Augusztus elején, a net böngészése során jutottam el valahogy a Csodalámpa Alapítvány honlapjára.

A kívánságokat böngészve és az egyik központi dzsinnel telefonon egyeztetve bukkantam rá a 9 éves, Hajdúböszörményben élő Renáta kívánságára. Egy tabletet szeretett volna. A központ átirányított a helyi dzsinnhez - vagy ahogy az emberek mondják: koordinátorhoz -, Évához. Tőle megtudtam, hogy a kislánynak semmi különleges kiegészítő kívánsága nincs a tablettel kapcsolatban. Így feltettem magamnak a kérdést, hogy hasonló helyzetben én milyent szeretnék? Az így összeszedett paraméterekkel felszerelkezve indultam Tabletországba megkérdezni, hogy létezik-e már az a készülék, amelyik szeretne Reni új barátja lenni.

Szerencsére hamar összefutottam a keresett tablettel, akihez csatlakozott egy gyári tok és egy kiegészítő (32 GB-os) memória kártya is. Ezután már "csak" annyi kellett, hogy Éva kiderítse Reni édesanyjától, mikor lesznek legközelebb Debrecenben, kezelésen - és már pattanhattam is szüleimmel a varázsszőnyegemre, hogy a megbeszélt időre Debrecenben legyünk, a kórházban.

Amikor Évával a helyszínen találkoztunk, elmesélte, hogy Reni meglehetősen zárkózott, magába forduló kislány, aki emiatt nagyon nehezen mondta ki, hogy mi pici szíve szupertitkos vágya. (Szüleim az előtérben maradtak, hogy ne hozzuk Renit túlságosan zavarba, ha egyszerre egy nagy tömeg idegen ember bezúdul hozzá.)

A kórterembe lépve Renit mélyen a takaró alá bújva találtuk. Gabi, az édesanyja elmondta, hogy pillanatnyilag nagyon rossz a kedve, mert reggel a sejtszáma nem volt elég jó ahhoz, hogy hazamehessen.

Reni értetlenül nézett Évára a takaró alól, hogy mit keres bent nála, ráadásul egy idegennel - velem. Bár Éva emlékeztette őt a dzsinnekre és a Csodalámpára, annyira rossz volt Reni kedve, hogy semmi ötlete nem volt, mit kereshetünk ott, nála, a kórteremben. Szerencsénkre megengedte, hogy megpróbáljunk javítani a hangulatán.

Megkérdeztem tőle, hogy jól tudom-e, hogy alaposan megdörzsölt és szép fényesre egy csodalámpát és kívánt valamit. A válasz egy halk "igen". Ugyanígy válaszolt arra a kérdésemre, hogy emlékszik-e még, hogy mit kért. Ezután következett a nap első csodája: Reni (a kérdésemre válaszul) halkan újra kimondta a kívánságát - "egy tabletet". Megkértem, hogy kukkantson bele a csomagomba, hátha ott lapul benne. Ahogy belenyúlt a zacskóba, látszott az arcán, hogy nem hisz, nem reménykedik semmiben...

Amikor kivette a tablet dobozát, látszott, nem hiszi, nem MERI elhinni a csodát. Úgy kellett bíztatnunk, hogy nyissa ki bátran a dobozt, vegye ki belőle a tartalmát, merje kibontani a belső védőcsomagolást. Eközben hitte el végre, hogy TÉNYLEG teljesült a kívánsága és jelent meg az első mosoly az arcán. A dobozból és a védőcsomagolásból egy 10 colos Huawei MediaPad T3 WiFi + 4G/LTE tablet bújt elő és simult Reni kezébe.
Hogy minél hamarabb munkára foghassa új barátját, segítettem beüzemelni a tabletet. Gabival egy kicsit megküzdöttünk a technikával, mert nehezítette a munkát a Google részéről az egyébként igen jogos és okos gyermekvédelmi policy. Miután végeztünk az alap beüzemeléssel, már "csak" be kellett pattintani a tabletet a zacskóból előbújó tokjába - és végre indulhatott az igazi ismerkedés! Innentől kezdve mintha mi, felnőttek, ott sem lettünk volna... És a péntek reggel a kertünkben frissen szedett (vegyszermentes) paradicsomok sem érdekelték. De ez így volt jó! :)

Búcsúzáskor egy újabb csoda és egy hatalmas ajándék számomra: Reni pici felemelte a fejét, rám mosolygott és integetett! :) Gabi kikísért a kórteremből, és az ajtóban akkora és olyan hosszú ölelést kaptam tőle, mint talán még soha senkitől... Gabi! Örülök, hogy Renin keresztül neked is örömöt tudtunk szerezni!

A folyosón még beszélgettem egy kicsit Évával. Itt talált ránk Gabi (az ágy mellett felejtett hátizsákommal) és hozta a hírt a mégújabb CSODÁKRÓL!
1. Reni szeme CSILLOG!
2. Közölte, hogy "Éhes vagyok!"

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodának! Ez a csoda, egy beteg gyerek és a családja öröme, a legegészségesebb kábítószerek egyike - én pedig rá akarok szokni erre a szerre! Remélem, még sok hasonló csodában segíthetek a jövőben! Jeleztem Évának - és ezúton most Önöknek is -, hogy ha már "csak" egy repülő szőnyeg hiányzik egy kívánság teljesítéséhez, örömmel állok rendelkezésre.

Szüleimmel együtt reméljük, hogy sikerült Reni életébe becsempésznünk azt az örömöt, ami végre eljuttatja őt a teljes gyógyulásig. Reni! Ezúton is kívánunk neked további jobbulást, és kitartást, erőt a teljes gyógyuláshoz!

Kitartást és még sok segítőt és segítséget kíván Önöknek a munkájukhoz egy gyakorló nagynéni és (tündér) keresztanyu: