Olivér már túl van a kezeléseken, kezdi elfelejteni azt a nehéz időszakot. Most, hogy már nagyfiú lett, kívánsága egy bicikli lett, mivel a régit kinőtte.

Kisebb korában is elbűvölt a csacsogásával és az évek során szerencsére semmiben nem változott. Csodálkozva nézte, mikor megérkeztünk, hogy mi kik vagyunk. Talán el is felejtett már minket, pedig egy időben a klinikán sokat találkoztunk. De a kívánságáról nem feledkezett el!

Mikor meg tudta, miért jöttünk és előkerült a bicikli, öröme határtalan volt, és csak beszélt, beszélt boldogságában. Azonnal átnézte a bicajt, megszemlélte a sebességváltókat és már fel is pattant rá, és le s föl biciklizett az úton.

További sportos, biciklizős szép napokat kívánunk Neked!


Köszönjük Forrai Péter magántámogatónk segítségét!



Olivér családjának levele: