Béluskának az autózás és a szerelés a kedvenc időtöltése. Így aztán nem csoda, hogy már az ajtóban kiszedte a kezemből a piros tűzoltóautót. Később aztán nagy izgalommal raktuk össze a darus kocsit, vasútállomást… Az egész család segített szerelni, hogy minél előbb kész legyen. Vajon Béluska észre vette a játék hevében, amikor eljöttünk?

Újfalusi Ildikó
2006.02.06.

Balázs 12 éves bükkábrányi fiú 2005. nyarán kapott új vesét, csaknem 10 éves kezelés, dialízisek hosszú sorozata után.

Ő azt kérte a Csodalámpától, hogy hadd találkozhasson Sörensen-nel, az FC Aston-Villa angol focicsapat kapusával.

Az Internet segítségével léptünk kapcsolatba az Aston-Villával, akik másnapra megadtak négy dátumot, amikor Birmingham-ben, az otthoni stadionban játszik a csapat. Ezután már csak az utat kellett megszervezni...

Szerencsénkre, immár harmadszor a Csodalámpa rövid története során, a MALÉV sietett segítségünkre. Mivel azonban Londonból Birmingham-ig is el kellett jutni a fiúknak (mert persze Ákos, a 16 éves báty, aki valamelyest beszél angolul, vigyázott testvérére az úton), a londoni Magyar Kulturális Intézet (HCC) vezető munkatársai lettek - reméljük nem csak átmenetileg - a Csodalámpa dzsinnjei. Szállást szereztek, gondoskodtak a fiúk szállításról, programot szerveztek és el is kísérték a két srácot a meccsre.

Álljon itt Gabriella - egyébként a HCC pénzügyi vezetője - helyszíni tudósítása:

Balázs életében a február 11-i hétvége több szempontból is emlékezetes marad. Hiszen életében először ült repülőn. És első útja nem akárhová, hanem London legnagyobb repülőterére vezetett! Itt találkoztam vele először, mikor szégyenlősen, bátyja kabátja mögé bújva kiballagott a Heathrow repülőtér érkezési halljába. A következő kellemes élmény akkor érte, amikor a londoni Magyar Kulturális Központ alkalmi sofőrje, egy óriási Mercedes-szel várta. És a kellemes élmények folytatódtak, kezdve azzal, hogy még az amúgy hírhedten zord albioni időjárás is kegyes volt hozzánk, mert gyönyörű napsütéssel tette kellemesebbé az alkalmi városnézést. A belváros közepén, a Trafalgar tértől 3 percre a Strand Palace szállodában kapott egy kis pihenőt, majd a Salieri étteremben elköltött gyors késő délutáni ebéd után indult az igazi turistáskodás.

Az igazi meglepetések azonban szombaton következtek...
Kb. 3 órás autózás után megérkeztünk a birminghami Aston Villa futballcsapat fellegvárába, ahol a PR és marketing manager várta őt, és az irigykedő és csodálkozó foci-rajongók között kísért minket a Balázs számára lefoglalt és fenntartott VIP magán-bokszba, ahol nagy halom ajándékkal kedveskedett a megilletődött ifjú szurkolónak. Többek között a kívánság jelöltje, a kedvenc játékos egyik mezével. Ebben az üvegfalú páholyban, ahol mellékesen terülj-asztalkám is fogadta az éhes csapatot, izgultuk végig a meccset. Kivételes élmény volt látni, hogy egy bükkábrányi kisfiú itt ül egy harminchárom ezres tömött stadion egyik magán "fülke" ablakában, alatta a kórusban éneklő New Castle-i ellentábor dobol, kerepel, dobog, és a hozzánk közelebb eső kapuban az az 1. számú játékos véd, akivel hamarosan személyesen is össze fog ismerkedni.
Üröm az örömben, hogy Aston Villa kikapott 2: 1-re a New Castle csapatától. De sebaj, már jön is Balázsért Dave és biztonsági őrök, kamerák, riporterek és rajongók sorfala között terelgetve odakíséri a csapat öltözője elé. Néhány perces izgatott várokozás után jön is a maga teljes valóságában, elegánsan, öltönyben Thomas Sorensen, az Aston Villa csapat 1. számú mezt viselő kapusa. A megilletődöttségtől nem sok munkája akad a tolmácsnak, viszont a mez aláírása után Balázs már mosolyogva ráz kezet a fáradt, de nagyon barátságos játékossal. És ezzel még korántsem ért véget a meglepetések sora. Még további három nagynevű játékostól (Luke Moore, Alan Shearer, Olof Mellberg), valamint a csapat manegerétől (David O'Leary) is sikerült aláírást szerezni Balázs egyre értékesebb 1. számú mezére. És az aláírók kivétel nélkül "váltottak" is vele néhány kedves szót. Természetesen búcsúzásul nem maradhatott el egy barátságos, mosolygós kézfogás sem, csak úgy "astonvillásan"...

