Beszámolók
Benjamin kívánsága egy X-box volt, melyet az Amerikai iskola diákjai adtak át Részére. Az évente megrendezett Walk the Wish séta kapcsán valósulhatott ez meg. Az iskola három diákjai volt megtisztelve azzal, hogy találkozhattak Benjaminnal. Nagyon meglepődött és örült, hogy ilyen sokan érkeztünk hozzá. A gyerekek beszélgetésük alatt az X-box-ot is összerakták, beállították, így Benjamin este ki is próbálta. Az átadásról a gyerekek egy kis dokumentum filmet is forgattak.
Reméljük, hogy egy örök élmény marad ez a találkozás mind Benjamin és az iskolai tanulói számára.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013.11.19.
Vilhelmina kérése a Csodalámpától egy ágy és egy íróasztal volt, mert jövőre már iskolás lesz.
Furcsa volt, hogy ebéd után édesanyja már viszi haza az óvodából, kérdezte is, azért mennek előbb haza, mert megjött a kívánsága. De édesanyja még ekkor sem árult el semmit!
A szobába belépve a kislány nagyon meglepődött, amikor meglátta az ágyat és alatta az íróasztalt. Mosolyogva nézett rám, és az ismeretlen látogatótól kérdezte, ez az ő ágya? Örömmel mondtam, hogy igen és most már lesz saját íróasztala, ahol további szép rajzait készítheti.
Apai segítséggel mindjárt felmászott az ágyra és nagy mosollyal birtokba is vette.
kívánság-koordinátor
Dombóvár, 2013. november 28.
Találkozásunk a 7 éves Sanyikával egy kicsit nehezen indult. Izgatottsága miatt nehezen tudtuk a figyelmét magunkra vonni, ami valószínűleg abból adódott, hogy váratlanul leptük meg. Hirtelen sok bácsi és néni sürgölődött körülötte, ami az ő csendes világát felkavarta. Anyukája segített ajándéka kiválasztásában, hiszen jól tudta, egyetlen gyermekének milyen nagy szüksége van a korához illő bútorokra. Az új szekrénysor révén a tanulás és persze a játék is majd jobban fog menni.
Sajnáltuk, hogy félénksége miatt nem láthattuk, amikor Sanyika vidáman birtokba vette új bútorait, de biztosra vesszük, hogy nagyon nagy szüksége lesz rá, és remélhetőleg sok örömöt lel bennük.
Köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola támogatását!
kívánság-koordinátorok
Kállósemjén, 2013. 11.22.
A kis Renáta nagyon szeret kerékpározni. Elmesélte, hogy szüleivel és tesójával gyakran mennek igazi túrára a nagyihoz, de hát ő az egyetlen a családban, aki háromkerekű bringával pedálozik a sorban - mindig valahol középen. Úgy gondolta, komoly ovis hölgyként már elég lenne a két kerék is, hisz azzal gyorsabban tekerhet, talán még "csoportvezetői" helyet is elérhet a családi sorban. Ezért aztán Reni egy igazi csajos, Hello Kitty-s kétkerekű kerékpárt kért a dzsinntől, természetesen teljes menetfelszereléssel: csengővel és kosárral együtt.
A dzsinn nagyon hamar rátalált Reni titkos álmára, hisz ismeri a hölgyeket, és tudja hol kell keresni az ilyen "áramvonalas", elegáns bicikli csodákat... akadályt nem ismerve, gyorsan be is farolt vele a Tűzoltó utcai kórházba.
Mire támogatónkkal,Válint Zitával beértünk a kórházba, a rózsaszín csoda már ott várta kis gazdáját teljes díszben - a kórterem rejtett zugában.
Reni éppen egy nagyon fontos játékkal volt elfoglalva, és mikor meglátott minket nem is sejtette, hogy hamarosan nyeregbe fog pattanni. Amint elkezdtünk beszélgetni a Csodalámpáról, a dzsinnek megsúgott kéréséről, lassan letette kezéből a játékot és hatalmas szemei különös csillogása elárulta, már gyanít valamit. Megfogtuk kezecskéjét és bevezettük a kuckóba, ahol rámosolygott Hello Kitty - mindkét kerekével, kosárkával, csengővel és ráadásként egy túratáskával, amiben majd az uzsonnát és a napi elmaradhatatlan kincseket viheti az oviba.
