Gyorsan és jól sikerült összehozni Gyuri kívánságteljesítését: hétfő koradélután beszéltünk először anyukával telefonon, s kiderült, hogy már nemsokára indulnak haza, amit 2 hét kórházban tartózkodás után nagyon vártak. Mivel a kért ajándék,a Playstation már a kocsinkban volt, csak az adminisztrációt kellett megszervezni, amiben a nővérek és Gyuri anyukája is segített. Másfél órán belül már láthattuk Gyuri arcán a mosolyt, amikor rájött, hogy a doboz a várva várt játékot tartalmazza!!
Kedves Gyuri! Gyógyulást és jó játszást kívánunk! A testvéreid is kipróbálhatják a Play-stationt azért otthon, ugye?

Márkus Mónika
2005.02.27.

Balázs már régóta vágyott egy olyan hintalóra, ami nagy és szőre is van.
Mikor meglátta a régóta vágyott hintalovat, felpattant rá és már "száguldott" is vele.
Mikor aztán tornára kellett mennie, alig lehetett elvenni tőle.
A hintaló valószínűleg azóta is üget a lovasával.

Újfalusi Ildikó
2006.02.06.

Az ötéves Tibi több mint egy évet töltött kórházban; itt ismerkedett meg a számítógéppel, amit a "nagyok" használtak: játszottak, leveleztek, mindenféle érdekes dolgokat olvastak rajta. Ő leginkább csak sóvárogva nézhette a nagyobbakat, de néha-néha neki is jutott hely a gépnél. Így - a nagyoktól ellesve - hamar megtanulta a számítógép használatát. Aztán - végre! - hazamehetett... de a számítógép nagyon hiányzott.
Az édesanya, aki már hallott a Csodalámpa kívánságteljesítéseiről, az Alapítványhoz fordult Tibi kérésével. A Csodalámpa dzsinnje pedig valóra váltotta a kisfiú álmát. Február utolsó hétfőjén Tibi (és a 8 és 7 éves nővérkéi) nagy örömmel vették birtokba a Provident Pénzügyi Rt. által adományozott komplett számítógépet.

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2006. március 1.

Köszönjük a Provident segítségét!

Míra vágya egy saját televizió volt. Éppen lejárt a kezelése a klinikán, már csak ellenőrzésre kell visszajárnia, igy aztán kétszeres volt az öröme, amikor becsengettünk hozzájuk egy péntek délelőtt. Arcocskája felderült, szeme csillogott amikor meglátta a dobozt, rögtön kitalálta mit rejt. Elekné Kiss Barbara segítségével varázsolta a Csodalámpa Míra szobájába a készüléket. Reméljük sok-sok szép mesét, rajzfilmet láthat majd és segítségükkel egy-kettőre elfelejti a hoszzú és fájdalmas kezeléseket.
Kívánuk Mírának mielőbbi teljes gyógyulást és sok örömet!

Kőszegi Judit és Koller Viktor
2006.02.03.

Ferike régi vágya teljesült amikor megkapta a számítógépet. Szeme csillogott, megszólalni sem tudott a nagy meglepetéstől. Ő csak kontrollra jött vissza a klinikára és a mentő már az ajándék PC-vel viszi haza.
Kívánjuk legyen sok öröme benne!

Kőszegi Judit és Koller Viktor
2006.02.23.

Ez a nap is úgy kezdődött Adrienn életében, mint a többi:
"De jó lenne ha lenne egy számítógépem, s nem maradnék le a tanulásban az osztálytársaimtól!"
- gondolta. Óhajára, sóhajára, álmos szemeinek megdörzsölésére, már ott is termett
egy kívánságteljesítő a Csodalámpától, s Adri megkapta a várva várt gépet.
...S Ti még ezek után sem hisztek a mesében? :-)

Csinádi Rita
kívánságkoordinátor
2006.02.28.

Csodálatosan zajlott a pénteki nap két ifjú Mary rajongó számára! Niki és Orsi kívánsága ugyanaz volt a Csodalámpa felé: találkozhassanak Maryvel, Bódi Guszti felfedezettjével. A lányok a nagy napra ajándékokkal (saját kézzel festett kép Orsitól, virágcsokor Nikitől) is készültek. Mary sem volt rest, a rettenetes idő ellenére eljött Nyíregyházára, vendégül látta a lányokat mindenféle finomsággal, jó evéshez szólt a nóta is!:) és természetesen ahogy az a hölgyek között szokás, kifaggatták egymást mindenről (szerelem, karrier, ...) alaposan.
Reméljük, hogy a kívánságteljesítésével mindketten még gyorsabban gyógyulnak!

