Borika egy tüneményes, csacsogó, nagyon értelmes kislány.
Sokat beszélgettünk, minden is titkát, vágyát lelkesen osztotta meg velem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Megmutatta minden kincsét, amit a hosszú kórházi tartózkodás idejére magával hozott - beszélget velük, simogatja őket és nagyon vigyáz rájuk. Elárulta azt is, hogy vannak olyan kedvencei, amelyek már be sem férnének a kórházi szobába, sőt van egy titkos vágya... és ennél a pontnál a nyomaték kedvéért felemelte apró ujjacskáját: tudod,nekem van egy nagyon cuki icipici fűzfaházikóm és nagyon boldog lennék, ha kaphatnék a Csodalámpa dzsinnjétől egy egész hatalmas fűzfaházikót, amiben elférne minden kis szeretett állatfigurám....és ezzel elővette a kincsesládáját, ami tele volt megszámlálhatatlan mennyiségű apró kis figurával.



Egy kicsit megijedtem, mert fogalmam sem volt milyen is egy fűzfaházikó, vajon igazi fűzfából van-e, mit is mondjak a dzsinnek, hol is kell egy ilyen csodaházikót keresnie?
Persze kiderült, hogy csak én vagyok ilyen tudatlan. A dzsinn azonnal tudta hova is forduljon, hogy Borika álma mielőbb valóra válhasson.
Nehéz volt a választás, hisz sokféle fűzfaházikó létezik, de miután a dzsinn sötétedés után válogatott a házikók között ,szinte természetes volt, hogy egy emeletes, belső világítással felszerelt házikót választott és a házikó mellé még egy maci családot is kiválasztott a kislánynak.

Mikor a dzsinn követeként megérkeztem a Tűzoltó utcai klinikára a hatalmas csomaggal, az előtérben felvettem a védőruhát és a csomagot kint hagytam a kórterem előterében. Bementem Borihoz, aki azonnal megismert és mondhattam én bármit, huncut mosolyán már láttam, hogy sejt valamit. Elmondtam neki, hogy három apró dzsinn, Zita, Beatrix és Olivia is segített megtalálni a legszuperebb házikót, spórolt pénzecskéjüket összegyűjtve hozzájárultak ahhoz, hogy Bori mielőbb beköltöztethesse állatkáit az álomházikóba.
A pici lány meglátva a közben előkerült óriási csomagot, felpattant az ágyból, odaszaladt hozzám és vékony kis karocskáival átölelve többször is elismételte: Köszönöm drága dzsinn, nagyon köszönöm!

Boldog csacsogása betöltötte az egész szobát, édesapja pedig eközben szorgalmasan dolgozott, hogy a házikó mihamarabb felépüljön. Nem kellett hosszú ideig várni, az emeletes "csoda" máris tárt ajtókkal várta a Maci család tagjait, akiket Bori egyenként, ünnepélyes keretek között vezetett be a házikóba.

Pici lány, a Csodalámpa teljes csapata kíván Neked mielőbbi teljes gyógyulást,kívánjuk hogy legyen nagyon sok örömöd a fűzfaházikóban és kis lakóiban.

Szeretnénk köszönetet mondani Dr. Tesics György úrnak és gyermekeinek Zitának, Beatrixnak és Oliviának, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Borika kívánsága ilyen hamar valóra válhatott.