Gergő kívánsága egy playstation II volt. Névnapja után pár nappal abban az örömben lehetett része, hogy kívánsága teljesült.

Giákné Bobaly Judit
kívánságkoordinátor
Miskolc, 2006.03.17.

Dalma egy számítógépet kért az alapítványtól és egyéves internet hozzáférési lehetőséget.
A számítógép átadására 2006.02.11-én került sor Kiskunhalason. Dalma nagyon örült az ajándéknak, és reméli, hogy mielőbb tud levelezni az interneten barátaival, osztálytársaival.
Sajnos a kívánság teljesítésének ez a része még folyamatban van, de bízunk benne, hogy hamarosan újra találkozunk Dalmával, amikor átadjuk az internet előfizetési szerződést is.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
2006.03.13.

Tamás (11) egy Playstationt kért a Csodalámpától. Nem csoda, hiszen kemény küzdelmet folytat betegségével, és a küzdelem része sajnos az is, hogy nemigen mehet gyerekek közé.
A kérést megjelentettük honlapunkon és talán egy héttel később csak jelentkezett egy fiatalember, V.Gy. hogy hát ő szeretné ezt a PS2-t megvennni és ajándékba adni Tamásnak... Nem, nem ő nem akarja átadni, azt intézzük csak mi... Ezek után már "csak" azt kellett megszervezni, hogy Tamás és a PS egy időben egy helyen legyenek. Ez egy gyors felülvizsgálatnak "hála" (?) az SE II. gyermekklinikáján sikerült is, Tamást ugyanis ott gyógyítják.

Mikor megkérdeztem: - Tudod, mi van a csomagban? csendes mosollyal mondta: egy playstation...
Sok vidám és izgalmas játékot, de még inkább mielőbbi gyógyulást kívánunk Tamásnak.

Patzauer Gábor
2005.09.05.

A kívánság utóélete:

Virág 2006. március 7-én - egy "fránya" vérvétel után - találkozhatott a "Csacska angyal" szinkronhangjával, Mezei Kittyvel. (3. kép) Tekintettel arra, hogy Virág nővére, Dóri is nagy rajongója a sorozatnak, és neki is kell kezelésekre járni az intézetbe, így mindkettőjüket sikerült boldoggá tenni. Kitty nagyon készült a lányokkal való találkozásra (lásd 4. kép, 7. kép), csodálatos ajándékokkal lepte meg a gyerekeket.

Virág és Dóri egyébként az utcájukban élő gyerekekből alakult "Csacska angyal fun club" tagjai. Amint a szülők elmondásából kiderült, az egész birodalmuk erről a tényről árulkodik: képek, poszterek a gyerekszoba falán.

Nem is feledkeztek meg a club otthon maradt tagjairól, autogramot gyűjtöttek Kittytől mindenkinek. (25. kép) Tekintettel arra, hogy - meglepetés révén - az előre "meggyártott" kérdések otthon maradtak, így szülői segítséggel ugyan, de kifaggatták Kittyt a szinkronstúdió és a sorozat életéről. (12. kép) A beszélgetés közepette pedig Kitty felajánlotta az egész családnak, hogy látogassanak el a szinkronstúdióba, hogy megnézhessék, hogyan is dolgoznak ők. Erre a kirándulásra az alapítvány is elkíséri majd a lányokat. A találkozó végén a két gyerek megköszönte Kittynek, hogy meglátogatta őket a kezelés után. Virág egy csodálatos saját versikével, Dóri pedig egy általa fűzött karkötővel lepte meg Kittyt. (20. kép, 21. kép)

Tehát lesz még folytatás!
Köszönjük mi is Kitty! (17. kép)

Sulija Anikó
Piacsek István
kívánságkoordinátorok
2006.03.07.

