Brenda már egy éve kórházban van. Nagyon izgatott lett, amikor megtudta, hogy a Csodalámpa dzsinnje teljesíti egy kívánságát. Amikor megkérdeztem, mi lenne az, gondolkodás nélkül rávágta: „Egy okostelefon!” Brenda kívánság remek ötletnek bizonyult, hiszen a napi találkozások alkalmával tapasztaltam, hogy édesanyja telefonjáról hosszasan beszélget az otthoni családtagokkal.
A kislánnyal minden nap tanultunk, tehát észre sem vette, hogy eljött a várva várt nagy nap.
A kórházi gyermekpszichológussal és az édesanyával beszélgettünk Brenda ágyánál, aki éppen akkor ébredezett. Egy nem várt pillanatban elővettem az ajándékot, és a kislány felé nyújtottam. Csodálkozva nézett rám, hogy mit is adhatok neki. Forgatta, nézegette a dobozt, kinyitotta, és amikor megpillantotta a telefont, hangos örömkiáltozásba kezdett. „Fekve ugrált” az ágyban, s szorította magához az ajándékot. Mi felnőttek, nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk a kislánnyal. Sok ajándék átadásában részt vettem, de ilyen szívből jövő örömöt még nem tapasztaltam.
A telefont a kislány rögtön beüzemelte, miközben fülig érő szájjal mosolygott és simogatta a telefont, a töltőt, s a fülhallgatót. Az első kép természetesen egy szelfi lett, de mi sem maradhattunk le a fotókról.
Kívánom Brendus, hogy legalább olyan boldog felnőttkorod legyen, mint amilyet a Csodalámpa szelleme varázsolt Neked a félsteril szobába.

/ 3