ment a parkolásokkal együtt. Aztán gyorsan elrepült az idő, hát eljött a vizsga ideje..
A vizsga!!
A vizsga napján még kocsikáztunk egy órácskát, aztán irány vizsgázni, de megint csak idegesség jött rám…
De hát ez benne van. A vizsgáztató nagyon rendes volt. Lányos zavaromban egy-két dolgot elfelejtettem, majd szólt, megcsináltam. Gyorsan eltelt az 50 perc, a vizsga ideje.
Visszaértünk a kiindulási pontra. Akkor azt mondta, nézek a tükörbe... néztem és ő is nézett. Az ő szavaival: "Gratulálok, sikeres vizsgát tett!"
Először nem nagyon fogtam fel, mit is mondott, de akkorra kiszállt és kezet fogtunk. Amikor elment, én az oktatómtól visszakérdeztem, hogy akkor most tényleg sikerült, és ő is azt mondta, hogy igen. Hát… megkönnyebbültem!
És még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy megadatott nekem ez a lehetőség!!!!
Szép napot mindenkinek! Legalább olyan szépet, mint amilyen nekem volt, amikor megtudtam, hogy támogatnak a jogosítvány megszerzésében.
Azzal kezdődött minden, hogy ősszel meghívtak az iskola egyik ünnepségére, ahol jelképesen megkaptam a jogosítványom, mármint a lehetőségét, hogy tanulhassak!
Nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy is nézhet ki egy ilyen iskola belülről, hát a látvány ledöbbentett.
Az, hogy semmi nem volt megrongálva, ragyogó szép volt minden… Viszont nagyon furcsa volt, hogy az ebédlőben a diákok fizetnek, és igazából azt esznek, amit szeretnének, nem csak kétféle étel közül választhattak.
Ahogy körbesétáltuk az iskolát, ha jó idő lett volna, első dolgom lett volna, hogy megkérdezem, ki lehet-e menni a pályára focizni!! Az uszoda nagyon szép volt és a tornaterem is. Ilyenről mi csak álmodunk.
A fogadtatás, még így is, hogy nyelvi nehézségek voltak, csodálatos volt. A tanárok nem maradtak szó nélkül, próbáltak beszélgetni mindannyiunkkal.
Az látszott a produkcióknál, hogy nagyon közvetlenek a diákok és nem jöttek zavarba, ha színpadra kellett állni.
Az előadások is nagyon tetszettek.
Köszönöm a vendéglátást, és a fekete pulóvert is, amit kaptam, nagyon szeretem. De az iskoláról ennyit.
A jogosítvány!!
Hát nagyon vártam, mikor kezdhetem el, milyen lesz. A KRESZ órákkal kezdtük, ahogy szokták, hát elég unalmas volt (mert egyedül voltam egy csoport), de túl kellett élnem, hogy vezethessek, és azt már nagyon vártam.
A KRESZ-re visszatérve, lement a 30 óra oktatás, irány a vizsga, bejelentett az oktató, oda is értünk… nagyon izgultam. Behívtak, leültem és elkezdtem… Jónak éreztem, de az utolsó kérdés után megláttam a pontszámot, és nagyon ideges lettem!! Csak egy 63 pontos vizsgát csináltam...
Kimentem, mondtam anyunak, hogy én nem csinálom tovább. Nagyon ideges voltam, anyu visszament befizetni a pótvizsga díját, és következő hétfőre kaptam is időpontot.
Nagy meglepetés ért, másodszorra 68 pontos vizsgát csináltam, nagyon megörültem!! Hát felhívtam az oktatóm, hogy mikor kezdhetek... Már a következő hétre meg is beszéltünk egy időpontot.
Amikor találkoztunk, nagy meglepetésemre egyből a volán mögé ültetett... Na, az izgulás a tetőpontjára hágott bennem!!
Levezettem az első órát, aztán vártam a következőt, és így tovább… A vezetés jól ment a parkolásokkal együtt. Aztán gyorsan elrepült az idő, hát eljött a vizsga ideje..
A vizsga!!
A vizsga napján még kocsikáztunk egy órácskát, aztán irány vizsgázni, de megint csak idegesség jött rám…
De hát ez benne van. A vizsgáztató nagyon rendes volt. Lányos zavaromban egy-két dolgot elfelejtettem, majd szólt, megcsináltam. Gyorsan eltelt az 50 perc, a vizsga ideje.
Visszaértünk a kiindulási pontra. Akkor azt mondta, nézek a tükörbe... néztem és ő is nézett. Az ő szavaival: "Gratulálok, sikeres vizsgát tett!"
Először nem nagyon fogtam fel, mit is mondott, de akkorra kiszállt és kezet fogtunk. Amikor elment, én az oktatómtól visszakérdeztem, hogy akkor most tényleg sikerült, és ő is azt mondta, hogy igen. Hát… megkönnyebbültem!
És még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy megadatott nekem ez a lehetőség!!!!
...... Balázs
Városföld, 2012.05.13.
Városföld, 2012.05.13.
Korábbi bejegyzések
- László Ádám (8 éves, Balmazújváros)
- Brenda (4 éves, Kecskemét 10. p.-Hetényegyháza)
- Péter (5 éves, Budapest)
- Norbert (8 éves, Komárom)
- Csaba (9 éves, Sárkeresztes)
- Balázs (17 éves, Városföld)
- Balázs (3 éves, Nyírbogát)
- Márk (17 éves, Baté)
- Bíborka (4 éves, Veszprém)
- Zsolt (16 éves, Szeged)
- Máté (15 éves, Hajdúsámson)
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004