4. kép:	7. kép:
25. kép:	12. kép:
20. kép:	21. kép:
17. kép:

A kívánság utóélete

Blanka az óvodában rendszeresen járt balettozni. Nagyon élvezte, szívesen csinálta. A betegsége következtében nem csak a kezelések miatt kellett abbahagynia, hanem még sokáig nem mehet közösségbe, így balettórákra sem. Így kívánsága az volt, hogy ebben segítsünk neki.

Blanka kívánsága 2006. március 9-én teljesült először. Kováts Tibor táncművész segítségével szerveztünk neki "házi" balett órákat. A mesternő Balogh Orsi csodálatos órát tartott Blankának.

Kezdjük az elején, az alapoknál a foglalkozást! Legyünk törpék, ...

tegyünk egy almát a fejünkre, ...

spicc-pipa, ...

kacsacsőr és így tovább.

Blanka nagyon ügyesen végigcsinálta az összes gyakorlatot, megérdemelte az óra végén a mesternőtől a matricákat.

Köszönjük mi is Orsi, további jó munkát Nektek!
Orsi vállalta, hogy nemcsak egy alkalommal létogatja meg Blankáékat, így a balettórák folytatódhatnak. Az órák végén pedig beszámolunk arról, hogy mennyit fejlődött Blanka.

Köszönet Balogh Orsinak és Kováts Tibor táncművésznek!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.03.09.

A kívánság utóélete

Blanka és Orsi tovább dolgoznak együtt csütörtökönként, amennyire Blanka kezelései és Orsi más pedagógusi és táncos elfoglaltságai engedik. Blanka balett-tudása szépen fejlődik a rendszeres óráknak köszönhetően. A kislány még egy balett-padot is kapott Orsitól. További jó munkát kívánunk Nektek!

Sulija Anikó
koordinátor
2006.05.16.

Újságcikk

Újságíró kereste fel Blankát és Orsit 2006. június 6-án. Erről szól a Vasárnap Reggel című újságban megjelent cikk: Ha meggyógyul, primadonna lesz

Andrea (13) és Balázs (11) kívánsága az volt, hogy a NOX együttes tagjaival találkozhassanak. A Publika Jegyiroda és Sipos Tibor úr (a NOX menedzsere), no meg a NOX együttes tagjai - Szilvia és Tomi - jóvoltából a március 7-i koncert előtt a találkozó sikeresen létrejött. Hihetetlen, mennyi jóindulat tud áradni az emberekből, amikor beteg gyerekek kívánságáról van szó...
A gyerekek felkészültsége pedig - kérdések, ajándékok az együttes tagjainak - bizonyították, hogy igazi rajongókról van szó.
Az előadás előtti próba végén Szilvi és Tomi a színpadon fogadta a gyerekeket, testvéreikkel együtt és majd' tíz percnyi beszélgetés (zenéről, táncról, az együttesről, stb.) és közös fényképezkedés után azzal búcsúztak, hogy koncert után még lesz egy második találkozó is... a gyerekek öröme és büszkesége leírhatatlan volt... A koncert pedig (Ragyogás) a beszámolóik szerint egyenesen szuper volt!

Boér Tamás
kívánságkoordinátor
2006.03.07.

Andrea (13) és Balázs (11) kívánsága az volt, hogy a NOX együttes tagjaival találkozhassanak. A Publika Jegyiroda és Sipos Tibor úr (a NOX menedzsere), no meg a NOX együttes tagjai - Szilvia és Tomi - jóvoltából a március 7-i koncert előtt a találkozó sikeresen létrejött. Hihetetlen, mennyi jóindulat tud áradni az emberekből, amikor beteg gyerekek kívánságáról van szó...
A gyerekek felkészültsége pedig - kérdések, ajándékok az együttes tagjainak - bizonyították, hogy igazi rajongókról van szó.
Az előadás előtti próba végén Szilvi és Tomi a színpadon fogadta a gyerekeket, testvéreikkel együtt és majd' tíz percnyi beszélgetés (zenéről, táncról, az együttesről, stb.) és közös fényképezkedés után azzal búcsúztak, hogy koncert után még lesz egy második találkozó is... a gyerekek öröme és büszkesége leírhatatlan volt... A koncert pedig (Ragyogás) a beszámolóik szerint egyenesen szuper volt!

