December 23-án izgatottan vártuk a hírt arról, hogy vajon hazaengedik-e az orvosok Zoit karácsonyra. Szerettük volna ugyanis, hogy még az ünnepek előtt a karjaiba vehesse a fotó alapján korábban már kiválasztott kiskutyát, ami a szíve vágya volt. Nagy volt az örömünk, amikor a déli vizit után megtudtuk, hogy elindulhat haza az anyukájával, és útban Karádra megállnak Siófok-Kilitiben, hogy a tenyésztőnél átadhassuk neki a kis szálkásszőrű tacskót.
Norbi, a tenyésztő – két idősebb házőrző társaságában – szeretettel fogadott bennünket, és megmutatta a gazdára váró kiskutyákat. Amikor Zoiék is megérkeztek Kilitibe, bemutatkoztunk egymásnak, kicsit beszélgettünk, majd indultunk is a kutyusokhoz. Norbi javaslatára végül Zoi nem a fényképről kiszemelt kutyát, hanem egy kisebb, mindössze 10 hetes tacsit választott, aki érkezésünkkor két testvérével együtt kíváncsian kukucskált ki gombszemeivel az ólból. Amint Norbi Zoi kezébe adta a világos színű kiskölyköt, már láttuk, hogy ez bizony szerelem első látásra – a kislány féltőn ölelte magához, a tacsi pedig végtelen nyugalommal pihent a karjai közt.
Mint megtudtuk, Zoi már gyakorlott gazdi, korábban volt egy Lili nevű kutyája, akit nagy szeretettel nevelgetett.
Amíg mi elrendeztük a papírokat, Zoi az autóban ülve várta édesanyját, Fredi, a kutyus pedig a lábánál hevert egy rongyokkal bélelt cipősdobozban. A búcsúzásnál azonban már az ölében kucorgott a választottja, így indultak haza.
Kedves Zoi! Kívánjuk, hogy teljen nagyon sok örömed Frediben, és teljesüljön a vágyad, hogy a segítségével meggyógyulhass!





Köszönjük magántámogatóinknak, köztük a budapesti Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola diákjainak, hogy valóra válthattuk a kislány álmát!