Csodalámpa Dzsinn és egy Valódi Dzsinn

Nehéz szívvel ültem le megírni a mostani ajándékátadás történetét, akadoztak a mondatok, a gondolatok is csendben maradtak. Tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor az emberben elakad a szó, hang nem jön ki a torkán. Közhelyet nem akar mondani, okosat, segítőt nem tud. Inkább csak hallgat és fohászkodik magában. Ez egy ilyen helyzet volt. Szóljon ez a történet egy kicsit a valódi Dzsinnekről, hisz mi Csodalámpások tapasztaltuk, hogy ők itt vannak köztünk a gyermekeik mellett.

Egy súlyosan beteg kisfiú mindennapjaiba lopott egy kis örömet a Csodalámpa Dzsinnje. Botond betegsége 1 éves korában derült ki, és sajnos ekkor maradt magára is. Testvéreivel együtt a nagymamához került, aki szintén csak magára számíthatott. Botond most 7 éves, egy fiú és leány testvére van, akik nagyon szeretik és babusgatják őt. De még ők is gyerekek! Képeikkel kirakva a szoba, Botond ágya tele van plüssállatokkal. Itt él a kis saját világában, ahova számunkra betekintés nem létezik. Reakcióit a nagymama ismeri legjobban, tudja, hogy a kisfiú minek örül, az ajándék tévé ilyen dolog.

Úgy gondolom, hogy ebben a történetben a valódi Dzsinn a nagymama. Ő tesz csodát szinte erőn felül nap mint nap. Ápolja, gondozza Botondot, és közben neveli a két nagyobb gyermeket is. Egy személyben lett anya, nagymama. Sok ilyen Dzsinnel találkoztam az önkénteskedésem évei alatt.

Ők, akik éjjel - nappal ott vannak beteg gyermekeik mellett. Mindent és mindenkit, főleg saját magukat háttérbe szorítva. Ők, akik nem lehetnek betegek, fáradtak. Ők csak adnak és csak adnak… Magukból, amennyit csak lehet. A kis betegeinknek szerzett öröm, melyet a Csodalámpa segítségével nyújtunk, nekik is öröm. Egy parányi megállás, remény, mosoly a reménytelenségben.

Az én mesebeli Dzsinnem most is elvégezte a feladatát, csodát vitt egy kisfiú mindennapjaiba. De ha megkérdeznénk tőle, hogy méltó-e a csodatévő Dzsinn titulusra ez a nagymama, válasza az lenne biztosan: IGEN.




Köszönjük a MagNet Magyar Közösségi Bank támogatását!