Boér Tamás
kívánságkoordinátor
2006.03.07.

Gyorsan és jól sikerült összehozni Gyuri kívánságteljesítését: hétfő koradélután beszéltünk először anyukával telefonon, s kiderült, hogy már nemsokára indulnak haza, amit 2 hét kórházban tartózkodás után nagyon vártak. Mivel a kért ajándék,a Playstation már a kocsinkban volt, csak az adminisztrációt kellett megszervezni, amiben a nővérek és Gyuri anyukája is segített. Másfél órán belül már láthattuk Gyuri arcán a mosolyt, amikor rájött, hogy a doboz a várva várt játékot tartalmazza!!
Kedves Gyuri! Gyógyulást és jó játszást kívánunk! A testvéreid is kipróbálhatják a Play-stationt azért otthon, ugye?

Márkus Mónika
2005.02.27.

Balázs már régóta vágyott egy olyan hintalóra, ami nagy és szőre is van.
Mikor meglátta a régóta vágyott hintalovat, felpattant rá és már "száguldott" is vele.
Mikor aztán tornára kellett mennie, alig lehetett elvenni tőle.
A hintaló valószínűleg azóta is üget a lovasával.

Újfalusi Ildikó
2006.02.06.

Az ötéves Tibi több mint egy évet töltött kórházban; itt ismerkedett meg a számítógéppel, amit a "nagyok" használtak: játszottak, leveleztek, mindenféle érdekes dolgokat olvastak rajta. Ő leginkább csak sóvárogva nézhette a nagyobbakat, de néha-néha neki is jutott hely a gépnél. Így - a nagyoktól ellesve - hamar megtanulta a számítógép használatát. Aztán - végre! - hazamehetett... de a számítógép nagyon hiányzott.
Az édesanya, aki már hallott a Csodalámpa kívánságteljesítéseiről, az Alapítványhoz fordult Tibi kérésével. A Csodalámpa dzsinnje pedig valóra váltotta a kisfiú álmát. Február utolsó hétfőjén Tibi (és a 8 és 7 éves nővérkéi) nagy örömmel vették birtokba a Provident Pénzügyi Rt. által adományozott komplett számítógépet.

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2006. március 1.

Köszönjük a Provident segítségét!

Míra vágya egy saját televizió volt. Éppen lejárt a kezelése a klinikán, már csak ellenőrzésre kell visszajárnia, igy aztán kétszeres volt az öröme, amikor becsengettünk hozzájuk egy péntek délelőtt. Arcocskája felderült, szeme csillogott amikor meglátta a dobozt, rögtön kitalálta mit rejt. Elekné Kiss Barbara segítségével varázsolta a Csodalámpa Míra szobájába a készüléket. Reméljük sok-sok szép mesét, rajzfilmet láthat majd és segítségükkel egy-kettőre elfelejti a hoszzú és fájdalmas kezeléseket.
Kívánuk Mírának mielőbbi teljes gyógyulást és sok örömet!

Kőszegi Judit és Koller Viktor
2006.02.03.

Ferike régi vágya teljesült amikor megkapta a számítógépet. Szeme csillogott, megszólalni sem tudott a nagy meglepetéstől. Ő csak kontrollra jött vissza a klinikára és a mentő már az ajándék PC-vel viszi haza.
Kívánjuk legyen sok öröme benne!

Kőszegi Judit és Koller Viktor
2006.02.23.

Ez a nap is úgy kezdődött Adrienn életében, mint a többi:
"De jó lenne ha lenne egy számítógépem, s nem maradnék le a tanulásban az osztálytársaimtól!"
- gondolta. Óhajára, sóhajára, álmos szemeinek megdörzsölésére, már ott is termett
egy kívánságteljesítő a Csodalámpától, s Adri megkapta a várva várt gépet.
...S Ti még ezek után sem hisztek a mesében? :-)

Csinádi Rita
kívánságkoordinátor
2006.02.28.

