Barni nem készült kisfiúkora óta ejtőernyősnek. Akkor döntötte el, hogy kipróbálja ezt a különleges élményt, a tandemugrást, amikor egy hosszú és komoly betegségből való sikeres felgyógyulást követően lehetősége nyílt, hogy teljesüljön egy kívánsága a Csodalámpa Alapítványnak köszönhetően.

Mivel nekem már kétszer is volt szerencsém átélni a szabadesés semmihez sem hasonlító érzését, örömmel vállaltam, hogy megszervezem Barni ugrását. A szeszélyes áprilisi időjárás nem könnyítette meg a dolgunkat, több halasztás után így végül május elsején, csodaszép napsütéses, enyhén felhős időben találkoztam vele és édesapjával a Siófok-Kiliti repülőtéren. Míg mi Barni apukájával beszélgettünk, őt alaposan felkészítették az ugrásra, kapott egy speciális ejtőernyős ruhát és megismerkedett a tandempilótával, Szőlővel (Szöllősi Jánossal), valamint az ugrását videokamerával és fényképezőgéppel is rögzítő ejtőernyős operatőrrel, Ovival (Ovidiu Balannal).

Rövid várakozás után az ejtőernyősök beszálltak a MI8-as helikopterbe, ami negyed óra alatt 4000 méteres magasságba repítette őket. Mint mindig, a tandemesek, így Barni és Szőlő is az utolsók közt ugrottak ki. Ahogy elhagyták a gépet, Barni is megtapasztalhatta, milyen érzés 45-50 másodpercig szabadon zuhanni, 180-220 km/h-s sebességre gyorsulva, s közben gyönyörködni az alatta térképszerűen elterülő balatoni tájban, a tó hatalmas vízfelületében, az óriási napsárga repceföldekben, a zöld mezőkben és Siófok látképében. 2500 méter zuhanás után, 1500 méteres magasságban Szőlő kinyitotta az ejtőernyőjüket, amit aztán az 5-6 perces ereszkedés alatt Barni is irányíthatott. Az ereszkedést már mi is jól láthattuk a földről, integettünk is nekik. Elsőként Ovi ért földet, majd profin landolt a szélesen mosolygó Barni és Szőlő is.

Sokáig beszélgettünk aztán az ugrásról, Barni elmesélte, hogy szinte nem is félt, talán csak a helikopter ajtajában, az ugrás előtt egy pillanatra. Mint mondta, fantasztikus érzés volt a szabadesés, látni az alattuk elterülő felhőt, majd átzuhanni rajta. Végig nagyon jól érezte magát, élvezte azt is, hogy irányíthatja az ejtőernyőt. Mikor kérdeztem, lesz-e ismétlés, azt válaszolta, ha rajta múlik, biztosan. Úgy fogalmazott, ez az ugrás élete top élményei közt marad örökre.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy sikerült örömet okoznunk Barninak.

Köszönet illeti az ejtőernyősöket, Szőlőt és Ovit, valamint Editet, Szőlő feleségét, aki végig segített Barninak.


A kívánság nem teljesülhetett volna a támogató, az FGSZ Földgázszállító Zrt.-t segítsége nélkül.

/ 4