Kamillával akkor találkoztam, amikor már egy hősként túl volt egy csomó-csomó nehéz dolgon. Igazi nagy álma volt egy baba, egy olyan baba, ami olyan, mintha igazi lenne.

Lassan merte ezt elmondani, igazából nem is elmondta, hanem leírta egy kis levél formájában és még szóban is hozzátette:
„- Ha ez tényleg teljesül, akkor biztos létezik a Dzsin!”
Nagyon izgatottan várta, napról, napra és mindig megjegyezte gyógytornász Katának:
„- Áhhhhh ez biztos nem fog teljesülni.

...Aztán egy csütörtöki napon megérkezett a Dzsin.”

/ 5

Kamilla nagyon izgatott volt. Kérdeztem tőle emlékszik-e, mit kívánt a Dzsintől? Azt mondta, persze, de azt biztos nem tudta teljesíteni. Leültünk és meglátta a babát a dobozban. Hihetetlen élmény volt, hát még neki. Csodálta, a haját, a kezét, a körmeit, a ruháját és azt mondogatta:

„- Ezt nem hiszem el, létezik, most már biztos. Pont ilyet akartam. Ez hihetetlen. Pont babakocsit is szerettem volna, ezt nem is írtam meg a Dzsinnek, de tudta. „

Kolléganőimmel közösen össze is szereltük a babakocsit, segítettünk Kamillának beletenni babáját. Felelős szülőként első útja a doktor bácsihoz vezetett, aki meg is vizsgálta a kisbabát, és anyukáját ellátta jó tanáccsal. Sétáltunk még pár kört, majd Kamilla tisztába tette a babát és közölte velünk, hogy most már ebédidő van, megeteti, aztán alszanak egy nagyot. Csillogó szemmel hagytuk őket magukra.

g