2009 július 4 - én eljött a nagy nap, mikor FINNORSZÁG-ba utazhattam a Csodalámpa segítségével. Az utazást izgatottan vártam, és úgy gondolom, nem csak én, hanem kísérőm, Móni is. Rengeteget nevettünk, leszállva a gépről egyetlen magyar hangot sem hallottunk, és jókat vidultunk a kinti emberek beszélgetésein :).

Kilépve a reptérről várt minket Tamás, aki a szállodához haladva minden városrészt bemutatott kérésemre, én pedig rendületlenül néztem ki az ablakon, és arra gondoltam : "Nem hiszem el, hogy itt vagyok!" Már első este bevillant a gondolat: "a ruhatárunk nem biztos, hogy a finn időjáráshoz megfelelő ...", de szerencsére volt nálunk melegebb öltözék is. Nem éreztem rosszul magam a 11 fokos hőmérsékletben, bár meg kell valljam, az itteni 30 fok után elsőre szokatlan volt, és a tengernek köszönhető szél is egyre lejjebb vitte a fokokat.

Másnap elmentünk a városba sétálni, megnéztünk számos nevezetes épületet, az én kedvencem, (amit már itthon is régóta nézegetek) a katedrális. Leírhatatlanul gyönyörű, nemcsak kívül, de belül is. Lementünk a tengerhez, ahol a sirályoktól alig lehet közlekedni, és mint később kiderült, enni sem egyszerű :)
Délután találkoztunk Jaakko-val, akivel rengeteget beszélgettem, sétáltunk, elvitt a "Torni"-ba, ahonnan egész Helsinkit belátni, bár elmondása szerint éjszaka a legszebb, a nappali látvány sem mindennapi :). Délután 5 órára megbeszéltük Tamással, hogy a szállodánál találkozunk, és meghívott Ő és a családja vacsorázni minket. Megkóstoltunk jó pár finn ételt, és rendkívül segítőkészek voltak.

/ 4

Másnap ismét a városban töltöttük napunkat, este elmentünk a "Tavastia" nevű klubba. Mellette található egy másik klub, ahonnan kijött egy férfi. Nagyon jól elbeszélgettünk, mikor megkérdeztem: "Neked van valamilyen együttesed?" Ekkor kiderült, az egyik leghíresebb finn lovemetal banda régebbi tagja. Csináltunk közös felvételeket, és nagyon sokat mesélt kedvenc együttesemről. :)
Utolsó napunkon elmentünk Tiia divatüzletébe, ahol ismét bebizonyította, hogy igazi egyéniség. Nagyon kedves volt, megmutatta nekünk, hol készülnek a munkafolyamatok, és kaptam Tőle egy általa tervezett táskát, ami tényleg egyedi :).

Hazafelé a gépen már kicsit nyugodtabb voltam, mint odafelé, úgyhogy már nem fogtam Móni kezét a felszálláskor...

Szeretném megköszönni a finn nagykövetnek Jari Vilén úrnak, Maijunak, Jaakkonak, Tiianak, Tamásnak, és természetesen a Csodalámpa Alapítványnak, hogy teljesítették életem legnagyobb vágyát, és még jobban megerősítenek abban, hogy mi az életem célja, és hogy olyan embereket ismertem meg odakint, akik nemcsak az én, hanem a kedvenc FINN rockegyüttesem barátai is, így rengeteg kapu megnyílt előttem irányukba :). Kiderült, tényleg nagyon rendesek, és nem hiába szeretem Őket 7 éve! Nem utolsó sorban szeretném Móninak is megköszönni, hogy kibírta a finn időjárást :)

Kiitoksia paljon :)