Ismét kiengedtük a dzsinnt a lámpásból. A dzsinn pedig megkérdezte:
-Mit parancsolsz kis gazdám?

A kérdésre egy kisfiú felelt, Máté. Vele már találkoztam három évvel ezelőtt egy beteg gyermekeknek szervezett étel bemutatón, de akkor még kicsi volt, vártak a kívánsággal. Máté most úgy döntött, hogy a dzsinntől egy X-Box játékgépet kér hozzá illő játékkal.

A kisfiú nagyon jó tanuló, imád focizni és minden játékot szeret, ami a labdával kapcsolatos, ismeri a csapatokat, játékosokat. Édesapja épp a találkozásunk előtti nap lepte meg egy magyar válogatott által játszott meccs-látogatással. Ki is érdemelne egy ilyen sportos ismereteket igénylő játékot, ha nem az örök- mozgó Máté.

A találkozásra nálunk került sor, mint régi ismerősök üdvözöltük egymást. Sokat mesélt, beszélt a társaságunkban, minden érdekelte, ami szóba került. A kapott ajándéknak nagyon örült, büszkén tartotta a fényképezőgép lencséje elé. Közben a mi fiaink is haza értek, akik hasonló korúak, mint ő, így gyorsan eltelt a délután, jó hangulatban, mintha rég látott rokonok látogattak volna el hozzánk.

Soha nem tudom megfejteni, hogy a „csodalámpás” gyerekek és szüleik derűsek, nyitottak, barátságosak, tanulhatnánk tőlük, hisz a mai világban nem a derű divat, hanem a ború… borús időben hoztak nekünk derűt.

Visszamehetsz Dzsinn a lámpádba, és várd, míg egy gyermek kívánsága újra kicsalogat!

Köszönjük Szabadicsné Rádi Éva és Szabadics Zoltán magántámogatóink ismételt segítségét, nagy örömet szereztek!!