A Csodalámpás csapat persze Sörensen úrnak és barátainak is küldött egy-egy apró emléket: egy-egy csodalámpás mézeskalácsot.

Hálásan köszönjük a MALÉV Rt-nek és munkatársainak, továbbá a londoni Magyar Kultirális Intézet vezetőjének, dr. Bogyay Katalinnak, Csatári Gabriella pénzügyi vezetőnek támogatásukat és nem utolsósorban az Aston-Villa menedzsmentjének és Dave Ismay úr segítségét, hiszen nélkülük ezt a kívánságot aligha tudtuk volna teljesíteni...

A kívánság utóélete

Nagyon jó volt repülőgéppel utazni.Tetszett a hotel és maga London is szép város volt.Másnap az Aston Villa csapatához látogattunk kisérőinkel.A kisérők a TV2-től Dorogi Gabriella és Egy operatőr kisért. A reptéren Csatári Gabriella várt férjével és fiával.
Tehát, visszatérve a csapathoz:Dave Ismay a csapat főnöke a díszpáholyban adott helyet, ahonnét az Aston Villa-Newcastle mecsset láthattuk.A mecss után találkoztunk Thomas Sorensennel és egyéb híres focistával.Haza repülővel jöttunk.Nem szabad elfelejtenem Weimnit, aki a sofőrunk volt.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a Csodalámpa alapítványnak.

Melinda kontroll vizsgálatra érkezett Budapestre édesapjával és nővérével. Nagy vágya egy számítógépes játék volt, amellyel egyedül és a barátaival is tud játszani. Ez a vágya teljesült, az X-Box gép mellé egy Harry Potter-es játékot is tett a Csodalámpa Dzsinje a csomagba. Melinda nagyon boldogan vette át a meglepetését.

Dudás Péter
kívánságkoordinátor
2006.01.13.

A kívánság utóélete:

Dávid kívánsága, hogy kedvencével, LL Juniorral találkozhasson egy hideg téli napon, a Móricz Zsigmond körtéren teljesült. Ide érkezett Dávid az apukájával, majd a megismerkedés után Junior kedvesen felajánlotta, hogy autójával felviszi Dávidot a Citedellára ahol még egy üdítőre is meghívott minket egy étteremben. Jól elbeszélgettek Dáviddal, mindenféle szóba került, gyorsan elröpült az együtt töltött óra, ami után sajnos Dávidnak vissza kellett mennie a kórházba, de talán az vigasztalta egy kicsit hogy Junior autójában tehette meg a kórházba vezető utat!

Köszönjük szépen LL Junior kedves együttműködését, mellyel a Csodalámpa Alapítvány történetében már a második kis beteg kívánságát segített teljesíteni.

Kiss Viktor
koordinátor
2006.01.13.

