Érkezésünkkor egy csendes, hatalmas udvar várt minket tele gyermekjátékokkal, azonban a gazdáját még nem láttuk. Majd hamarosan megérkezett édesanyjával, s hatalmas szemeivel barátságosan nézett ránk.

Tina egy közvetlen, barátságos kislány, aki az első pillanatban mégis mintha megilletődött volna, amikor meglátta az ajándékát. Mintha nem hitt volna a szemének, hogy beteljesült a kívánsága. A következő percben azonban már a motoron ült és segítség nélkül tudta, hogy melyik gomb mire is való rajta.

Fiúkat megszégyenítő ügyességgel, félelem nélkül motorozott egész idő alatt a kertben, amíg ott voltunk náluk. Már azt tervezte, hogy a nagymamájához is az új motorjával megy, s hogy az utcán majd a gyorsabb programot használja.

Sok boldog pillanatot és mosolyt csalt az arcunkra aranyos szófordulataival, s az arcán látható őszinte gyermeki örömével. Búcsúzáskor útravalóul még egy jó tanáccsal is ellátott minket,– „öreg motorosként”-, hogy vigyázzunk a piros lámpánál.




Köszönjük Baán Miklós és Baán Tibor felajánlók segítségét!