Bár nem szokásom késni, bevallom, pár perccel a megbeszélt időpont után érkeztem abba a bevásárlóközpontba ahol Bogival és szüleivel volt randevúm. Hiába, a december már csak ilyen. Az ember fia-lánya lépten-nyomon Mikulásokba, rénszarvasokba, siető angyalokba botlik míg az útját járja.

Boglárkával hihetetlenül könnyű volt összebarátkozni. Még soha nem találkoztam ilyen csöpp kedves négy éves kislánnyal, aki a kölcsönös bemutatkozásunkat követő percben már az ölemben ül és mesél, csacsog, mosolygó szemekkel. Pedig igazából még azt sem tudja ki is vagyok valójában. Bogi Sopronból érkezett a kórház melletti bevásárlóközpontba és úgy tudja, a szokásos vizsgálatok, kellemetlenségek sora vár rá ma is. Pedig ez a nap más lesz - mi felnőttek már tudjuk. Míg sorra vesszük a fontosabbnál fontosabb témákat egyszer csak kopogtatnak Bogi jobb karjánál.
Addigra már sejti, hogy neki itt most valami meglepetésben lesz része. Meg is örül a könyökénél felbukkanó csokimikulásnak, hiszen neki ez is különlegességnek számít. Míg tovább cseverészünk arról, hogy kedvenc énekese L.L. Junior és hogy a lovakat is imádja azért sikerül kicsalnom belőle szíve egyik dédelgetett álmát is: Nagyon vágyna egy igazi számítógépre.

De hát számítógépet csak nem hozhattam neki, hiszen télikabátomon és egy aprócska dísztasakon túl más nincs nálam. Hajjaj...
Pedig hamarosan meggyőződünk róla, hogy a lezárt csomag bizony cincog. Ezt Bogi, Apa és Anya is megerősítik.

Bár a kis "csodalámpásom" bevallja, hogy ő bizony fél az egerektől nagy hősiesen belenyúl a táskába és egy fekete számítógépes egérke kerül a kezébe.
Az izgatottságnak innen már nincs határa. Kisietünk hát a parkolóba, ahol kocsim hátuljából előkerül maga a számítógép. Gyorsan átpakoljuk Bogiék autójába, hisz hosszú az út hazáig ahol este már szakemberek várják a családot, hogy összekötözzék a gépet a világhálóval.

Remélem, ha mostantól ha Boginak azt mondják a szülei, hogy Győrbe kell menni, felvillan benne az emlék szikrája és a remény is, hogy a kellemetlenségek mellett még rengeteg öröm és boldogság vár rá ebben a világban.

Miután búcsút veszünk egymástól és folytatom az utam, csak akkor veszem észre, hogy ismét késésben vagyok. Hát persze! Hogy ne lennék, de ki bánja! Egy fürtös, arany hajú, négy éves kis angyalkával töltöttem az elmúlt órámat.