Daniella kívánsága az volt, hogy 6. születésnapját egy McDonald’s-ban ünnepelje.
Kívánsága 2006.02.10-én a Csodalámpa Alapítvány és a McDonald's Üllői Étterme segítségével - ahol Andrea, mint hostess gondoskodott mindenről - sikeresen teljesült is. A mosolyt - főleg Daniella és az öccse, Dominik arcán - és a vidámságot látni kellett volna: Volt rajzolás, poénkodás ("már megint egy hamburgerre ültél") és igazi "szülinapi hangulat". Bízunk benne, hogy a mai élmény további energiákat mozgósít Daniellában a teljes és végleges gyógyuláshoz.

Joó Gabriella és Boér Tamás koordinátorok
2006.02.10.

A kívánság utóélete

Gusztáv kívánsága 2006. február 8-án teljesült a Reuters jóvoltából. A Reuters képviseletében Lusztig Noémi és Kiss Viktor ajándékokat is hozott magával.

A fiú egy biliárd asztalra vágyott, hogy barátaival otthoni környezetben játszhasson. A Novo-Part Kft. segítségével valóra válhatott ez az álom. Nemcsak felajánlották az egyik asztalukat, de még el is szállították Gusztiék otthonába. Az összeszerelés után birtokba vehette a pool asztalt a fiú.

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.02.10.

/ 11

Köszönjük a és a segítségét Gusztáv kívánságának teljesítéséhez!

Subject: Köszönet!

Date: Mon, 13 Feb 2006 21:54:58 +0100 (CET)

From: Gusztáv <guszti90@***.hu>

To: info@csodalampa.hu

Ezúton szeretném megköszönni ajándékukat, amelyet már ki is próbáltam a barátaimmal! Apukám megengedte hogy egy nagyobb szobába tegyük át, hogy többen elférjünk.

Egyre jobban megy a játék. Köszönöm, hogy minden nap játszhatok. Szüleim örülnek, hogy nem kell máshova mennem billiárdozni.

Üdvözlettel, Guszti

A súlyos betegségben szenvedő Tamás nagyon szereti a zenét.
Kórházpedagógusával sokszor hallgattak komolyzenét, s ilyenkor az Operaházról is sok szó esett. Tamás - aki már képekről jól ismerte a híres épületet - kívánsága egy operaházi látogatás volt. A kívánság teljesítésére 2006. február 2-án került sor.
Már az "utazás" is meglepetés volt számára, hiszen egy gyönyörű új Mercedes gépkocsival - a Budapest Taxi önzetlen segítségeként - szállították, oda-vissza.
Az Operaház kommunikációs vezetője várta a kis csapatot, majd a műszaki vezető kalauzolásával bejárták a ház minden érdekes, a nagyközönség által nem látogatható részét.
Tamásra már az előcsarnok és a főlépcsőház impozáns látványa is nagy hatással volt. Hát még a gyönyörű freskók, szobrok, csillogó arany díszítések! Aztán a vörös szalon, a színpad, (ahol éppen az esti Othello-előadás díszleteit építették), a nézőtér, a királyi lépcsőház, a díszpáholy, a balerinák folyosója, a büfé, a terasz... Az egyórás út végére Tamás ugyancsak elfáradt, de biztos, hogy képzeletében még sokszor visszatér ide, és bejárja újra és újra a most már nem csak képekről ismert épületet...

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2006.02.02.

Köszönjük az Operaház és a Budapest Taxi segítségét Tamás kívánságának teljesítéséhez!

Subject: köszönet
Date: Tue, 24 Jan 2006 13:11:05 +0100 (CET)
From: ***@freemail.hu
To: patzauer@hu.inter.net

Tisztelt Alapitvány!

Köszönjük, hogy fiam Dániel számára elérhetővé tették, hogy egy régi vágya teljhesüljön és megkapta Önöktöl a nagykijelzőjü telefont. Nagy örömet szereztek vele.

Külön köszönet az ajándék felajánlójának Kiss Editnek, aki önzetlenül segitett.

