Azt nem igazán állíthatjuk, hogy Benjámin épp jó kedvében volt, amikor a Tűzoltó utcában találkoztunk, hogy átadjuk az éneklő-beszélő plüss kutyust, amit nagyon szeretett volna... Még a csomagot sem volt hajlandó kinyitni, és amikor meglátott minket, inkább elfordította a fejét - kezelésre érkeztek, és már bizony nagyon nehezen tűrte a megpróbáltatásokat...

De nem adtuk fel, kicsomagoltuk a kutyust, amit,amikor meglátott, elmosolyodott!

Először attól is elzárkózott, hogy megfogja, de láss csodát!...a kutyus ezt egyáltalán nem hagyta annyiban: ahogy a csomagoló papír lekerült róla, azonnal megszólalt: Énekeljünk!... és már dalra fakadt sebtiben - hát persze, hogy Benji azonnal magához ölelte.

Onnantól kezdve a kutyus egyfolytában beszélt, és énekelt Benji karjaiban, és reméljük, sikerült elfeledtetnie, hogy még ezt a (remélhetően) utolsó kezelést majd át kell még élniük, immár a kutyus is segíthetett.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Benjámin nevében is köszönjük!