Marci vágya egy gokart volt, nem is akármilyen, hanem egy kézzel irányítható, mivel betegsége miatt gázt adni és a fékezni csak nagyon nehezen tudna. Hosszú ideig kerestünk, majd megtudtuk, hogy sajnos ilyet nem gyártanak...

De nem adtuk fel, hiszen az elmúlt majd 18 év tapasztalata megtanított minket arra, hogy nincs lehetetlen, csak kitartónak kell lennünk.

Közeli, kedves támogatóink, Zsuzsi és Alessandro segítettek a nagyfiú álmát megvalósítani, akik jól ismerték a szakma rejtelmeit, a gokart gyártókat és karbantartókat, a versenyeket és versenyzőket. Így jutottunk el Attilához és Lacihoz, akik azonnal mellénk álltak.

Eredetileg arra gondoltunk, hogy vásárolunk egy gokartot Marcinak, amit átépíttetünk egy kicsit. De végül is nem ez lett a megoldás, hanem egy új, a nagyfiú számára készített igazi gokart!

Hogy őszinték legyünk, mi sem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhet.
Több hónapon keresztül készült a csodajárgány, Marciról „méretet” is kellett venni, alkatrészeket rendelni. Ő már a próba alatt is meghatódva ült az autóban.

Majd eljött a várva várt nap és birtokba vehette a „Marci gokartot”!

Hogy ki volt meghatottabb, ő, édesapja, a gyártók, támogatóink vagy mi, nehéz eldönteni.

Mindenesetre édesapja, Roland köszönő szavai és a nagyfiú mosolya tükrözték, amit valamennyien éreztünk. Roland szerint az az szó, hogy „köszönjük” messze nem elég annak a kifejezésére, amit az egész család érez.
Jó jót tenni, jó önzetlenül adni.