Szeretettel: Dániel és édesanyja

Timinek igencsak kerekre nyílt a szeme, mikor meglátta, hogy egy játék babakocsi közeledik felé, benne egy nagy csomaggal. Miután a csomag is kibontásra került, boldogan vette birtokba a benne lévő babát és a babakocsit. Büszkén tologatta a folyóson, mikor az egyik nővérke megkérdezte, hogy belefeküdhet-e. Timi csodálkozva végigmérte, majd határozottan kijelentette: "Hát Te bele sem férsz!" Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk.
Búcsúzáskor még megjegyezte, hogy máskor is jöhetek és ne felejtsek el ajándékot hozni.
Timi! Ígérem nem fogom elfelejteni!

Újfalusi Ildikó
2005.01.17.

Amikor megérkeztünk a Szent László kórházba, Réka (9) édesanyja azt mondta, hogy kislánya éppen aludni szeretett volna, de ő kérte, hogy várjon még egy kicsit, amit Réka nem igazán tudott mire vélni.

Aztán amikor édesanyja bevitte neki a steril szobába a szépen becsomagolt ajándékot - egy igazi digitális fényképezőgépet - és kibontotta, igencsak tágra nyílt Réka szeme.

Sajnos hallani nem hallottuk, hogy mit mondott (nekünk a szobán kívül kellett maradnunk) de a szobaajtó üvegén keresztül látszott, hogy jókora meglepetés volt számára rájönni, hogy kívánsága teljesült. Szívből kívánjuk, hogy a fényképezőgép használata nyújtotta örömök pozitív irányba befolyásolják Réka állapotát.

Joó Gabriella és Boér Tamás
önkéntes segítők
2006.01.05.

Klári kérése egy számítógép volt. Születésnapjára szerette volna megkapni, így aztán nagy volt a meglepetése december 22-én, mert a Csodalámpa nem várt a jeles januári napig, a kívánság teljesítésével.
Kívánjuk legyen sok öröme benne.

Kőszegi Judit
2006.01.02.

Nagyon korán kellett kelnie Andreának 2005. December 2-án, hogy Szentesről időben felérjen Budapestre, a Bumeráng Stúdiójába, ahol már várta Bochkor Gábor és Boross Lajos. A Bumeráng aznapi adását anyukájával és apukájával a stúdióból, sőt a műsorvezetők asztalánál ülve követhette végig Andrea, aki szüleivel együtt egy igazán jó hangulatú délelőttöt töltött el Budapesten! Ahogy mondták, a barátok, rokonok, de még a kórházból az orvosok és nővérek is tudták, hogy az aznapi Bumeráng mitől különleges, így mindanynian a Sláger Rádiót hallgatták!

Köszönjük az önzetlen segítséget Bochkor Gábornak, Boross Lajosnak, és nem utolsósorban Baji Anitának, aki a kívánság szervezésében és lebonyolításában a segítségünkre volt! Mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk Andreának!

Kiss Viktor és Kissné Horváth Anita kívánságkoordinátorok
2005.12.05.

Nagy László a Barcelona kézilabdacsapatának játékosa, ő Magyarország Mr Kézilabda címének tulajdonosa egy évig, s Dávid új barátja, levelezőpartnere. Dávid imád ugyanis kézilabdázni, betegsége miatt viszont most csak a kispadról nézheti a meccseket. Ezért el is vittük, kívánsága alapján, a debreceni Főnix Csarnokba az EON Kézilabdagálára, ahol személyesen volt módja kedvencét élőben, egyenesben és pályán látni, beszélgetni vele és e-mail címet cserélni. Így a Csodalámpa által Nagy Laci és Dávid között egy szép barátság kialakulása indult az útjára.

Csinády Rita
kívánságkoordinátor
2006.01.02.

A kívánság utóélete

Jó napot kívánok!!!

