Lara elárulta a dzsinnek, hogy nagyon szereti a mesefigurákat, kedvencei a tündérvilág elegáns és bátor tündérei - ez nem véletlen, hisz a kislány maga is olyan, mint egy igazi kis tündérkirálynő.

Csillogó szemmel mesélte el, hogy kedvence neve Ilaja, a tünderlányka, aki hófehér paripán száguldva menti meg a tündérvilág lakóit a gonosz ellenségtől.
A pici lány még fényképen is megmutatta kedvencét és megkérte, ha találkozom a dzsinnel, mondjam meg neki, hogy nagyon szeretné, ha Ilaja és "udvarhölgyei" a jövőben az ő játszótársai lehetnének.

A dzsinn nagy örömmel kereste meg Ilaját a gyönyörű tündérlányt, aki a dzsinn kérésére több kis tündérlány kíséretében azonnal lóra pattant és a tündérek gyors vágtában indultak Larához, hiszen érezték, hogy sehol máshol nem élhetnének olyan nagy boldogságban, mint a kis Lara társaságában. Vittek magukkal mindenféle csecsebecsét, gyűrűt, nyakláncot, az ékszerekhez igazi kis ékszeres ládikát,,a szépítkezéshez tükröt - szóval minden olyan kincset, ami a tündérlányok hétköznapjaihoz nélkülözhetetlen. Végül még egy igazi kis tündérkert is előkerült egy nagy dobozból, hiszen a tündérlátogatókat valahol csak fogadni kell!

A kis tündérkirálynő nagyon meglepődött, mikor megérkezett a dzsinn és sorban bemutatta neki a tündérlányokat és a sok-sok kincset, amit a tündérek magukkal hoztak.
A kislány csak nehezen hitte el, hogy álmai tündérei most már örökké az ő játszópajtásai lesznek, a meséknek és a játéknak pedig csak az ő fantáziája szabhat határt.

Lara sokáig szinte szótlanul nézte a megvalósult álmot, majd amikor kezdte elhinni, hogy mindez az övé, örömtől csillogó szemekkel köszönte meg az ajándékot.