Csinády Rita Veronika
kívánságkoordinátor
2006.02.17.

Csodálatosan zajlott a pénteki nap két ifjú Mary rajongó számára! Niki és Orsi kívánsága ugyanaz volt a Csodalámpa felé: találkozhassanak Maryvel, Bódi Guszti felfedezettjével. A lányok a nagy napra ajándékokkal (saját kézzel festett kép Orsitól, virágcsokor Nikitől) is készültek. Mary sem volt rest, a rettenetes idő ellenére eljött Nyíregyházára, vendégül látta a lányokat mindenféle finomsággal, jó evéshez szólt a nóta is!:) és természetesen ahogy az a hölgyek között szokás, kifaggatták egymást mindenről (szerelem, karrier, ...) alaposan.
Reméljük, hogy a kívánságteljesítésével mindketten még gyorsabban gyógyulnak!

Csinády Rita Veronika
kívánságkoordinátor
2006.02.17.

Patriciának, aki Isaszegen lakik, számtalan hercegnős jelmeze van: Hamupipőke, Tündérruha, fátylak és különböző kiegészítők. A Csodalámpa dzsinnjétől csak annyit kért, hogy találkozni szeretne egy hercegnővel...

Az Operettszínház és Szinetár Dóra jóvoltából sikerült egy - majdnem - igazi hercegnővel, Belle-lel találkoznia.

Patricia kedvenc musical-e a "Szépség és a Szörnyeteg". Mindent dalt kívülről tud, így aztán nem csoda, hogy nagyon izgatottan várta az előadás kezdetét. Az előadás végén még egy meglepetés várta a kislányt. A színpadon várta őt a "Szépség", azaz Belle, Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán pedig bevezette őt a Szörnyeteg "otthonába". A színpadmester még egy titkot is megmutatott Patinak, amit csak kevesen tudhatnak. Vajon mi lehet az???

Újfalusi Ildikó
2006.02.12.

A kívánság utóélete

Subject: köszönet

Date: Mon, 13 Feb 2006 11:46:50 +0100 (CET)

From: zopa <zopa@***.hu>

To: info@csodalampa.hu

Ezúton szeretném megköszönni a segítséget kislányom, Patrícia kéréséhez.

Nagyon szép,felejthetetlen esténk volt az Operett Színházban. Hát ami még utánna várt rá! Találkozhatott Bellel (Szinetár Dórával). Nagyon köszönöm neki,hogy beleegyezett abba, hogy Patrícia találkozhat vele. De szeretném megköszönni,a színpad felelősének is, (sajnos a nevét elfelejtettem) hogy megengedte, hogy felmenjünk a színpadra,és Patinak még néhány titkot is elárult. Köszönet Bereczki Zoltánnak is, hogy Patríciát rögtön kézen fogta, és bevezette őt a Szörnyeteg "otthonába". Meseszép volt minden. Nagyon jó volt azt látni, hogy milyen boldog, és izgatott Patrícia! Köszönet Ildikónak is, aki ránk áldozta a vasárnap estéjét és velem együtt izgult. Igaz az a mondás, miszerint "Az álmok néha valóra válnak!" Még ha ehhez segítséget kell is kérni.

Köszönjük Csodalámpa!

Béluskának az autózás és a szerelés a kedvenc időtöltése. Így aztán nem csoda, hogy már az ajtóban kiszedte a kezemből a piros tűzoltóautót. Később aztán nagy izgalommal raktuk össze a darus kocsit, vasútállomást… Az egész család segített szerelni, hogy minél előbb kész legyen. Vajon Béluska észre vette a játék hevében, amikor eljöttünk?

Újfalusi Ildikó
2006.02.06.

Balázs 12 éves bükkábrányi fiú 2005. nyarán kapott új vesét, csaknem 10 éves kezelés, dialízisek hosszú sorozata után.

Ő azt kérte a Csodalámpától, hogy hadd találkozhasson Sörensen-nel, az FC Aston-Villa angol focicsapat kapusával.

