A kívánságteljesítést megelőző héten és annak délelőttjén is sokat egyeztettünk, hogy létrejöjjön a találkozó…

A támogató, Tóth Anita és mi is türelmesen vártunk, míg Szandi bent volt a kórházi vizsgálaton.
Majd eljött a pillanat, amikor Szandi mosolyogva hozzánk közeledett. Mindannyian bemutatkoztunk egymásnak, majd viccelődve megkérdeztem Szanditól, hogy biztosan telefont szeretett volna-e? Persze hogy, bólogatott! Mivel jó kedve volt, tovább viccelődtem vele, hogy: „Ugye, kéket?” „Nem. Fehéret!” – válaszolta nevetve. És akkor átadtuk! Kibontotta, megcsodálta, nézegette a vágyott telefont. Annyira jó érzés volt látni az örömét!