Nem akármilyen természetű gyerekre vallott ez a kívánság...

Miután megérkeztem a családhoz hogy meglepetést szerezzünk Gergővel a kisfiúnak, még 10 perc sem kellett, hogy megértsem, miért pont ez volt Ádám kívánsága.

Szembetaláltam magam egy igazi kis örökmozgóval, akinek szinte egy perc nyugta sem volt, akár egyedül, akár Emmával, a nővérével közösen játszottak és rohangáltak keresztül-kasul a lakáson.

Egy pingpongasztalnál jobb meglepetést nem is (kérhetett) és kaphatott volna.

Mire Gergőék is megérkeztek az asztallal, sok mindent megtudtam Ádámról, a betegségéről és arról, hogy ez a "dolog" szinte nem is létezik az életükben.
Azon kívül, hogy a kezelések sajnos a család életét felbolygatták, szerencsére a kisfiú kedvét és energiáját csak kevésbé befolyásolták.

Az asztal megérkezése azért felkorbácsolta a kedélyeket, a nagy várakozás után először egy kis csendes szemlélődés kezdődött, ismerkedés az idegen „fiúval és lánnyal” és persze a hatalmas csomaggal.
A kültéri pingpongasztalt közösen felállítottuk a nappaliban, és kineveztük téli beltéri pingpongasztalnak, és ahogy a képek is mutatják, elég volt a fele is ahhoz, hogy induljon a meccs.

Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Zsámbék, 2013.10.18.

í/i>