Csodálatosan zajlott a pénteki nap két ifjú Mary rajongó számára! Niki és Orsi kívánsága ugyanaz volt a Csodalámpa felé: találkozhassanak Maryvel, Bódi Guszti felfedezettjével. A lányok a nagy napra ajándékokkal (saját kézzel festett kép Orsitól, virágcsokor Nikitől) is készültek. Mary sem volt rest, a rettenetes idő ellenére eljött Nyíregyházára, vendégül látta a lányokat mindenféle finomsággal, jó evéshez szólt a nóta is!:) és természetesen ahogy az a hölgyek között szokás, kifaggatták egymást mindenről (szerelem, karrier, ...) alaposan.
Reméljük, hogy a kívánságteljesítésével mindketten még gyorsabban gyógyulnak!

Csinády Rita Veronika
kívánságkoordinátor
2006.02.17.

Csodálatosan zajlott a pénteki nap két ifjú Mary rajongó számára! Niki és Orsi kívánsága ugyanaz volt a Csodalámpa felé: találkozhassanak Maryvel, Bódi Guszti felfedezettjével. A lányok a nagy napra ajándékokkal (saját kézzel festett kép Orsitól, virágcsokor Nikitől) is készültek. Mary sem volt rest, a rettenetes idő ellenére eljött Nyíregyházára, vendégül látta a lányokat mindenféle finomsággal, jó evéshez szólt a nóta is!:) és természetesen ahogy az a hölgyek között szokás, kifaggatták egymást mindenről (szerelem, karrier, ...) alaposan.
Reméljük, hogy a kívánságteljesítésével mindketten még gyorsabban gyógyulnak!

Csinády Rita Veronika
kívánságkoordinátor
2006.02.17.

Patriciának, aki Isaszegen lakik, számtalan hercegnős jelmeze van: Hamupipőke, Tündérruha, fátylak és különböző kiegészítők. A Csodalámpa dzsinnjétől csak annyit kért, hogy találkozni szeretne egy hercegnővel...

Az Operettszínház és Szinetár Dóra jóvoltából sikerült egy - majdnem - igazi hercegnővel, Belle-lel találkoznia.

Patricia kedvenc musical-e a "Szépség és a Szörnyeteg". Mindent dalt kívülről tud, így aztán nem csoda, hogy nagyon izgatottan várta az előadás kezdetét. Az előadás végén még egy meglepetés várta a kislányt. A színpadon várta őt a "Szépség", azaz Belle, Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán pedig bevezette őt a Szörnyeteg "otthonába". A színpadmester még egy titkot is megmutatott Patinak, amit csak kevesen tudhatnak. Vajon mi lehet az???

Újfalusi Ildikó
2006.02.12.

A kívánság utóélete

Subject: köszönet

Date: Mon, 13 Feb 2006 11:46:50 +0100 (CET)

From: zopa <zopa@***.hu>

To: info@csodalampa.hu

Ezúton szeretném megköszönni a segítséget kislányom, Patrícia kéréséhez.

Nagyon szép,felejthetetlen esténk volt az Operett Színházban. Hát ami még utánna várt rá! Találkozhatott Bellel (Szinetár Dórával). Nagyon köszönöm neki,hogy beleegyezett abba, hogy Patrícia találkozhat vele. De szeretném megköszönni,a színpad felelősének is, (sajnos a nevét elfelejtettem) hogy megengedte, hogy felmenjünk a színpadra,és Patinak még néhány titkot is elárult. Köszönet Bereczki Zoltánnak is, hogy Patríciát rögtön kézen fogta, és bevezette őt a Szörnyeteg "otthonába". Meseszép volt minden. Nagyon jó volt azt látni, hogy milyen boldog, és izgatott Patrícia! Köszönet Ildikónak is, aki ránk áldozta a vasárnap estéjét és velem együtt izgult. Igaz az a mondás, miszerint "Az álmok néha valóra válnak!" Még ha ehhez segítséget kell is kérni.