Már csak a nélkülözhetetlen rózsaszín pedálokat kellett felszerelni, ebben Zita volt az izgatott csöppség segítségére. Miután a megálmodott csoda teljes pompájában csillogott, Reni felpattant a bringára és kipróbálta a csengőt, ami igencsak határozott hangerővel jelezte, hogy mindenki térjen ki a hatalmas iramban száguldani készülő jármű útjából.
Aztán egyszer csak Reni hirtelen leszállt a bicikliről, elballagott az ágyához és mintegy bocsánat kérően magához ölelte imádott kutyusát, odament vele "Kittyhez", beültette a kosárba, szeretettel megsimogatta, eligazította farkincáját és csak ennyit mondott: Füles nélkül nem megyek sehova!
Aztán ismét felült a bringára, kihúzta magát, boldogan elmosolyodott és látszott rajta, képzeletben már szeretett nagyikája háza felé teker, és odaérve hatalmasat csengetve jelzi, hogy megérkezett - mégpedig kétkerekűvel és természetesen Füles kutyussal együtt!
Kicsi Reni, szívből kívánjuk Neked, hogy jó egészségben, sok-sok kilométert bringázzál ezzel a gyönyörű rózsaszín csodával.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013.november 29.
Niki már egy igazi nagy hölgy, nem lehetett előtte titkot tartani, főleg mivel a nagykovácsi Amerikai iskolába volt hivatalos édesanyjával együtt egy kis ünnepségre. A nagylány hamar rájött a turpisságra hogy vajon miért kell neki odamennie. Hát persze hogy a kívánságát teljesítik a diákok!
Az iskola felső tagozata gyűjtött neki és még két kis társának adományokat a szeptemberben megtartott Walk the wish rendezvény keretében, és most jött el az ideje hogy a meglepetés a jogos tulajdonosához kerüljön.
Nem kis megilletődéssel ültünk be együtt a hatalmas színházterembe ahol sok-sok gyermek kíváncsian várta az ünnepélyes átadást. Egy kicsit készültek is a gyerekek „Nikiből”, kapott sok-sok kérdést, amelyre adott válaszát megosztották a résztvevőkkel is, kérdésként feltéve, hogy mit is kért Niki valójában.
A válasz egy hosszú perc után el is hangzott: fehér iPad minit!
És a fehér iPad mini hamarosan már Niki kezében volt, aki már alig várta, hogy kibonthassa és végre elkezdhessen vele ismerkedni. Kívánjuk Nikoletta, hogy nagyon sok hasznos és boldog órát tölts a kis gépeddel!
kívánság koordinátor
Nagykovácsi, 2013.11.20.
Klaudia örök-mozgó kislány, aki mindig szalad, játszik valamivel, nagyon szeretett volna egy játszóházat a szobájába. A budapesti kezelésekre járva, pihenésként mindig megálltak egy bevásárlóközpontnál. Itt voltak kitéve efféle játszóházak, amelyek nagyon tetszettek neki és ezért ő is szeretett volna otthonra egy sajátot.
Támogatóink segítségével egy szép őszi napon tudtuk teljesíteni Klaudia kívánságát. Nagyon örült, mikor meglátta a játszóházat. Öröme csak fokozódott, hogy még csengő is van a házon, mivel pontosan ilyent képzelt el magának.
kívánság-koordinátorok
Kemenesszentpéter, 2013.10.18.
A közeletekben él egy beteg kislány, akinek a vágya, hogy legyen egy saját kis játszóháza.
Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy Évi rám gondolt, egy évvel ezelőtt már teljesítettük egy kisfiú kívánságát is, természetesen igent mondtam. Másnap vezetői értekezleten kollégáimmal összedugtuk a fejünket, 2 napon belül összegyűlt a szükséges összeg, megrendeltük a kisházat. Klaudiáról megtudtam, hogy a gyógykezelések után szülei, amikor csak tehették elvitték játszóházba, s ott minden alkalommal szobai játszóházban bújócskázott, szaladgált.