Az Internet segítségével léptünk kapcsolatba az Aston-Villával, akik másnapra megadtak négy dátumot, amikor Birmingham-ben, az otthoni stadionban játszik a csapat. Ezután már csak az utat kellett megszervezni...

Szerencsénkre, immár harmadszor a Csodalámpa rövid története során, a MALÉV sietett segítségünkre. Mivel azonban Londonból Birmingham-ig is el kellett jutni a fiúknak (mert persze Ákos, a 16 éves báty, aki valamelyest beszél angolul, vigyázott testvérére az úton), a londoni Magyar Kulturális Intézet (HCC) vezető munkatársai lettek - reméljük nem csak átmenetileg - a Csodalámpa dzsinnjei. Szállást szereztek, gondoskodtak a fiúk szállításról, programot szerveztek és el is kísérték a két srácot a meccsre.

Álljon itt Gabriella - egyébként a HCC pénzügyi vezetője - helyszíni tudósítása:

Balázs életében a február 11-i hétvége több szempontból is emlékezetes marad. Hiszen életében először ült repülőn. És első útja nem akárhová, hanem London legnagyobb repülőterére vezetett! Itt találkoztam vele először, mikor szégyenlősen, bátyja kabátja mögé bújva kiballagott a Heathrow repülőtér érkezési halljába. A következő kellemes élmény akkor érte, amikor a londoni Magyar Kulturális Központ alkalmi sofőrje, egy óriási Mercedes-szel várta. És a kellemes élmények folytatódtak, kezdve azzal, hogy még az amúgy hírhedten zord albioni időjárás is kegyes volt hozzánk, mert gyönyörű napsütéssel tette kellemesebbé az alkalmi városnézést. A belváros közepén, a Trafalgar tértől 3 percre a Strand Palace szállodában kapott egy kis pihenőt, majd a Salieri étteremben elköltött gyors késő délutáni ebéd után indult az igazi turistáskodás.

Az igazi meglepetések azonban szombaton következtek...
Kb. 3 órás autózás után megérkeztünk a birminghami Aston Villa futballcsapat fellegvárába, ahol a PR és marketing manager várta őt, és az irigykedő és csodálkozó foci-rajongók között kísért minket a Balázs számára lefoglalt és fenntartott VIP magán-bokszba, ahol nagy halom ajándékkal kedveskedett a megilletődött ifjú szurkolónak. Többek között a kívánság jelöltje, a kedvenc játékos egyik mezével. Ebben az üvegfalú páholyban, ahol mellékesen terülj-asztalkám is fogadta az éhes csapatot, izgultuk végig a meccset. Kivételes élmény volt látni, hogy egy bükkábrányi kisfiú itt ül egy harminchárom ezres tömött stadion egyik magán "fülke" ablakában, alatta a kórusban éneklő New Castle-i ellentábor dobol, kerepel, dobog, és a hozzánk közelebb eső kapuban az az 1. számú játékos véd, akivel hamarosan személyesen is össze fog ismerkedni.
Üröm az örömben, hogy Aston Villa kikapott 2: 1-re a New Castle csapatától. De sebaj, már jön is Balázsért Dave és biztonsági őrök, kamerák, riporterek és rajongók sorfala között terelgetve odakíséri a csapat öltözője elé. Néhány perces izgatott várokozás után jön is a maga teljes valóságában, elegánsan, öltönyben Thomas Sorensen, az Aston Villa csapat 1. számú mezt viselő kapusa. A megilletődöttségtől nem sok munkája akad a tolmácsnak, viszont a mez aláírása után Balázs már mosolyogva ráz kezet a fáradt, de nagyon barátságos játékossal. És ezzel még korántsem ért véget a meglepetések sora. Még további három nagynevű játékostól (Luke Moore, Alan Shearer, Olof Mellberg), valamint a csapat manegerétől (David O'Leary) is sikerült aláírást szerezni Balázs egyre értékesebb 1. számú mezére. És az aláírók kivétel nélkül "váltottak" is vele néhány kedves szót. Természetesen búcsúzásul nem maradhatott el egy barátságos, mosolygós kézfogás sem, csak úgy "astonvillásan"...

A Csodalámpás csapat persze Sörensen úrnak és barátainak is küldött egy-egy apró emléket: egy-egy csodalámpás mézeskalácsot.

