A kis négy éves Kevin egy smoodoot szeretett volna.

Sajnos az egészségügyi állapota és a kórház-zárlat miatt csak sokára kerülhetett sor az átadásra. A találka végül egy szerdai reggelen valósult meg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán.

Már nagyon izgatott voltam és alig vártam, hogy végre megismerjem kis pártfogoltamat, ezért fél órával a megbeszélt időpont előtt érkeztem. Az aulában várakoztam az ajándékkal és még néhány aprósággal a kezemben, amikor egy hölgy érkezett karjában gondosan felöltöztetett kisfiúval.

Szegény nagyon törékenynek és nyűgösnek tűnt. Rámosolyogtam, majd tovább várakoztam. Pár perc múlva a hölgy hozzám lépett és megkérdezte, hogy én vagyok-e Kevin kívánságának a teljesítője. Miután megerősítettem, hogy én vagyok az, odakísért hozzá és bemutatott neki. Szegénykém annyira gyenge és fáradt volt, hogy fel sem fogta mi történik vele. Egyetlen dolog járt csak a fejében: A HAZATÉRÉS!

Olyan szomorú látvány volt, hogy sírva kérdeztem az édesanyját: szabad-e megtudnom, mi a kis Kevin baja. Azt mondta semmi akadálya, és olyan nagy szeretettel és optimizmussal kezdte el mesélni a kisfiú történetét, hogy rögtön másképp fogtam fel az egészet. Legalább fél órát beszélgettünk, és ő végig nagyon közvetlen volt. Megadta az elérhetőségét is, hogy tarthassuk a kapcsolatot.

Mivel most már én is belecsöppentem az életükbe, fontos volt neki, hogy mindent tudjak Kevin egészségének az alakulásáról. Annyira kedves és derűlátó volt, hogy nem is búsultam, amiért a kisfiú csak hazatérve bontotta ki az ajándékát (szegény fáradt volt és el akart már menni). Végül megérkezett a Csodalámpa Alapítvány képviselője, aki nagyon örült, hogy mi már így összemelegedtünk. Miután végeztünk, elbúcsúztunk, és a kis Kevint már vitte is haza a "piros autó".



Nagyon örülök, hogy találkozhattam velük és megismerhettem őket. Az édesanya páratlan optimizmusa nagyon nagy hatással volt rám.

Teljes szívemből remélem, hogy a kisfiú hamarosan meggyógyul.