Kirándulás a Gyermekvasúthoz

Patrikkal és szüleivel a kórház közelében találkoztunk szombaton reggel. Mutattam nekik az utat a Hűvösvölgybe, mert még soha sem jártak ott.

A vontatási csarnokban találkoztunk a Gyermekvasút képviselőjével, aki a vendéglátónk volt. Invitálta Patrikot: nézze csak meg a sokféle mozdonyt. Sorra fel is szálltunk mindannyian a gőzmozdonyra, a villanyvonatra és a régi öntöttvas kályhával fűtött vagonra is. Végül az egyik mozdonyt beindította kísérőnk és a vontatási terület sínszakaszán utaztunk ide-oda.

Megmutatta Patriknak, hogyan indítsa előre, majd fékezze le a mozdonyt. Így kis útmutatással, de a gyermek maga is vezethette a járművet. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tette ezt Patrik. Jó ideig gyakorolhatott is, majd leszálltunk a mozdonyról és elindultunk a nyílt pályán közlekedő vonathoz, hogy végig utazzunk a teljes vonalon.

Patrik egyre vidámabb lett, feloldódott, egyre többet kérdezett és élvezte az utazást a szüleivel együtt.

Visszafelé vonatozva leszálltunk a János-hegy megállónál és átgyalogoltunk az erdei úton a Libegőhöz. Patrik ilyet sem látott még, ezért felültünk és oda-vissza libegtünk a kötélpályán megcsodálva a kilátást Budapestre.

Végül visszavonatoztunk a hűvösvölgyi végállomáshoz, ahol a búcsúzásnál átadtam Patriknak a Thomas vasút készletet, hogy hazafelé utazva kibonthassa és játszhasson kedvenc játékával.

Örömmel vette át és én úgy láttam: sok-sok élménnyel gazdagodva és elfáradva indult vissza szüleivel együtt.












Köszönjük a Gyermekvasút munkatársainak önzetlen segítségét, nélkülük Patrik álma nem válhatott volna valóra!