Eljött a várva várt nap amikor meglátogattuk végre a családot. Klaudiát édesanyja elvitte a nagymamához, hogy nyugodtan össze tudjuk szerelni a kisházat. Az első fél órában miután haza érkezett nem nagyon barátkozott velünk, meg volt illetődve, el sem tudta hinni, hogy ezt az ajándékot Ő kapta.
Kicsit később azért oldódott a hangulat, s már azt is megengedte, hogy olvassunk Neki a kedvenc meséskönyveiből.
A szülőktől megtudtuk, hogy jelenleg tünetmentes, már csak ellenőrzésre járnak a kórházba. Nagyon jó érzés volt látni a családban milyen nagy összetartás és szeretet uralkodik.
Egy igazi kisangyallal találkoztunk a Budai Gyermekkórházban. Amikor Pintér Adrienn tanárnővel beléptünk a kórterem ajtaján, egy gyönyörű szőke kislánnyal találtuk magunkat szemben, akinek a folyamatos orrfújás közben sem állt be a kicsi szája. Egy igen cserfes és barátságos ifjúhölgyet sikerült meglepnünk egy fantasztikus ajándékkal.
Ahogy a képeken is látható a királylány megkapta hátaslovát, egy hófehér unikornist, aki ahogy a hátára ültette édesanya, már indult is vele felfedezni a nagyvilágot.
Biztosan nagyon sok közös kaland vár rájuk, hiszen rögtön megszületett a barátság és csak idő kérdése lesz, hova indul a két vándor.
A „lovacskának” rögtön kijelölte a kislány otthon a helyét, és már azt tervezgette hogyan fogja és mivel megetetni, amint hazaérkeznek a kórházból.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013.11.13.
Pistike osztályunkra érkezett kezelésre, mit sem sejtve abból, hogy megkapja várva várt ajándékát.
Kihívtam a folyósóra, hogy átadjam neki a masinát. Nagyon örült neki, szemei boldogan csillogtak!
Remélem, sok örömöd lesz benne, Pisti!
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2013.11.08.
Egy esős novemberi napon éppen egyszerre érkeztünk Czilja Sándor úrral, a támogató FGSZ képviselőjével a kertkapuhoz, ahol Viki és a család már várt ránk. Az étkezőben ültünk le, és beszélgettünk egy kicsit.
Próbáltuk Vikit is bevonni, de visszahúzódó volt és édesanyja karjaiba bújt. Amikor kimentünk az udvarra, hogy az új mászókát megcsodáljuk, és néhány fényképet készítsünk, már oldódott a kislány félelme.
Amikor búcsúztunk, már kedvesen mosolygott ránk és a tőlünk kapott Csodalámpás párnácskával boldogan integetett.
Reméljük, sok boldog percet szerez majd Neked ez a csodálatos kerti játék!!
kívánság-koordinátor
Gyulaj, 2013.11.09.
Regina 16 éves nagylány, aki informatikusnak tanul, szereti a műszaki dolgokat. Alapítványunktól táblagépet kért, és türelmesen várta, mikor teljesülhet a kívánsága.
Egy keddi napon sikerült meglepnünk, úgy szerveztük, hogy Regina semmit ne sejtsen az ajándékozásról. Kórházi szobájában nyitottunk rá, de amikor meglátta a csomagot, azonnal tudta, milyen örömteli pillanatok várnak rá.
Azonnal kicsomagolta a dobozból a gyönyörű, fehér színű tabletet, és a nővérektől hallottuk, hogy aznap este, és másnap délelőtt is, csak azzal foglalkozott betegágyában.
kívánság-koordinátorok
Miskolc, 2013. 11.19.
Rebekának egy hosszú kórházi bent tartózkodás ideje alatt sikerült átadni a fehér laptopot, amit nagyon várt már.
