Mózesnek nehezen telnek a hétköznapjai a kórházban. Közös csoportos foglalkozásra invitáltuk, de nem volt hangulata. Rosszkedvűen feküdt az ágyában, lassan sírdogált.
Amikor beléptem hozzá, édesanyja mondta: Most nem alkalmas , nincs jókedve Mózesnek.
Tudom, válaszoltam, épp azért jöttem, mert szeretném felvidítani valamivel. Ekkor már kíváncsibbnak tűnt. Előhúztam a zsebemből a Csodalámpa Alapítványtól kért telefonját, és hirtelen el is felejtette, hogy rosszkedvű.
Köszönjük Csodalámpa, hogy hihetetlen jó időzítéssel, sikerült ismét megszépíteni egy beteg gyermek napját a klinikán!