Tudom, tudom. Mindig ezt mondom.

De Hanna egy igazi csoda. Úgy adódott, hogy pont a kezelés utolsó napján sikerült egyeztetnünk másnapra egy időpontot. Gondoltam is magamban, hogy nem lesz toppon a kisasszony. Ehhez képest, amikor beléptem, hangosan köszönt és azonnal mesélni kezdett.

Mindenről. Az is hamar kiderült, hogy nagyon könnyen barátkozik és egy perc múlva már a kezemben volt. Onnantól kezdve nekem nem kellett kérdezgetnem. Elmesélte, hogy kanül volt a kezében. Elképesztően okos és talpraesett kislány.

Amikor szóba került a játszótér, egy akkora mosolyt kaptam, hogy le sem tudom írni nektek. Hanna az egyik legszebb ruháját vette fel és kimentünk egy kicsit a játszóteret megnézni. Az ott készült fotók mindent elárulnak arról, hogy újra jó helyre került egy ajándék az alapítvány és leginkább a támogatónk jóvoltából. Ezúton is köszönöm nekik! Kicsit még beszélgettünk a húsvéti nyusziról, a Jézuskáról, a Mikulásról. Csupa olyan dologról, amikről beszélgetni kell még az ő korában. De ezek között számomra nincs ott a kanül. Neki sem lesz ott sokáig. Ugyanolyan lesz, mint a többi gyerek. Megküzdött érte.

Elköszöntünk egymástól és beültem az autóba. Elindultam. Útközben pedig rájöttem, hogy nagyon sokat tanultam Hannától… Nagyot hajlított az életemen. Mert ő már most azt tanítja, hogy a hozzáállásunkat mi választjuk meg. Legyen szó bármiről…

Köszönöm Hanna!


Hanna nevében is köszönjük a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. és a Szerencsejáték Zrt. ismételt támogatását!