Visszahúzódóan fogadta, de azonnal beüzemeltük és máris felvette a kapcsolatot a barátaival, filmet nézett és sokat játszott vele. Nagyon nagy segítség neki a tanulásban is.
Kívánom, hogy még sok örömét lelje benne.
Kívánság-koordinátor
Pécs, 2013.09.18.
Leo a Csodalámpától egy LEGO tehervonatot kért sínekkel, melyet a támogatókkal együtt a Madarász utcai Kórházban adtunk át. Megérkezésünkkor anyukája mondta, hogy a kisfiú éppen most aludt el. Így a szobán kívül álltunk meg, és kukucskáltunk be az ablakon.
Leo már napok óta nagyon várta az ajándékát, de biztosan megérezte, hogy most érkezett el a várva várt pillanat, mert hirtelen felült az ágyában. Boldogan fogadta az ajándékokat, és miután a csomagolópapírt gondosan leszedte és kinyitotta a nagy dobozt, szinte fel sem nézve, teljesen elmerülve, szakavatottan kezdett hozzá a sok kis apró elem összeállításához.
Számunkra egyértelművé vált, hogy nem most kezdte a legózást. Jó volt látni Leo határtalan örömét.
Leo, jó vonatozást, boldog időtöltést kívánunk a játékodhoz!!
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013.11.11.
Edit kontroll vizsgálatra érkezett a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe, nagymamájával szövetkezve sikerült titokban tartanunk az ajándékozás időpontját. A nagylány kívánsága egy laptopot volt, amit türelmesen várt kis falujában.
A sok megpróbáltatáson átesett nagylány arca felragyogott, ahogy meglátta a kezemben élete első saját laptopját. Edit a betegségeiből és állapotából kifolyólag sokat van a négy fal között, így minden bizonnyal nagyon szórakoztató elfoglaltság lesz számára a számítógépezés, internetezés.
Edit! Kívánom, hogy sok örömöd legyen a gyönyörű fehér színű laptopodban.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013.11.14.
Minden elfogultság nélkül mondhatom azt, hogy Dani az a gyermek, akinek külön öröm boldogságot adni, amit ő duplán ad vissza. Édesanyjával együtt mindketten nagyon örültek mikor megleptem őket a várva várt laptoppal.
Dani minden ajándékára úgy vigyáz, mint egy kis kincsre, úgy gondolom, hogy ez a laptoppal sem lesz másképp. Bekapcsoltuk és rögtön el is kezdett vele játszani. Két nagyobb testvérével megoszt mindent, a laptopon is közösen játszanak.
kívánság-koordinátor
Pécs, 2013 09.30.
Csabi először édesanyjától, Esztertől hallott Mikulásfalváról. A mai napig emlékszik arra a napra, amikor Eszter mesélt neki Rovaniemi városáról, ahol Santa, azaz Télapó lakik és ahol fogadja a gyerekeket. Azt is megtudta, hogy létezik egy Santa televízió is, így több éve kísérte figyelemmel, mit is csinál a Mikulás napközben és este.
Kívánsága így magától értetődő volt: beszélgetni szeretett volna, minél hosszabban a Mikulással.
Sokáig titokban tartottuk, mikor indulunk a látogatásra, így Csaba csak csütörtökön tudta meg, hogy pénteken repülünk. Ekkor váratlanul bejelentették a Finnair légitársaság dolgozói, hogy sztrájkolnak, így volt némi ijedelem, hogyan is jutunk el Rovaniemi-be. Szerencsére a Mikulásnak fantasztikus segítői vannak, például a budapesti Finn Nagykövetség munkatársai és a Finn Magyar Társaság, ők azután Santa segítségével megoldották, hogy a sztrájk ellenére pénteken útra kelhettünk.
Szerettük volna, hogyha Csabi pihenten indul útnak, így az Art’Otel vezetőségének hála ő és családja ebben a szép dunaparti szállodában tudtak éjszakázni.
Két átszállással egész nap repültünk, látszott, hogy Csabi nagyon elfáradt, de estére, amikor meglátta a kisváros fényeit, a kivilágított repteret, a rénszarvas szobrokat és a meseszép fogadócsarnokot, minden baja eltűnt és alig várta a szombati találkozót.
