Nagyon igyekeztem időben beérni a Tűzoltó utcai Klinikára, hiszen tudtam, hogy Balázs már csak az infúzió utolsó cseppjeinek lefolyását várja - aztán már mehet is haza egy rövid időre. Mikor beléptem a szobába nem számított arra, hogy ma még igazi meglepetésben lesz része.

Beszélgettünk és mikor megkérdeztem, emlékszik-e még rá, hogy nem is olyan régen elárulta, sőt az interneten meg is mutatta nekem, mi az, amit régi álomként őriz kis szíve rejtett zugában, kamaszos mosollyal és csillogó szemmel azonnal rávágta:


- Hát persze hogy emlékszem, egy PSP-t szeretnék kapni.



- Ilyesmit? - kérdeztem és hátam mögül elővettem az álmot rejtő csomagot. Kis kezét összecsapva csak annyit mondott meglepetésében:



- Hűha, pont ilyet szerettem volna!


Pillanatok alatt megtörtént a "beüzemelés" és attól kezdve Balázs számára megszűnt a külvilág - csak ő és a játék léteztek, mint két jó barát, elválaszthatatlan társak a még Balázsra váró néha majd nehezebben múló napokban.



Kívánjuk neked Balázs, hogy sok örömöd legyen a kapott ajándékban, varázsoljon a játék olyan örömteli órákat számodra, amilyen örömmel a Csodalámpa dzsinnje elővarázsolta Neked az ajándékot!