Dóri nem gondolta, hogy amikor egy hegedűt kért a Csodalámpától, nem csak neki lesz ez a nap egy csoda, de az alapítvány is ünnepel, hiszen az övé lett lett a 2500-ik teljesített kívánság.

Dórival és szüleivel Budapesten találkoztunk a Zeneakadémiával szemben lévő Paganini Hangszerboltban és műhelyben, ahol a tulajdonos Rácz Pál, nemzetközi hírű, aranykoszorús hangszerkészítő mester fogadott bennünket. Mintha egy kis ékszerüzletbe csöppentünk volna, csodálatosnál csodálatosabb hangszerek vettek körül bennünket a vitrinekben és a műhelyrészben.

Dóri szeme is felcsillant, ahogy meglátta a remekműveket. 8 éves kora óta tanul zenélni, az iskolában ígéretes tehetségnek tartják, ezért is játszik gyakran szólót városi fesztiválokon, de eddig sajnos nem volt még saját hangszere, a gyakorláshoz és a fellépésekre is csak kölcsönbe kapta a hegedűt. Tanára szerint a további zenei fejlődéséhez egy komoly, ún. „kis-mesterhegedű”-re lenne szüksége.

/ 7

Éppen ezért Rácz úr biztatására elmondhatatlan örömmel próbálta ki azt a két, százévesnél is régebbi, gyönyörűen felújított hangszert, melyből a budapesti üzletben választhatott. Nyomban egy kis koncert közepén érezhettük magunkat, amikor Dóri mindkét hangszeren eljátszott egy-egy Händel-darabot. A választása az 1800-as évekből való Louis Otto-hegedűre esett. Nem csoda, hiszen az még gyönyörűbben szólt.
Rácz úr hasznos tanácsokkal is ellátta a kis zenészt, hogyan ápolja a hangszert, miként tud belőle gyönyörű hangokat előcsalni.

Lassan összepakoltunk, majd Boda Gabriella és Honvéd Ádám, a Hilton Budapest City képviselői meghívására a szállodában a családdal közösen megebédeltünk.

Hazaindulás előtt Dóri még egyszer kinyitotta a hegedűtokot és már büszke tulajdonosként mutatta meg a csodálatos hangszert.

Dóri és szülei, Rácz Pál úr, Honvéd Ádám úr és a Csodalámpa képviselői