Dániel saját beszámolójával önkéntesünk tolla nem vetekedhet:

Kedves Andrea, Éva, Vili és minden Csodalámpás Tündér!

2012. március 29-én 13 órakor érkeztünk ki édesanyámmal a reptérre. Izgatottan vártuk a találkozást Benkő Vilivel, akivel azelőtt csak telefonon beszéltünk és kisfiával, Dáviddal. Jobb útitársakat nem is kívánhattunk volna… A repülés élménye, a leszállás közbeni izgalmakkal is felejthetetlen volt.

Zürichből egy hatalmas bérelt autóval indultunk Molsheimbe, Franciaországba.
Az autóút kb. 2 órája alatt jó sokat nevettünk, ismerkedtünk egymással. Az út végén a Bugatti-gyár mellett, egy csodaszép szállodába érkeztünk. A szobánk teljesen akadálymentes, gyönyörű szép volt. Nagyon jól esett mindenkinek a gyors gyorséttermi vacsora.

És eljött a másnap… A reggeli során már mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Reggeli után elindultunk A GYÁRba. A sorompónál elkérték az útleveleinket, és cserébe kaptunk egy-egy látogatókártyát. Az udvaron lassan begurulva az izgalom már a tetőfokára hágott. Egy kastély parkjában voltunk, gyönyörű épületek között. A bemutató teremnél már vártak minket! A szalonba lépve 2 csoda várt ránk: egy Bugatti Veyron 16.4 és egy Bugatti Veyron 16.4 Super Sport. Vaoooooo!
Egymást megcsípve rájöttünk, hogy nem álmodunk!!!

Miután felszedtük állunkat a földről, elindultunk a gyártó műhelybe.
Itt magyar(!) vezetéssel részletesen megtudhattunk nagyon sok dolgot és néhány titkot a gyártás, szerelés folyamatáról.
Néhány adat a Veyronról: 4 turbófeltöltős, 16 hengeres 8000 (!) cm3-es, 2,6 mp alatt gyorsul 0-100-ra és a végsebessége 407 (!) km/h. Ha valaki szeretne egy ilyen autót, csak előlegnek, néhány alap alkatrészhez ki kell fizetnie 400.000 Eurót. A gyártás több hónapig is eltarthat az extráktól függően. Pl. láttunk egy kínai rendelésű Grand Sport-ot, amibe a megrendelő egyedi porcelán sárkányt kért a két ülés közé. Aki a Bugattiját szeretné 400 km/h sebességgel vezetni, egy németországi tesztpályán 40 ezer Euróért(!) ezt megteheti! Ha 300 km/h sebességgel akar vezetni, ehhez külön tanfolyamot kell végeznie és kap egy plusz kulcsot a Bugattijához!

A műhelyből az irodáknak otthont adó kastélyba mentünk át.
A terembe lépve a mennyezet is BUGATTI logó alakú volt. Itt a kastély és az egész „gyár” területének felújításáról láttunk képeket kiállítva.
Egy kisebb épületbe mentünk át, ahol a szervizben 2 AUTÓ is volt. Itt hallhattunk először duruzsoló BUGATTI motorokat. A kezünkbe vehettünk igazi BUGATTI indítókulcsot is. Nagyon jó érzés volt…
A bemutató teremmel szemben található az un. Orangerie, ami egy csodálatos illatú citrus pálmaház, amit szintén Ettore Bugatti alapított.

Ezután következett a nap, az év, egész eddigi életem csúcspontja: beülhettem a meseszép Bugatti Veyron 16.4 Super Sport-ba!!! Nemcsak ülhettem benne, de el is vittek egy 20 perces álomútra!!!

Erről nem is lehet szavakban mesélni! Ez az ÉRZÉS felülmúlhatatlan volt számomra. A gyorsulás, a sebesség és a fékezés élménye örökké velem marad! 230 km/h-val száguldottunk!!! Nem tudtam (nem akartam!) kiszállni a BUGATTIból…

Mindezeken túl még királyi módon vendégül is láttak minket. A világ legfinomabb szendvicseit és kézműves cukrászcsodáit kóstolhattuk meg! Mindenki végtelenül kedves volt velünk.

Induláskor még ajándékot is kaptam. EGY IGAZI BUGATTI BASEBALL SAPKÁT és gyönyörű katalógusokat. Kaptam még egy PS3 játékot is, ami autóversenyes és természetesen van benne Bugatti is. Vili is átadta vendéglátóinknak az itthonról hozott kézműves mézeskalács Bugatti logós süteménycsomagot és a finom magyar borokat. Nagyon örültek az ötletes ajándéknak. Élményekkel tele, szomorú szívvel búcsúztunk…

A kijáratnál visszapillantva a parkban még elköszöntünk a Bugatti-gyár 9 saját őzikéjétől. A parkban rengeteg varjú volt, így ha varjút hallok, mindig a BUGATTI-s álomutazás fog az eszembe jutni.

