"Egy izgalmasnak és programdúsnak ígérkező útnak néztünk elébe szeptember 4-én. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a kirándulás sokkal izgalmasabbnak bizonyul majd, mint ahogy azt vártuk.

Norbert életében eddig 24 műtéten ment keresztül és a következő operáció az út után fogja várni. Nem csoda, hogy a kezeit tördelte a reptéren, miközben várakoztunk a beszállásra. Minden esetre némi "rohanással" szerencsésen átszálltunk és a következő géppel megérkeztünk a Glasgow-i repülőtérre. A reptérről egy kompot kellett elérnünk, ami a kb. 200 kilométerre fekvő Oban városkából indult Mull szigetére.

/ 5

Másnap, kora reggel felszálltunk a hajóra, mely kifutott velünk a nyílt tengerre.
Az időjárás tipikusan észak skót időjárás volt. Esett, majd elállt, ismét esett, köd szállt le, aztán esett és elállt. Kitartottunk, mint mindenki a hajón. Esőálló öltözékünkben jól tűrtük a viszontagságokat.
Mindenki rendületlenül figyelte a vizet, mígnem 1 órai hajóút után megpillantottuk az első csukabálnát, majd még egyet és még egyet. Nagyon gyorsan úsztak, és ha valaki nem a megfelelő irányba nézett, az lemaradt a ritka pillanatokról. Mindenki ugrált a hajó egyik oldaláról a másikra. Azt sem tudtunk merre nézzünk.
Azután palackorrú delfinek és disznódelfinek jelentek meg. A szemünk majdnem kiugrott, hogy minél többet láthassunk. Igazán izgalmas pillanatok voltak még azok számára is akik sokszor láthatnak ilyen csodát, hát még annak, akinek még az is újdonság, hogy az Atlanti Óceánon utazik...

A hajó több mint 4 órai út után egy csodálatos helyen kötött ki egy rövid kis ebédidőre. Mellettünk közönséges fókák "sütkéreztek" a sziklákon. Tengeri madarak kerestek élelmet a víz felszínén. Kormorán csapatok szálltak fel az orrunk előtt.
Bár nem a trópusokon voltunk, mégis úgy érezhettük magunkat, mintha legalábbis az Indiai Óceánon hajókáznánk. A visszaút során delfineket, sirályokat, viharmadarakat kísérhettünk szemünkkel.

Több mint 9 órás, izgalmas hajózás után kötöttünk ki Tobermory városában. Egy meleg vacsora után aztán visszaautóztunk a szállásunkra, ahol meglepő módon, békés birkák vártak a kertben. Az éjszakát már rendesen átaludva, készültünk a másnapi indulásra.
A legkorábbi kompot kellett elérnünk ismét, hogy kiérjünk időben a reptérre. Meglepetésünkre, még a kompút alatt is láttunk egy csapat delfint a vízben. Talán csak elbúcsúztak kis barátjuktól.

A visszaút sem telt el izgalmak nélkül. A Skóciában élő, hosszúszőrű teheneket próbáltuk lefényképezni és már robogtunk is a megszokott úton vissza a reptérre. Végül, szerencsésen megérkeztünk Budapestre, ahol nagy örömmel várta a világjáró kisfiút családja.

Az időjárásnak köszönhetően, bár nem láttunk óriáscápát, mégis nagyon izgalmasnak és eredményesnek mondhatom ezt az utat, hiszen minden más olyan tengeri állatot sikerült megpillantanunk, ami ezekben a vizekben él. Arról nem is beszélve, hogy Norbertnek ilyen eseménydús 3 napja talán még sosem volt az életében.

Karáth Emil cápakutató"