Előző nap egyeztettem édesanyjával a találkozót és kértem, akármilyen nehéz, tartsa meg a titkot: hétfőn teljesül Vivien álma. Nem lehetett könnyű dolga...

Vivien percekkel érkezésünk előtt ébredt fel, és szinte még félálomban pislogott a két ismeretlenre, akik egy barna dobozzal léptek betegszobába.
A másik "idegen" Ben O'Brian úr volt, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola, az AISB egyik tanára.

Vivi ajándékát, a vadonatúj laptop-ot ugyanis az AISB diákjaitól és tanáraitól kapta.

:Az iskolában hagyomány, hogy néhány, a művészeti szakkörökön készült műtárgyat (pl. festményt, kisplasztikát) elárvereznek és a bevételt jótékony célra fordítják.

:Az idén a diákok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a Csodalámpa, pontosabban a csodalámpás gyerekek legynek a kedvezményezettek.

Amíg bemutatkoztunk, kik vagyunk, miért jöttünk és Ben kitűnő magyarsággal elmondta a laptop történetét, Vivien mosolya is egyre szélesebb lett, pedig a laptop még a dobozában lapult.
Javasoltam, hogy talán csomagoljuk ki, lássuk mit rejt a barna doboz.

/ 3

A kicsomagolás közben véletlenül hátranéztem, és láttam, hogy Vivi orvosai is mosolyogva leskelődnek... Bizony, bizony, ők is megérdelmelt részesei ezeknek a kis csodáknak...

A gép láttán Vivi mosolya még szélesebb lett, csillogó szemmel símogatta, hogy milyen szép és csak az ÖVÉ!
Rögtön tervezgette is, hogy mi mindenre fogja használni a filmnézéstől internetezésig.

Nemcsak Viviennek és édesanyjának volt ez a nap örömteli és különleges, Ben és én is meghatottan búcsúztunk el ennyi öröm láttán.

Vivien nevében is köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak és tanárainak ezt a nagy örömöt.
Viviennek az ő nevükben is minél gyorsabb gyógyulást kívánunk.