Dávid vagyok és szeretném megköszöni a Lehetőséget, hogy ott
lehettem Debrecenben a Kézilabdagálán!! :)))))) Nagyon tetszett és élveztem!
Külön Köszönet Csinády Ritának!! Mivel nagyon sokat segített és
elkalauzolt minket Debrecenbe és a gálán is !!!

Nagyon szépen köszönünk mindent!!!!

Dávid és anyukája

Alexandra (13) a TV-ben látott egy Romeó és Júlia előadást, ahol Romeót egy francia színész, Grégori Baquet játszotta. A Csodalámpát nagymamája keste meg, hogy súlyos beteg unokája szeretne egy dedikált képet kapni kedvenc színészétől.
Mitja Rietbrock svájci TV riporter és fotós barátunk sietett a segítségünkre, és alig három nap alatt kiderítette az egyik legnagyobb francia produceri iroda, a Louvain Productions vezetőjének telefonszámát... Némi magyarázat és több e-mail váltás után - Alexandra állapota akkor már gyorsan romlott - telefaxon kapott a kislány egy dedikált képet. Egy postán küldött "igazi" kép már elkésett volna...

Patzauer Gábor
2005.10.15.

Zsolt agytumorral harcol, és a kezelések immunrendszerrel kapcsolatos mellékhatásai miatt nemigen mehet emberek közé.
12.21-én éppen felülvizsgálaton volt a miskolci klinikán, ahol meglepetés várta őt és szüleit: teljesült a kívánsága.
Zsolt egy PC-t kért a Csodalámpától, tanuláshoz, játékhoz és persze a világgal való kapcsolattartáshoz is.

Giákné B. Judit
koordinátor
2005.12.21.

Köszönjük a segítségét!

Martinnak ma nagyon korán kellett kelnie. Már hozzászokott, hogy havonta felutaznak Sárvárról Budapestre, hogy a korábban elvégzett súlyos műtét eredményét ellenőrizzék. A mai kontrollra nemcsak édesapja kísérte el, hanem édesanyja és húga is vele jöttek. Martin még nem tudta, hogy ma teljesül az egy hónapja "óhajtott-sóhajtott" kívánsága. Kalózos legót kért, mert abból nagy hajót lehet összerakni, no meg tengeri csatákat vívni - persze, csak képzeletben. Amikor Martin meglátta a nagy dobozt, már sejtette, hogy megvan az annyira áhított lego.

Aztán Martin édesanyja egy csomagot adott át, amiben mézeskalács figurák és egy angyalka volt. Ezzel a kedves figyelmességgel kívánt a család az Alapítványnak kellemes ünnepeket és eredményes, boldog új évet.

Joó Gabriella
2005. december 20.

A kívánság utóélete

Anett egyik tavaszi budapesti tartózkodása idején a Mammut üzletközpont egyik

éttermében meglátta Pély Barnát és Galambos Dorinát. Akkor nem mert odamenni hozzájuk, hogy autogramot kérjen. Azóta beteg lett, megoperálták, és édesanyja jóvoltából a Csodalámpa is tudomást szerzett arról, hogy Anett szíve vágya, hogy találkozhasson kedvenceivel.

2006. január 6-án (nem véletlenül) ismét a Mammutban jártak. Édesanyja kérdésére Anett bevallotta, hogy most már oda merne menni Barna és Dorina asztalához egy autogrammért. De erre nem volt szükség, hiszen nem sokkal a vallomás után, már a sztár-pár lakásának ajtajánál csöngettünk. Később egy füzet is előkerült az aláírások számára.

Anett édesanyja elmesélte, hogy leánya rajongása egy unalmas nyári autóúton kezdődött, amikor a kocsiban a United Együttes zenéjét hallgatták. Később a Megasztár produkció műsorsorozatával erősödött rajongása Pély Barna és Dorina iránt.