Köszönjük Csodalámpa!

Béluskának az autózás és a szerelés a kedvenc időtöltése. Így aztán nem csoda, hogy már az ajtóban kiszedte a kezemből a piros tűzoltóautót. Később aztán nagy izgalommal raktuk össze a darus kocsit, vasútállomást… Az egész család segített szerelni, hogy minél előbb kész legyen. Vajon Béluska észre vette a játék hevében, amikor eljöttünk?

Újfalusi Ildikó
2006.02.06.

Balázs 12 éves bükkábrányi fiú 2005. nyarán kapott új vesét, csaknem 10 éves kezelés, dialízisek hosszú sorozata után.

Ő azt kérte a Csodalámpától, hogy hadd találkozhasson Sörensen-nel, az FC Aston-Villa angol focicsapat kapusával.

Az Internet segítségével léptünk kapcsolatba az Aston-Villával, akik másnapra megadtak négy dátumot, amikor Birmingham-ben, az otthoni stadionban játszik a csapat. Ezután már csak az utat kellett megszervezni...

Szerencsénkre, immár harmadszor a Csodalámpa rövid története során, a MALÉV sietett segítségünkre. Mivel azonban Londonból Birmingham-ig is el kellett jutni a fiúknak (mert persze Ákos, a 16 éves báty, aki valamelyest beszél angolul, vigyázott testvérére az úton), a londoni Magyar Kulturális Intézet (HCC) vezető munkatársai lettek - reméljük nem csak átmenetileg - a Csodalámpa dzsinnjei. Szállást szereztek, gondoskodtak a fiúk szállításról, programot szerveztek és el is kísérték a két srácot a meccsre.

Álljon itt Gabriella - egyébként a HCC pénzügyi vezetője - helyszíni tudósítása:

Balázs életében a február 11-i hétvége több szempontból is emlékezetes marad. Hiszen életében először ült repülőn. És első útja nem akárhová, hanem London legnagyobb repülőterére vezetett! Itt találkoztam vele először, mikor szégyenlősen, bátyja kabátja mögé bújva kiballagott a Heathrow repülőtér érkezési halljába. A következő kellemes élmény akkor érte, amikor a londoni Magyar Kulturális Központ alkalmi sofőrje, egy óriási Mercedes-szel várta. És a kellemes élmények folytatódtak, kezdve azzal, hogy még az amúgy hírhedten zord albioni időjárás is kegyes volt hozzánk, mert gyönyörű napsütéssel tette kellemesebbé az alkalmi városnézést. A belváros közepén, a Trafalgar tértől 3 percre a Strand Palace szállodában kapott egy kis pihenőt, majd a Salieri étteremben elköltött gyors késő délutáni ebéd után indult az igazi turistáskodás.

