Istvánt Miskolcon a GYEK-ben kezelik kicsi kora óta. Sok mindent szeretett volna, de végül is az LCD TV-nél maradt.

Sokszor találkoztunk a kórházban, akkor mindig várakozó tekintettel nézett rám a kisfiú, hátha mondok neki valamit… én viszont mindig csak mosolyogtam rá, arról pedig, amit Ő akart hallani nem beszéltem.

Kontrollra jöttek be minap, s éppen én is arra jártam, s mondtam, ha már itt vannak, jöjjenek be a szobámba, kicsit beszélgetni. S csodák csodájára a szobában volt egy doboz, amiben nem egy kisegér volt, hanem István ajándéka, kívánsága, az LCD TV.
Örömében anyukája ölébe ugrott, s majdnem sírva fakadt.
Nem akarta elhinni, hogy az övé, s haza is viheti.

Kedves István!

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a TV nézése közben, érezd magad jól, s gyógyulj meg minél hamarabb!




Köszönjük az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak
hogy támogatásukkal lehetővé tették Istvánka kívánságának teljesülését!