Hieu, azaz Henrik, ugyanis az egyszerűség kedvéért ez lett a kórházban a magyar neve, aranyos vietnami kisfiú. Magyarországon született, szinte tökéletesen beszél magyarul és persze szüleivel anyanyelvén is.

Kívánsága nem hagyott kétséget: "Hajózás a Balatonon, belülről megnézni a kapitány fülkéjét, spagettit és fagylaltot ebédelni"...
Tehát kell nekünk egy kabinos balatoni vitorlás és egy engedékeny kapitány, a többit már könnyen megoldjuk.

Kreskai György úr a Trinity Consulting tulajdonosa sietett segítségünkre - nem először, hiszen több kívánságot teljesített már. Honlapunk "Segítségre vár" rovatában vette észre a kívánságot és maga is vitorlás versenyző lévén, nyomban eldöntötte, hogy segít.

A Bankár Kupa 2011 - az egyik legnagyobb, évente megrendezett balatoni vitorlásverseny - fő szervezőjével, Litkey Farkas úrral kerítettek nekünk hajót, kapitányt. Remélni sem mertük, hogy ilyen extra körülmények között sikerül teljesítenünk a kívánságot.

A balatonkenesei Marina Portban rengeteg, szebbnél szebb vitolás és a verseny előtti sürgés-forgás fogadott bennüket. Litkei úr bemutatott bennünket kapitányunknak, Bakóczy Kálmánnak, és nemsokára hajóra szálhattunk.

Hajónk, Rosa, szép 40-es faépítésű vitorlás, sok versenyen vett már részt és többször győzött is.

A szél enyhe volt, a Balaton szinte tükörsíma, a nap ragyogott, Henrik kedvére még ebihalakat és sneciket is láttunk a kikötő vizében beszállás közben. Fantasztikus látvány volt a rengeteg, rajthoz manőverező majd "siető" vitorlás!

Henrik végig kérdezett, csacsogott, lemászott a kabinba (kíváncsiságában alig bírtuk kiparancsolni a kabinban előkészített szép színes spinnaker (hátszél) vitorláról), majd onnét kimászott a kabintetőre... A mancsaft és mi néha alig bírtuk követni annyit izgett mozgott.

/ 9

A sárga bójához közeledve hirtelen teljes jogú matrózzá vált.
Előbb távcsövet ragadva fürkészte a partot és a többi hajót, majd a fordulóhoz közeledve pontosan közvetítette a bójától való távolságot Kálmán kapitánynak.

Addigra a szél szinte elállt, így a verseny csak Balatonalmádiig tartott, de kapitányunk tapasztalata és ügyessége mégis bejuttatta a Rosa-t a célba. Visszafelé szél híján motorral jöttünk Kenesére.

Miközben az erdményhirdetésre vártunk, eljött az ideje a spagetti-kívánság teljesítésének is. Henrik szemmel láthatóan megéhezett az úton, felcsillanó szemmel tüntette el a tányérjáról a spagettit.

Pont jókor, mert a nagy sátorban kezdődött az eredményhirdetés.
Litkei úr sorban hirdette ki a győzteseket, ám egyszer csak csendet kért.
Pár szóban elmondta, hogy a 15. Bankár Kupa a szokottnál is különlegesebb, mert egy csodalámpás kisfiú kívánsága itt, a vitorlázók jóvoltából teljesülhetett. És ez nem minden, hajónk, a Rosa, kategórájában 3. helyezett lett!

Felállhattunk a versenyzők tapsa közepette a dobogóra és a hajó teljes legénysége megkapta a bronzérmet! Hieu szeme úgy csillogott...

Fantasztikus élmény volt az egész nap és nem csak Hieu-nak.

Henrik és valamennyiünk nevében szeretném megköszönni ezt a különleges élményt és a sok-sok kedvességet, gondokodást Kreskai György úrnak, Litkey Farkas úrnak, a verseny szervezőjének és Bakóczy Kálmán kapitány úrnak és kedves legénységének: Nellinek, Gergőnek és Flóriánnak.