Hálásan köszönjük a MALÉV Rt-nek és munkatársainak, továbbá a londoni Magyar Kultirális Intézet vezetőjének, dr. Bogyay Katalinnak, Csatári Gabriella pénzügyi vezetőnek támogatásukat és nem utolsósorban az Aston-Villa menedzsmentjének és Dave Ismay úr segítségét, hiszen nélkülük ezt a kívánságot aligha tudtuk volna teljesíteni...

A kívánság utóélete

Nagyon jó volt repülőgéppel utazni.Tetszett a hotel és maga London is szép város volt.Másnap az Aston Villa csapatához látogattunk kisérőinkel.A kisérők a TV2-től Dorogi Gabriella és Egy operatőr kisért. A reptéren Csatári Gabriella várt férjével és fiával.
Tehát, visszatérve a csapathoz:Dave Ismay a csapat főnöke a díszpáholyban adott helyet, ahonnét az Aston Villa-Newcastle mecsset láthattuk.A mecss után találkoztunk Thomas Sorensennel és egyéb híres focistával.Haza repülővel jöttunk.Nem szabad elfelejtenem Weimnit, aki a sofőrunk volt.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a Csodalámpa alapítványnak.

Melinda kontroll vizsgálatra érkezett Budapestre édesapjával és nővérével. Nagy vágya egy számítógépes játék volt, amellyel egyedül és a barátaival is tud játszani. Ez a vágya teljesült, az X-Box gép mellé egy Harry Potter-es játékot is tett a Csodalámpa Dzsinje a csomagba. Melinda nagyon boldogan vette át a meglepetését.

Dudás Péter
kívánságkoordinátor
2006.01.13.

A kívánság utóélete:

Dávid kívánsága, hogy kedvencével, LL Juniorral találkozhasson egy hideg téli napon, a Móricz Zsigmond körtéren teljesült. Ide érkezett Dávid az apukájával, majd a megismerkedés után Junior kedvesen felajánlotta, hogy autójával felviszi Dávidot a Citedellára ahol még egy üdítőre is meghívott minket egy étteremben. Jól elbeszélgettek Dáviddal, mindenféle szóba került, gyorsan elröpült az együtt töltött óra, ami után sajnos Dávidnak vissza kellett mennie a kórházba, de talán az vigasztalta egy kicsit hogy Junior autójában tehette meg a kórházba vezető utat!

Köszönjük szépen LL Junior kedves együttműködését, mellyel a Csodalámpa Alapítvány történetében már a második kis beteg kívánságát segített teljesíteni.

Kiss Viktor
koordinátor
2006.01.13.

Daniella kívánsága az volt, hogy 6. születésnapját egy McDonald’s-ban ünnepelje.
Kívánsága 2006.02.10-én a Csodalámpa Alapítvány és a McDonald's Üllői Étterme segítségével - ahol Andrea, mint hostess gondoskodott mindenről - sikeresen teljesült is. A mosolyt - főleg Daniella és az öccse, Dominik arcán - és a vidámságot látni kellett volna: Volt rajzolás, poénkodás ("már megint egy hamburgerre ültél") és igazi "szülinapi hangulat". Bízunk benne, hogy a mai élmény további energiákat mozgósít Daniellában a teljes és végleges gyógyuláshoz.

Joó Gabriella és Boér Tamás koordinátorok
2006.02.10.

A kívánság utóélete

Gusztáv kívánsága 2006. február 8-án teljesült a Reuters jóvoltából. A Reuters képviseletében Lusztig Noémi és Kiss Viktor ajándékokat is hozott magával.

A fiú egy biliárd asztalra vágyott, hogy barátaival otthoni környezetben játszhasson. A Novo-Part Kft. segítségével valóra válhatott ez az álom. Nemcsak felajánlották az egyik asztalukat, de még el is szállították Gusztiék otthonába. Az összeszerelés után birtokba vehette a pool asztalt a fiú.

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.02.10.

/ 11

Köszönjük a és a segítségét Gusztáv kívánságának teljesítéséhez!

Subject: Köszönet!

Date: Mon, 13 Feb 2006 21:54:58 +0100 (CET)

From: Gusztáv <guszti90@***.hu>

To: info@csodalampa.hu

Ezúton szeretném megköszönni ajándékukat, amelyet már ki is próbáltam a barátaimmal! Apukám megengedte hogy egy nagyobb szobába tegyük át, hogy többen elférjünk.

