Ha tavasz van, ráadásul péntek délután és ehhez még a nap is hétágra süt, nos azt hiszem az ember lánya talán nem is kívánhatna többet. Ilyen elégedett boldogságban böngészem Mosonmagyaróvár utcatábláit, a soron következő kívánságom teljesítéséhez. Titkos szövetségesem, Dani apukája kiváló leírásának köszönhetően hamarosan rátalálok a nagyszülői házra, ahol a 14 éves Dani mit sem sejtve várakozik. Érkezésemkor udvariasan köszön, és mit sem sejtve ( hisz a kórházban nem velem találkozott) helyet foglal a nappaliban. Mikor kiderül mi járatban is vagyok náluk, azt sem tudja, sírjon-e vagy nevessen örömében.

Izgatott bontogatással kerül elő a barna kartonból a laptop, ami mint ráadásként kiderül, fehér is, pont mint ahogy azt a legényke megálmodta. A nagymamától azt is megtudom, hogy a számítógép ugyancsak találó ajándék: tegnap érkezett az értesítés, hogy törhetetlen szorgalmának és kitartó tanulásának köszönhetően Danit felvették Mosonmagyaróvár egyik kiváló középiskolájába, informatika szakra.



A csupa mosolygós szemű nagyfiú a gépet simogatva hálálkodik mindenkinek, aki az ajándékozásban részt vett. A számítógépről csillogó szemeit le nem véve köszöni a Csodalámpának, a Lenovonak, a támogatónak.

És üzeni minden gyereknek, hogy kitartás, a gyógyulás eljön, hisz csodák márpedig vannak.

Daninak jó egészséget, a számítógéphez sok örömöt, jó és eredményes tanulást kívánunk!