Tamás kontrollra érkezett és mit sem sejtve békésen ült a vizsgáló előtt. Aztán kinyílt az ajtó és ott álltam kezemben a hatalmas szintetizátorral, amire Tamás úgy vágyott.
Szinte bénultan ült, amikor meglátta és csak azt hajtogatta:

- Anyu, oda nézz, anyu oda nézz!

Perceknek tűnt, míg végre megmozdult az ajándéka felé és azt mondta:

- Ezt nem hittem volna!


Nézte a dobozt és boldog volt. Járt zeneiskolába és nagy szüksége volt erre a hangszerre. Szülei szemében az öröm és meghatottság könnyei csillogtak. Kisöccse pedig örömében körül táncolta a testvérét és a szintetizátort. Szinte rohantak volna haza, hogy kipróbálják.

Reméljük sok öröme lesz Tamásnak ebben a hangszerben és elfelejti majd a betegsége okozta megpróbáltatásokat.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!