A Bugatti-gyárban vendéglátóink még adtak nekünk egy belépőt is a National Automobile Museum of France-ba, Mulhouse-ba. Ez a múzeum útba is esett visszafelé. Itt több száz(!) európai autót láthattunk a favázas kezdetektől a Formula 1-es modellekig. Külön kiállítórészben forgott egy gyönyörű BUGATTI VEYRON 16.4 izgalmas reklámfilmmel, melyben a tesztpályán suhan 407 km/h-val. A kiállított Bugatti előtt állva a Bugattis basebol sapkánkban büszkén meséltünk egymásnak Dáviddal, hogy milyen élmény volt ülni és száguldani ebben az autócsodában!!! Úgyse hitte volna el senki… A kijárati shop-nál Vili felajánlotta, hogy válasszak valami ajándékot magamnak. Egy BUGATTI parfümöt választottam after shave-el, azért, hogy az illat is mindig erre az álomutazásra emlékeztessen!

/ 8

Visszatérve Zürichbe utunk a Crown Plazába vezetett. Hatalmas, gyönyörű szálloda, csodaszép luxus, akadálymentes szobával… és ez a miénk volt egy egész napig! Kis pihenés után elindultunk sétálni és vacsorázni. Egy hangulatos vendéglőben kötöttünk ki, ami tele volt zsibongó vendégekkel. Akkora bécsi szeletet rendeltünk, hogy lelógott a tányérunkról! Az élmények újbóli felidézése és a vidám beszélgetés során gyorsan telt az este. Sajnos ennek a napnak is vége lett.

Másnap a reggelink fejedelmi mennyiségű és minőségű volt. Délelőttre Vili kitalálta, hogy a zürichi tavon sétahajókázzunk. A kikötőbe villamossal (de milyen villamossal!!!) utaztunk. Kerekes székemmel Pesten nem nagyon tudok BKV-val utazni, de ez itt Zürichben NEM volt gond. Majdnem minden villamos akadálymentes és gyönyörű! Csodálatos érzés volt ezzel a villamossal utazni! A kikötőbe érve szomorúan tapasztaltuk, hogy hajó csak 1 óra múlva indul! Vili ezt az időt is kitöltötte nekünk, úgy, hogy elmentünk ajándékcsokikat venni. (Ezt is Vili fizette nekünk!) Mire visszasétáltunk a Bahnhof utcán (ez olyan, mint Pesten az Andrássy út) a kikötőbe, már lassan gyülekeztek az utasok. A hajónk hatalmas volt! Gond nélkül tudtunk felszállni kerekesszékkel is. Csodálatos másfél órás kört tettünk meg a hajóval a zürichi tavon. Az idő is csodálatosan szép volt. Ilyen luxus környezetben ebédeltünk a hajó fedélzetén. A visszavillamosozás már percre ki volt számolva! Vili ebben is profi! Sajnos már csak a reptérre vezetett utunk. A repülőn újra felidéztük közös élményeinket és tulajdonképpen szomorúak voltunk, hogy vége…

A reptéren már várt minket apukám, és csak kérdezett, kérdezett... Nem hitte el, hogy ilyen dolgok történtek velem!
Megismertem Vili családját is. Végtelenül szimpatikus és kedves emberek, akik „kölcsönadták” nekem Vilit és Dávidot 3 napra. Csak néhány felnőtt barátom van, remélem megtisztel Vili a lehetőséggel, hogy ezek után Őt is közéjük sorolhatom! Köszönöm, hogy megismerhettem, hogy fáradtság nélkül csak azon volt, hogy nekem felejthetetlen élményeket szerezzen! Még a kezdő, gyenge angol tudásomat is volt kedve és türelme csiszolgatni!

Hála és köszönet a Csodalámpának, Patzauer Évának, Mocsonoki Andreának, Benkő Vilinek és az összes Tündérnek aki segített abban, hogy valóra váljon az álmom. Kerekesszékben élve az életem a gyors autók szeretete és ismerete a mindenem! A világon kevés ember van aki elmondhatja, hogy látott, megérintett, beleült, sőt utazott is BUGATTIban!!! Mostantól kicsit más lett a világ! Ma már tudom értékelni, hogy ismeretlen emberek önzetlenül, pénzt, fáradtságot nem kímélve, kapcsolataikat felhasználva jót cselekedjenek. Ezentúl, ha szomorú lennék, vagy fájna valami, csak becsukom a szemem és újra száguldok a világ leggyorsabb autójával, a BUGATTIval… Köszönöm az élményt, ez már mindörökké az enyém… csak az enyém…

Mégegyszer köszönöm, örök hálával tartozom a Csodalámpának!!!

Budapest, 2012. április 02.