Szombaton reggel trópusi felhőszakadásra ébredtünk, ami szerencsére elvonult, mire az izgatott gyerekekkel abba a kisvárosba értünk, ahol a delfinárium működik. Itt egy helyi buszsofőrtől tudtam meg, hogy aznap a park zárva tart. Ez sajnos nem csak rémhír volt: telefonálgatás után kiderült, hogy a reggeli vihar miatt tényleg...

Vonattal visszautaztunk Rómába, és egy kis buszos városnézéssel töltöttük a délutánt, de a gyerekek reggeli lelkesedését sajnos semmi nem tudta visszahozni. A csalódottságuk teljesen érthető volt, mindannyian abban bíztunk, talán majd vasárnap. Abban biztos voltam, hogy nem szállhatunk fel a repülőgépre anélkül, hogy ne találkozzanak a delfinekkel.

Vasárnap mellénk szegődött a szerencse, bőröndökkel felpakolva már reggel 8-kor indultunk a szállodából, és 10-kor már a delfináriumban voltunk. Az itt töltött nap mindenkit kárpótolt a kezdeti nehézségekért, a gyerekek szájtátva nézték az előadást, kedvenc állataik produkcióját!!

Amennyire lehetett, megközelítettük a medencéket, hogy ezzel is örök emléket szerezzünk. Este egy nagyon fáradt, ám annál boldogabb kis társaság jelentkezett beszállásra a reptéren: még szerencse, hogy a magunkkal hozott élményeket nem lehet súlyra mérni, mert biztos, hogy akkor rengeteget kellett volna túlsúlyra fizetnünk.