Beszámolók
17.Július
Egy szép nyári napon indultam útnak, hogy találkozzam Maxival - ahogy a kórházban hívják - és átadjam ajándékát, amit kívánt a Csodalámpától. Mikor odaértem a házikót már elkezdte összeszerelni Maximilián apukája.
A várakozás ideje hogy jobban teljen, addig a mi kis csodalámpásunk a játszóház dobozába bújt el a nap elől. Majd hirtelen kimászott rejtekéből és biciklizni kezdett, a következő pillanatban meg a kertben futkosott, legközelebb pedig már a homokozóban lehetett elcsípni. Végül a "lakása" is elkészült, amit jószívűen megosztott unokatestvérével is, sőt még engem is beengedett.
Szülei elmesélték, hogy bár a kezelések még tartanak, de Maxi nagyfiúként veszi az akadályokat. A nővérek, orvosok örömmel fogadják, hiszen tele van életszeretettel, örömmel, olyannyira, hogy sokszor az infúziós kezelések alatt is dudorászik.
Sok gondolat kavargott a fejemben az odafelé úton (feladatok, nehézségeknek látszó apróságok stb...), ami aztán el is szállt nyomban, amik, mi az igazán fontos, s hogy még a nehéz időkben is tud örülni az ember, csak meg kell találni mindenben a szépet.
Kívánom, hogy jókedvét ne veszítse el a további kezelések alatt sem, és teljesüljön a vágya, hogy orvos lehessen. Ehhez sok erőt, kitartást és jó egészséget Maximiliánnak.
Takács Anikó
kívánság-koordinátor
Győrújbarát, 2018.06.21.
kívánság-koordinátor
Győrújbarát, 2018.06.21.
Korábbi bejegyzések
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004