Barna elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy egyetlen személy szeretne vele találkozni. Ezt sokkal jobbnak, közvetlenebbnek tartja, mint amikor egy szervezet kéri fel vendégeskedésre. Ettől eleinte izgatott is volt Dorinával együtt, de hamar feloldódott mindenki. Anettnak nagy élmény volt, hogy segédkezhetett a ház asszonyának a konyhában, és együtt készítették el a kávét.

Anett a következő héten mehet ismét iskolába fél év kihagyása után. Lesz miről mesélnie társainak...

Köszönjük a vendéglátást!

Sulija Anikó
Piacsek István
2006-1-6

A kívánság utóélete

Kedves Anikó!

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani neked és a Csodalámpának, hogy lehetővé tettétek Anett álmának beteljesülését.

Igaz, elég szótlan volt a Pély Barnáéknál eltöltött órákban, de amint magunk maradtunk, csak úgy dőlt belőle a sok élmény! Úton hazafelé természetesen az énekesektől kapott CD-ket hallgattuk, majd amikor hazaértünk és Anett aludni ment, "Maci" abban a kegyben részesült, hogy "Zsuzsi" Anett imádott babája mellett, aki eddig mindenhova, még a műtőbe is elkísérte, megkapta a főhelyet az ágyban. Természetesen azóta is a macival a kezében jár-kel a lakásban!

Kívánom nektek, hogy minnél több kisgyerek álmát tudjátok teljesíteni a jövőben! Ha segítségetekre lehetünk, keressetek bármikor.

Szívből jövő köszönettel
Anikó (Anett édesanyja)

Debrecen, 2006.01.07.

A kívánság utóélete; 2006. szeptember 9.

A Vasúttörténeti Parkban találkoztunk Anettal és édesanyjával:

Sokat kellett várni a találkozóra, de végül 2005. tavaszán eljutottunk a budapesti kislány otthonába. Niki szereti az állatokat, a Csodalámpásoktól halacskákat kért, és egy akváriumot. Nagyon örült a kis halaknak, és bátyjával egyből nekiláttak az akvárium összeszerelésének.

Reméljük, hogy azóta is sok örömöt szereztünk az ajándékkal Nikinek és családjának !

Márkus Mónika
2005.06.03.

Az édesanya beszámolója a kívánság teljesítéséről:

Tisztelt Alapítvány! Kedves Kívánságteljesítők!

Dénes (13) kívánsága teljesült. December 20-án a kórházban voltunk, mikor megérkezett kívánsága tárgya, egy LEGO turbo tank. Várta,bár a pontos időpontot nem tudta. Elég zárkózott a fiam, ezért a "postással" úgy beszéltük meg, hogy csak hárman legyünk jelen, mikor megkapja a várva várt ajándékot. Nem tudom érzékeltetni megfelelően az örömét, de higgyék el, nem láttam így örülni az elmúlt 5 évben, mióta beteg.
Fülig ért a szája, a tekintete cikázott, a lélegzete elakadt, magához ölelte a dobozt. Felhőtlenül boldog volt, megszűnt a külvilág.
Még 3 napig voltunk a kórházban, a doboz kibontatlanul az ágyban pihent vele, éjjel-nappal. A nővéreknek, orvosaknak elmesélte mi is ez, honnan kapta. A terve az volt, hogy a Karácsonyfa alá kerül az ajándék. Így is történt. Egy kedves ismerősünk megörökítette itthon Dinit és a tankot, így most mellékelten küldöm a képet. A tank még kapott karácsonyi csomagolást is és Szenteste ott állt a fa alatt. 25-én eljött a nagy nap és kibontotta a dobozt. Bátyja segítségével összerakták a gépet, és azóta megy a játék.
Leírhatatlan örömöt okoztak neki és ezzel nekem és testvérének is. Remélem egyszer személyesen is megköszönheti önöknek, de addig én teszem ezt mindannyiunk nevében.
Nagyon szép napokat szereztek Dininek!!

Köszönöm!!!!
Klári, Dénes anyukája