Az igazi meglepetések azonban szombaton következtek...
Kb. 3 órás autózás után megérkeztünk a birminghami Aston Villa futballcsapat fellegvárába, ahol a PR és marketing manager várta őt, és az irigykedő és csodálkozó foci-rajongók között kísért minket a Balázs számára lefoglalt és fenntartott VIP magán-bokszba, ahol nagy halom ajándékkal kedveskedett a megilletődött ifjú szurkolónak. Többek között a kívánság jelöltje, a kedvenc játékos egyik mezével. Ebben az üvegfalú páholyban, ahol mellékesen terülj-asztalkám is fogadta az éhes csapatot, izgultuk végig a meccset. Kivételes élmény volt látni, hogy egy bükkábrányi kisfiú itt ül egy harminchárom ezres tömött stadion egyik magán "fülke" ablakában, alatta a kórusban éneklő New Castle-i ellentábor dobol, kerepel, dobog, és a hozzánk közelebb eső kapuban az az 1. számú játékos véd, akivel hamarosan személyesen is össze fog ismerkedni.
Üröm az örömben, hogy Aston Villa kikapott 2: 1-re a New Castle csapatától. De sebaj, már jön is Balázsért Dave és biztonsági őrök, kamerák, riporterek és rajongók sorfala között terelgetve odakíséri a csapat öltözője elé. Néhány perces izgatott várokozás után jön is a maga teljes valóságában, elegánsan, öltönyben Thomas Sorensen, az Aston Villa csapat 1. számú mezt viselő kapusa. A megilletődöttségtől nem sok munkája akad a tolmácsnak, viszont a mez aláírása után Balázs már mosolyogva ráz kezet a fáradt, de nagyon barátságos játékossal. És ezzel még korántsem ért véget a meglepetések sora. Még további három nagynevű játékostól (Luke Moore, Alan Shearer, Olof Mellberg), valamint a csapat manegerétől (David O'Leary) is sikerült aláírást szerezni Balázs egyre értékesebb 1. számú mezére. És az aláírók kivétel nélkül "váltottak" is vele néhány kedves szót. Természetesen búcsúzásul nem maradhatott el egy barátságos, mosolygós kézfogás sem, csak úgy "astonvillásan"...

A Csodalámpás csapat persze Sörensen úrnak és barátainak is küldött egy-egy apró emléket: egy-egy csodalámpás mézeskalácsot.

Hálásan köszönjük a MALÉV Rt-nek és munkatársainak, továbbá a londoni Magyar Kultirális Intézet vezetőjének, dr. Bogyay Katalinnak, Csatári Gabriella pénzügyi vezetőnek támogatásukat és nem utolsósorban az Aston-Villa menedzsmentjének és Dave Ismay úr segítségét, hiszen nélkülük ezt a kívánságot aligha tudtuk volna teljesíteni...

A kívánság utóélete

Nagyon jó volt repülőgéppel utazni.Tetszett a hotel és maga London is szép város volt.Másnap az Aston Villa csapatához látogattunk kisérőinkel.A kisérők a TV2-től Dorogi Gabriella és Egy operatőr kisért. A reptéren Csatári Gabriella várt férjével és fiával.
Tehát, visszatérve a csapathoz:Dave Ismay a csapat főnöke a díszpáholyban adott helyet, ahonnét az Aston Villa-Newcastle mecsset láthattuk.A mecss után találkoztunk Thomas Sorensennel és egyéb híres focistával.Haza repülővel jöttunk.Nem szabad elfelejtenem Weimnit, aki a sofőrunk volt.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a Csodalámpa alapítványnak.

Melinda kontroll vizsgálatra érkezett Budapestre édesapjával és nővérével. Nagy vágya egy számítógépes játék volt, amellyel egyedül és a barátaival is tud játszani. Ez a vágya teljesült, az X-Box gép mellé egy Harry Potter-es játékot is tett a Csodalámpa Dzsinje a csomagba. Melinda nagyon boldogan vette át a meglepetését.

Dudás Péter
kívánságkoordinátor
2006.01.13.

A kívánság utóélete:

Dávid kívánsága, hogy kedvencével, LL Juniorral találkozhasson egy hideg téli napon, a Móricz Zsigmond körtéren teljesült. Ide érkezett Dávid az apukájával, majd a megismerkedés után Junior kedvesen felajánlotta, hogy autójával felviszi Dávidot a Citedellára ahol még egy üdítőre is meghívott minket egy étteremben. Jól elbeszélgettek Dáviddal, mindenféle szóba került, gyorsan elröpült az együtt töltött óra, ami után sajnos Dávidnak vissza kellett mennie a kórházba, de talán az vigasztalta egy kicsit hogy Junior autójában tehette meg a kórházba vezető utat!

Köszönjük szépen LL Junior kedves együttműködését, mellyel a Csodalámpa Alapítvány történetében már a második kis beteg kívánságát segített teljesíteni.

Kiss Viktor
koordinátor
2006.01.13.