Egyre jobban megy a játék. Köszönöm, hogy minden nap játszhatok. Szüleim örülnek, hogy nem kell máshova mennem billiárdozni.

Üdvözlettel, Guszti

A súlyos betegségben szenvedő Tamás nagyon szereti a zenét.
Kórházpedagógusával sokszor hallgattak komolyzenét, s ilyenkor az Operaházról is sok szó esett. Tamás - aki már képekről jól ismerte a híres épületet - kívánsága egy operaházi látogatás volt. A kívánság teljesítésére 2006. február 2-án került sor.
Már az "utazás" is meglepetés volt számára, hiszen egy gyönyörű új Mercedes gépkocsival - a Budapest Taxi önzetlen segítségeként - szállították, oda-vissza.
Az Operaház kommunikációs vezetője várta a kis csapatot, majd a műszaki vezető kalauzolásával bejárták a ház minden érdekes, a nagyközönség által nem látogatható részét.
Tamásra már az előcsarnok és a főlépcsőház impozáns látványa is nagy hatással volt. Hát még a gyönyörű freskók, szobrok, csillogó arany díszítések! Aztán a vörös szalon, a színpad, (ahol éppen az esti Othello-előadás díszleteit építették), a nézőtér, a királyi lépcsőház, a díszpáholy, a balerinák folyosója, a büfé, a terasz... Az egyórás út végére Tamás ugyancsak elfáradt, de biztos, hogy képzeletében még sokszor visszatér ide, és bejárja újra és újra a most már nem csak képekről ismert épületet...

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2006.02.02.

Köszönjük az Operaház és a Budapest Taxi segítségét Tamás kívánságának teljesítéséhez!

Subject: köszönet
Date: Tue, 24 Jan 2006 13:11:05 +0100 (CET)
From: ***@freemail.hu
To: patzauer@hu.inter.net

Tisztelt Alapitvány!

Köszönjük, hogy fiam Dániel számára elérhetővé tették, hogy egy régi vágya teljhesüljön és megkapta Önöktöl a nagykijelzőjü telefont. Nagy örömet szereztek vele.

Külön köszönet az ajándék felajánlójának Kiss Editnek, aki önzetlenül segitett.

Szeretettel: Dániel és édesanyja

Timinek igencsak kerekre nyílt a szeme, mikor meglátta, hogy egy játék babakocsi közeledik felé, benne egy nagy csomaggal. Miután a csomag is kibontásra került, boldogan vette birtokba a benne lévő babát és a babakocsit. Büszkén tologatta a folyóson, mikor az egyik nővérke megkérdezte, hogy belefeküdhet-e. Timi csodálkozva végigmérte, majd határozottan kijelentette: "Hát Te bele sem férsz!" Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk.
Búcsúzáskor még megjegyezte, hogy máskor is jöhetek és ne felejtsek el ajándékot hozni.
Timi! Ígérem nem fogom elfelejteni!

Újfalusi Ildikó
2005.01.17.

Amikor megérkeztünk a Szent László kórházba, Réka (9) édesanyja azt mondta, hogy kislánya éppen aludni szeretett volna, de ő kérte, hogy várjon még egy kicsit, amit Réka nem igazán tudott mire vélni.

Aztán amikor édesanyja bevitte neki a steril szobába a szépen becsomagolt ajándékot - egy igazi digitális fényképezőgépet - és kibontotta, igencsak tágra nyílt Réka szeme.

Sajnos hallani nem hallottuk, hogy mit mondott (nekünk a szobán kívül kellett maradnunk) de a szobaajtó üvegén keresztül látszott, hogy jókora meglepetés volt számára rájönni, hogy kívánsága teljesült. Szívből kívánjuk, hogy a fényképezőgép használata nyújtotta örömök pozitív irányba befolyásolják Réka állapotát.

Joó Gabriella és Boér Tamás
önkéntes segítők
2006.01.05.

Klári kérése egy számítógép volt. Születésnapjára szerette volna megkapni, így aztán nagy volt a meglepetése december 22-én, mert a Csodalámpa nem várt a jeles januári napig, a kívánság teljesítésével.
Kívánjuk legyen sok öröme benne.

Kőszegi Judit
2006.01.02.