Egy nyáriasan meleg, szeptember eleji kora estére beszéltük meg a találkozót, amire Gergő izgatottan készült. Felöltözött, beült a kerekesszékbe, amivel aztán körbejárta a házat – amire már hónapok óta nem volt példa, mint megtudtuk az édesanyjától. Már egy olyan, párnázott aljú laptoptartót is beszereztek addigra, amivel kényelmesen az ölébe tudta venni az ajándékát. Kedves mosollyal, barátságosan fogadott bennünket, és rövid beszélgetés után át is adtuk neki a kívánságát rejtő dobozt. A csomagolás alatt egy szuper laptop rejtőzött, ami elég erős ahhoz, hogy hódolhasson kedvenc időtöltésének, a számítógépes játékoknak. Ebben ugyanis Gergő igazi nagymester, sok barátja van a virtuális térben, akikkel rendszeresen találkoznak egy-egy játék alkalmával. Elmesélte, hogy a suliban tanulta meg a számítástechnikai alapokat, és sok időt tölt játékkal, mert nagyon szeret Mátéval (akivel, mint mondta, „egyszer már láttuk egymás fejét”) és a többi „gamerrel” elmerülni azokban a világokban. Megcsodáltuk a fantasztikus számítógépet, amit Gergő pillanatok alatt feltérképezett, és hagytuk is, hadd mutassa meg Máténak és a többieknek. Nagy volt a meglepetés, amikor később, a kívánságteljesítéshez kapcsolódó papírok kitöltésénél Gergő az egyik nyilatkozat aljára a teljes nevét odaírta, sőt még egy szmájlit is rajzolt mellé, ez is olyasmi volt ugyanis, a kézírás, ami már nagyon régen nem fordult elő.
Öröm volt látni, milyen sok pozitív változást eredményezett, hogy teljesülhetett Gergő vágya, amit amúgy régóta érlelt magában. Évekkel ezelőtt kerültek ugyanis kapcsolatba a Csodalámpa Alapítvánnyal, ám csak mostanra fogalmazódott meg benne, hogy mi az, ami boldoggá tenné. Mert, ahogyan azóta mindig megfogalmazta az anyukájának, mindene megvan.

Kedves Gergő, hálásak vagyunk, hogy megismerhettünk Téged és a családodat. Kívánjuk, hogy teljen sok örömed az új laptopodban, és üdvözöljük Mátét és a többieket.

Pár nappal később Gergő anyukájától az alábbi szívhez szóló e-mailt kaptuk:
"Kedves Edina!
Hatalmas köszönettel tartozom nektek és a Csodalámpának! Álmomban sem gondoltam volna, hogy még visszakapom a régi kisfiamat, az én igazi Gergőmet! A napok múltával Gergő egyre inkább kinyílt, vidámabb lett, nincsen mély depressziója, hiszti nélkül beveszi a gyógyszereket,jobb az étvágya, sokat beszélget velünk. Nem viszi túlzásba a játékot, nem csak abból áll a napja, de olyan jó, hogy a barátaival tud beszélgetni és játszani!
Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok! Remélem, hogy még találkozunk, mert hihetetlenül kedves és jó embereket ismerhettem meg bennetek!
Szeretettel ölellek titeket:
Marcsi"