Még májusban, amikor a transzplantáció szó nem jelentett nekem többet mint egy misztikus valami, amit filmrendezők előszeretettel használnak filmjeik alapjaként, hallottam először a Coldplay pesti koncertjétől, és persze az első gondolatom az volt, hogy mindenképpen ott kell lennem.

Aztán egész betegségem alatt, az intenzíveken, sőt még közvetlenül a műtét előtt is az új lemezüket hallgattam.

Miután júliusban megtörtént a műtét és megtudtam, hogy 3 hónapig a közösségeket erősen kerülnöm kell, tehát egy koncert több mint 10 000 emberrel együtt kizárva, még jobban elkeseredtem amúgy sem rózsás hangulatomhoz képest is.

Aztán amikor felvetették nekem, hogy kívánhatnék valamit a Csodalámpától, egy éjszaka kitaláltam, hogy azt kérem, hadd mehessek el a koncertre valahogyan elkülönítve a többiektől.

Sok szervezés és telefonálgatás eredményeként hétfőn kézhet kaptuk a jegyet, aztán másnap már indultunk is Pestre.
Szolnokon felvettük Szabinát is, időben odaértünk a helyszínre és egy biztonsági őr (miután bementünk a V.I.P. bejáratnál... :D) odakísért minket a helyünkhöz, ami tökéletes volt: ennél közelebb nem is ülhettünk volna a színpadhoz, mindent láttunk, bár hallani egy idő után már egyre kevesebbet.:D

A koncert nagyon nagy szabású volt, lézerfényekkel, pillangó alakú konfettikkel... minden kedvenc számomat játszották, végigénekeltem az egész koncertet, a végére már egész rekedt hanggal.
(Még jó, hogy senki nem hallotta amúgy sem Megasztárba-illő hangomat :))

Azt hiszem Szabina nevében is mondhatom, hogy mégegyszer ugyanennyit végigcsápoltunk volna legalább.:D Dehát egyszer minden jónak vége szakad, éjfél körül elindultunk haza, de a késői időpont ellenére még a koncert hatása alatt végigénekeltük és "táncoltuk" a visszautat is.
Szabinára kitérve, akivel sorstársakként együtt feküdtünk a kórházban, végre ezáltal elmondhatom, hogy már jót-rosszat átéltünk együtt, és nem csak kórházi lázmérőtörős közös emlékeink vannak. :)

Nagyon-nagyon köszönök mindent, tényleg egy életre szóló élmény volt.

J... Ivett