Dalma már annyira várta, hogy Párizsban lehessen, hogy már csütörtök este a megérkezésünk után a Concord térre és onnan a Champs Elysees-re kellett hogy vezessen az utunk. Éjjel 11-kor a párizsiak a kávéházak és éttermek teraszain ücsörögtek és élvezték a szeptember végi meleg nyári estét, mi pedig igyekeztünk a forgatag hangulatát élvezni. És ez így volt a következő két nap folyamán is.

Másnap reggel az Eiffel-toronynál kezdtük utunkat. Mindannyiunkat lenyűgözött az „Öreg hölgy”. Innen gyalog mentünk tovább és meg sem álltunk a Louvre múzeumig. Bár lábunkat már alig éreztük a fáradságtól, csak néhány kép előtt ültünk le, hogy megpihenjünk és csodáljuk a remekműveket. Persze Mona Lisa mosolyát és a Milo-i Vénuszt nem hagyhattuk ki.

A Diadalív, Notre Dame, mely Victor Hugo regényét juttatta eszünkbe, az Invalidusok, a Panthéon Victor Hugo és Zola nyughelyével, a Sacré-Coeur bazilika hófehér falai és kupolája, melyek már messziről látszódnak, a paloták és templomok mind-mind lenyűgöztek minket.

/ 4

Azért a Lafayette áruházba is benéztünk, végtére is a párizsi divat világhírű. A francia konyhát is megkóstoltuk esténként és ebben a Latin negyed konyhái verhetetlenek.

Fájó szívvel indultunk haza a harmadik nap, de biztos vagyok benne, hogy Dalma nem utoljára járt Párizsban.