A napot a Mikulás felvonulással kezdtük, persze itt csak ízelítőt kapunk abból a csodából, amire minden gyermek vágyik.
A felvonulás után először kutyaszánozni vittük a nagyfiút, itt nyolc igen vidám husky várta őt és repítette a havon.
Ezt követően Mikulásfalvára hajtottunk, ahol a manók már türelmetlenül vártak minket.
A Télapó háza olyan, mint a mesében, sok-sok lépcsőfok visz a magasba, ott méri egy hatalmas ingaóra az idő múlását, pattog a tűz Mikulás szobájában… Az egyik sarokban óriási láda áll telis-tele sok, sok levéllel, amit a gyerekek a világ összes tájától küldtek neki, a másikban ajándékok sorakoznak, van ott rengeteg könyv is és a fő helyen ott áll Télapó kedvenc karosszéke.
Hirtelen azt sem tudtuk hova nézzünk, mit csináljunk, de a kezdeti elfogódottságot Mikulás kedves mosolya és hangja egy pillanat alatt megtörte. Csabit a térdére ültette és hosszan beszélgetett vele. Csaba rengeteg kérdést tett fel: hány éves a Mikulás, mit csinál egész nap, hogy készülnek a játékok…
A Mikulás kérdezte, mi lesz Csabi, ha felnő, erre azt a meglepő választ kapta, hogy ő is Mikulás szeretne lenni. Santa azt válaszolta erre, hogy ez nehezen fog sikerülni, hiszen ő még sokáig nem szeretne felhagyni hivatásával, igaz, hogy több mint 400 éves, de ez nem gond.
/ 11
Viszont arra kérte Csabit, hogy legyen ő is az egyik kis segítője, mert igen sok dolga van. Ebben meg is egyeztek és megpecsételték az egyezséget egy kitűzővel.
Ezután Csabi átadta az ajándékát. Műanyag palackból fantasztikus pingvint készített a Mikulásnak… mivel itt az Arktiszon nem élnek pingvinek, gondolta, ezzel lepi meg a Mikulást. Még sok rajzot és persze kívánságlistát is hozott magával.
Santa erre megajándékozta őt egy plüss Rudolffal, kedvenc rénszarvas állatával és saját tollát is neki ajándékozta, amit csak legjobb barátainak ad. A látogatás végén készült néhány közös kép is.
Vasárnap kedves finn barátaink egy állatkerti látogatással is megleptek minket és a napot a rénszarvas farmon tett séta koronázta meg. Itt Csabi zuzmóval etette kis barátait, majd meghallgatta a lapp sámán meséjét a négy szél történetről.
A Mikulásnál tett látogatás igen jól sikerült, reméljük, hogy ez a rendkívüli utazás igen gyorsan meggyógyítja Csabit.
Kívánságkoordinátor
Budapest, 2013. november 18.
Patrik nem is tudott róla, hogy jövünk. Egyik barátjának otthon saját elektromos rollerje van, amin közösen szokták járni az utcákat, száguldozva amennyire azt a roller engedi. Nem is csoda tehát, hogy Patrik kívánsága az volt, hogy neki is legyen egy rollerje, hogy együtt, fej-fej mellett haladva vagy épp az utcákon versenyezve rollerezhesse be Pannonhalma utcáit a barátjával.
Csütörtökön pedig ez az álma az Eötvös József Gimnázium diákjainak segítségével valóra vált. Első pillanattól fogva megszeppenve nézte a csodajárgányt. Édesanyja szerint máskor csevegős fia, most szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Egy pillanatra meg is ijedtünk, hogy nem ilyenre vágyott, de miután felajánlottunk egy rózsaszínűt helyette csak annyit mondott, hogy: „Ne, ez tökéletes lesz!”
Még egyszer nagyon köszönjük az iskola diákjainak és Klug Viktóriának, hogy személyesen adták át az ajándékot!
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2013. november 7.
