Szerencsés nap volt, pedig 2009. november 13. péntek délután 13 óra 13 perckor érkeztem a Gyermekklinikára. A harmadik emeleten Lengyel Andi - akinek jár az ajándékkal kapcsolatos szervezőmunkáért egy hatalmas köszönet -, szóval Andi már meglepetésünket próbálgatta... A szegedi csodalámpás gyógy- és varázslaptopot időben bekapcsoltuk, hogy biztosan rendben működjön, amikor átadjuk őt a világ egyik legszebb mosolyú nagylányának. Megérkezett Tatár Ági is - ők már régebbről megismerték Tóth Adriennt, én még nem.

Picit izgultam, hogyan érzi magát éppen Adri, úgyhogy a kórterembe lépve megkérdeztem tőle, mit szólna, ha éppen most teljesülne a nagy kívánsága. Halkan beleegyezett, és felült az ágyban. Adriennt megfontoltnak és bölcsnek láttam, nagyon jó vele beszélgetni. Mezőtúrról érkezett, nyolc hónapja van a klinikán, a betegsége sokszor teljesen ágyhoz köti, szóval, amikor letöltöttem a szükséges programot és megszólalt a Shrek zenéje, hirtelen Adri szobájába költözött a nagyvilág.
Azután megkérdezem, mit szeret. A lovakat. Ajjaj. Azt pont nem tudok rajzolni, de ha már megígértem … Rajzoltam Adrinak a laptopon a Paintbrush programmal egy eléggé csúnyácska lovat, girbegurba lábakkal, kicsit kutyusos fejjel. Jót nevettünk, aztán a nagymamija, aki nemcsak Adrit, de testvéreit is neveli, javasolta, hogy próbáljuk ki a CD-lejátszót. A nagylány olyan jó filmet vett elő a gyűjteményéből, hogy legszívesebben én is végignéztem volna vele. A Dirty Dancing első képeit az ágyból nézte, én mellette, a széken ülve, a zene szólt, a lelkünk pedig táncolt!

Kaptunk Adritól egy-egy csillogó mezőtúri tollat. Mindent köszönünk, Adri! Használd a laptopot boldogan és egészséggel!

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy Adrienn támogatták kívánságának teljesítését.