A kis Dávid, ha tehetné, minden alvást kihagyna és a szundik helyett is Thomas filmeket nézne a TV-ben. Arra azonban gondolni sem mert, hogy a Thomas mozdonyok életre is kelhetnek és a saját kis szobájában száguldozhatnak majd egy hatalmas, igazi pályán… és mindehhez semmi mást nem kell tennie, mint megkérni a csodalámpa dzsinnjét, hogy Thomas lépjen ki a tévé képernyőjéből és költözzön be saját kis otthoni birodalmába.

Mikor elvittem neki a megvalósult álmot a Tűzoltó utcai kórházba és beléptem a szobába, Dávid hatalmas barna szemei megteltek könnyel és félelemmel, hiszen nem látta még az ajándékot és azt hitte, azért jöttem, hogy tőlem is egy szurit kapjon.

Érkezésem előtt fél órával lumbálták a pici Dávidod és mozdulatlanul, fegyelmezetten feküdt az ágyban, nem is gondolta, hogy a dzsinn a fájó szuri kárpótlásaként egy hatalmas Thomas pályával és mozdonyokkal ajándékozza meg őt. Dávid, ahogy meglátta az ajándékot, azonnal elmosolyodott, könnyei rögtön felszáradtak és boldogan nyújtotta kezecskéjét, hogy megsimogathassa a már csak összeszerelésre váró saját kis vasúti birodalmát.

Bizony a lumbálás miatt még további két órát kellett a pici fiúnak mozdulatlanul feküdnie, de anya megígérte neki, ahogy vége a szigorú fekvésnek, máris mennek haza és otthon azonnal nekilátnak az „építkezésnek”.

Lassan készülődtem, hogy magára hagyom a csöppséget Thomas-szal, hiszen gondolatai már csak a játék körül forogtak. Mikor elbúcsúztam tőle, a kis Dávid integetni kezdett és apró kis kezét a szájához emelve egy nagy puszit küldött felém.

Köszönjük a puszit, kicsi Dávid, kívánunk mielőbbi teljes gyógyulást és kívánjuk, hogy Thomas és barátai nagyon sok boldog órát szerezzenek neked!







Köszönjük Mikó Viktória felajánlását, mellyel egy újabb gyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!