Norbi 12 éves nagyfiú. Budapesten kezelik, de mi otthonába kerestük fel, s vittük el számára azt, amit a Csodalámpától kért. Ez nem volt más, mint egy asztali PC!! Norbi játszani szeretne a számítógépen ezért volt a kérése a PC, teljes konfigurációval és játékokat.
Nagyon várt már bennünket az egész család. Volt öröm, amikor az FGSZ Zrt. Miskolci Üzemének képviseletében Strázsa Tibor és Nagy Jenő átadták, és üzembe helyezték a számítógépet. Az édesanya könnyek között köszönte meg a Csodalámpa Alapítványnak és a támogatóknak, hogy kisfiának teljesítették a kívánságát.
Távozásunk előtt csillogó szemekkel ölelt meg mindegyikőnket Norbi, ezzel fejezve ki örömét. Mi is meghatódva búcsúztunk el Norbitól és családjától.
Kedves Norbi!
Kívánjuk, hogy napról-napra erősebb legyél, és minél hamarabb gyógyulj meg, hogy sokat tudj játszani a számítógéped segítségével.
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2013. november 12.
Niko egy határozott, komoly nagyfiú. A kérése is határozott volt, mert ő egy XBOX Kinect játékgépet szeretett volna kapni az alapítványtól. Elmondásuk alapján, az egyik hosszú kórházi bent fekvés alatt, egyik szobatársát éppen megajándékozta a Dzsini egy ilyen géppel, és a nagyfiú elhatározta, biztosan ilyet kér majd ő is!!
Végül elérkezett a szép októberi, őszi, napsütéses délután, amikor egy egész napos kontroll vizsgálat után átadtuk Nikolasz részére a hőn áhított játékot.
Anyukájával megbeszéltem, hogy nem fogja neki elárulni, hogy miért nem mennek még haza, így tényleg meglepődött, amikor a becsomagolt dobozt átadtam Neki, és ekkor tudatosodott benne, hogy teljesült a kívánsága. Az örömtől nem tudott megszólalni, csak annyit mondott egymás után:
-Nem hiszem el!! Nem hiszem el!! Az enyém????
Igen Niko, a Tiéd, és használd sokáig, sok- sok kellemes élménnyel töltsön fel a játék!!
kívánság-koordinátorok
Miskolc, 2013.10.15.
Dóri már régóta vágyott egy komoly laptopra, így határtalan volt az öröme, mikor kibontotta a becsomagolt ajándékot. A gyors telepítés után, már is a Windows 8 új programjait nézegette. Annyira belemerült, hogy szinte észre sem vette, mikor eljöttem.
Reméljük, egy kicsit mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Dóri minél gyorsabban meggyógyuljon.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2013. november 9.
Bálint, vagyis ahogy a szülei becézik, Boni nagyon kicsi fiú, aki már sok-sok kezelésen esett át, és az állapota miatt még hosszú ideig nem mehet a többi gyerek közé játszani, pedig nagyon szeret hintázni és csúszdázni. Épp ezért a Csodalámpától egy kis házikós játszóteret kért a kis kertjükbe, hogy így a bátyjával közösen sok-sok vidám órát tölthessen el.
Azon a bizonyos péntek délelőttön Bálinték kertje már kora reggel megtelt felnőttekkel, először a játszótér késztői, építői érkeztek, majd a kívánságot támogató MAVIR ZRt. kommunikációs osztályáról, Hackl Mónika osztályvezető, Dávid Lívia munkatárs és Toroczkai Zsolt főmunkatárs.
Bár Boni nagyon kíváncsi volt a játszótérre, de a sok felnőtt látványa kissé megzavarta és bizony eltörött a mécses. Így a támogatók Boni édesanyjának adták át az ajándékcsomagot, amit a két gyermeknek hoztak. Miután a helyére került a csúszda és a hinta is, mi felnőttek elbúcsúztunk, majd Boni is kimerészkedett és amint a képeken is látszik, önfeledten vette birtokba a kis játszóteret.
/ 2
Budapest, október 18.
Previous posts
Archive
- Table of Contents
- Greatest Hits
- 2025
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004